Komolyan nem hiszem el, hogy képesek ilyen emberek életben maradni. Lásd például E. kolléganőm.
Róla mondjuk szerintem egy pszichológia disszertációt lehetne produkálni mindenfajta erőlködés nélkül. A nő alapból retteg. Retteg attól, hogy valamit elront. Egyszerűen annyira görcsöl a munkáján, hogy én már tuti belepusztultam volna. Mindent szóról szóra akar csinálni, ahogy a nagykönyvben meg van írva. De ez hagyján, engem is képes az őrültbe kergetni, hogy nekem még ezt kell pótolnom, az miért nem úgy van, ahhoz még hiányzik ez a dokumentáció meg az. Köze nincs az exporthoz, addig csinálgatta, amíg én nem jöttem ide, de mindent jobban akar tudni. Mindent pöpecre vág! Szerinte....
Szerintem meg egyszerűen csak beteg.
Amikor pedig panaszkodhatnékja támad, hogy neki milyen stresszes munkája van, akkor rendszerint a főnökünkre fogja a dolgot. "Ilyen közegben, ilyen nyomás alatt nem lehet dolgozni. Rettegni kell tőle, mert mi van ha valamit elrontasz. Őt már hányszor letorkolta... " blaaablaaablaa.
Jelzem ugyanazon főnök alatt dolgozunk még rajta kívül páran, de senki nem akar agyvérzést kapni.
közepén.
A másik kedvencem, mikor a fent jelzett főnököt mocskolja, míg meg nem jelenik a színen, majd utána fut be az irodába hozzá, hogy elújságolja, mit csinált már meg, mivel végzett, milyen "új" ötlete támadt. Imádom azt a történetet, mikor reggel 7kor azzal fogad
" Tegnap hazafelé a buszon és egész éjjel azon gondolkoztam, hogy tudnánk ezt megoldani. Végülis arra jutottam, hogy....Tényleg nagyon bántott, hogy nem tudtuk az SAP-ban megcsinálni, ezért is nem hagyott nyugodni a dolog. De reggel kipróbáltam és így már működik. Semmi akadálya. Remélem, így neked is jó lesz. Tényleg egész éjjel nem aludtam miatta, de megérte, mert megoldottuk! "
Jááájjéééjupiii -
Én dolgozom, néha hibázom, nem nyalok segget, végzem a munkám. Tegye ezt mindenki más és ígérem nem fogok többet rinyálni én sem!
Ámen!