Épp Móni lapját olvasgattam és egy kommentben olvastam ezt a verset:


Máriássyné Szemere Katinka:

A fületlen bögre

Elmosogattam tegnap este, nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Köztük van kettő fületlen, de elölről szépek.
Elölről olyanok, mint a többi: épek.
Csak a hibás részt hátra kell tenni,
Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Eszembe jutnak most felebarátok,
Kiket képletesen fületlennek látok.
Úgy teszem fel őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára.
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert ha egyszer én térek nyugovóra,
Úgy tesz el engem az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.
A mennyei polcra, nagykegyelmű szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Annyira megtetszett, hogy el kellett lopjam. Amúgy a bögrék nálunk is tömegesen állnak a konyhaszekrényen és a legtöbb törött füllel befelé fordítva. Kidobni nincs szívem őket. Mindegyik egy-egy emlék egy-egy hangulat, így hát a fületlen bögrehadsereg bitorolja  a konyhát.