Hirtelen felindulásból elkövetett 12 km biciklizés.

Érdekes ez az egész lakás, összeköltözés, albérlet dolog.

Pár hónapja még annyira nem ebben gondolkodtunk. Azt mondtuk, hogy nem megyünk albiba, mert az "kidobott" pénz. Inkább spórolunk ezerrel, rakjuk a lakástakarékot és majd veszünk szép kis házikót hitelre és inkább azt fizetjük.

Miután ezt tisztáztuk és eldöntöttük elkezdett kattogni az agy. Utáljuk az ingázást, sok pénz elmegy rá, többet szeretnénk együtt lenni, szeretnénk önállósodni. Jah és természetesen nem ingyen lakunk otthon. Mindketten hazaadunk sőt az Erzsébet utalványainkat is hazaadjuk mindketten. Utána számolva, ennyi pénzből bérelhetnénk lakást is.

Hopppáá... Na itt borult fel a megálmodott tervünk és elkezdtük nézegetni a hirdetéséket. Kezdetben csak az olcsóbb kategóriákat. De azok kiábrándítóak voltak, még képről is. Nem muszájból akartunk összeköltözni, nem a bármi jó csak legyen valami kategória kell nekünk, erre rájöttünk. Szóval a kiszabott összeg feljebb kúszott. És így is kerestünk. Végül megtaláltuk ezt a lakást, aminek már hivatalosan is a bérlői vagyunk szeptember 1-től.

Biztos, hogy bukunk pénzt, ez egyértelmű. De szerzünk tapasztalatot, sokat leszünk együtt, önállósodunk, élünk. aztán persze ugyanúgy spórolunk mellett ahogy tudunk és rakjuk a lakástakarékot. Aztán majd alakul. Úgy gondolom, hogy ez így jó. Kicsit megnyugszom majd most.

Persze nehéz elszakadni otthonról, de nem a világvégére megyek. Bármikor hazamehetek, a családom megmarad. Persze látom rajtuk is, hogy nekik is fel kell ezt dolgozni, meg kell barátkozni a gondolattal. Legbelül szerintem ők is örülnek, hogy nem csak élünk a világban céltalanul E.-vel.

Addig meg igyekszem minden időt velük tölteni :-) Még jó, hogy másfél hét szabin leszek hamarosan ismét
:-)))

Na mit írtam én alá tegnap??????

Hát egy bérleti szerződést!

Szeptemberben költözünk :-)))

Úgy néz ki buktuk a lakást...

Már kezdtem magam beleélni, hogy ilyen jó áron sikerül találni egy jó kis lakást. Most megint távolinak tűnik az összeköltözés dolog. Én nem akarok havi 90-100 ezerért albérletbe menni. A hitelfelvételhez meg még meg kell várnunk, hogy lejárjon a lakástakarékunk.

Azt hiszem amíg az iskola év el nem kezdődik az árak csak feljebb fognak menni. Így jobb lesz ha elkezdem magam összeszedni és nem az összeköltözésen agyalni....

A tegnap fénypontja

Anyáék ma elutaznak a Balatonra. Én otthon maradok "Mamiszitterkedni". E. délutános a héten, szombaton Siófokra készül a fiukkal.
Kicsit persze csalódott vagyok, hogy kimaradok a családi buliból, meg amúgy sem rajongok a délutános hetekért, így hogy a hétvégén is foglalt E. meg pláne.
Deeee azért próbálom nézni a jó oldalát. Egyedül leszek otthon. Annyi mindent beterveztem erre a 4 napra, hogy ha már a felét megcsinálom, akkor nagyon jó vagyok. Takarítanék, kertészkednék, pihennék, főznék, mamiznék.

Ma délután mentem át a zebrán. A pirosnál állt kocsival az egyik volt kollégám, akivel kezdetben jóban voltam nagyon, jókat tudtunk poénkodni. A balhé után mondjuk megromlott a viszonyunk mert amúgy egy talpnyaló és tövig a főnök seggében volt a nyelve.
De ahogy ott álltam és felismertem fülig ért a szám és magától lendült a karom. Ő észrevett, mosolygott, intett. Indult. Csak mosolyogtunk egymásra és kitartottuk a karunk egymás felé.
Akármi is volt, akárhogy is váltunk el, sok időt töltöttünk együtt.
Azóta boldog a szívem ma. Olyan mintha valami hatalmas jóérzés szétfeszítené.
Ma délután mosolyogva, integetve megállt kicsit az idő:)

Szabiiiiii :-)))

Úgy látszik, ez a nagy lépések időszaka az életemben.
Tegnap rászántam magam és elmentem gyantáztatni!
Nem mondanám, hogy életem legkellemesebb élménye, de az eredmény tetszik. Jó, hazafelé még elég furi volt a járásom és egész este égett meg fájt de reggelre csudi szép lett! I ♥Neogranormon+hintőpor♥
Amúgy szerintem az volt a gond, hogy nagyon lazán mentem oda. Egyáltalán nem paráztam. De mikor belekezdett hát a víz levert.... Szerintem legközelebb jobban fogok félni,mint most!

Jah és nem elkiabálva, de vasárnap megyünk lakást nézni!!!:)))