A héten megnéztük a Benjamin Button különös élete című filmet.

Hát a film valóban különös. Eleve ugye, hogy marha hosszú. Nehezen boldogulok a hosszú filmekkel, de ez olyan más volt. párszor felvetettük E-vel, hogy félbehagyjuk és két részletben nézzük meg, de mégis tovább lestük. Ugye maga a sztori arról szól, hogy Brad Pitt megszületik öregen és fiatalodik majd végül meghal. Vannak nagyon ütős dolgok a filmben, nem is nagyon tudtam véleményt formálni másnap róla. Ez is olyan film, amin kicsit rágódni kell, hogy megértsd a mondani valóját. Szerintem többek között arról is szól, hogy az elmúlás, a halál és az öregség az életünk részei. Nem menekülhetünk előle. Meg kell tanulni ezekkel együtt élni. Van az a mondta a filmben, amikor maghal a kapitány "Szitkozódhatnék, káromkodhatnék, de ilyenkor az ember már csak aludni vágyik..." Szerintem a halál leginkább azoknak fáj, akik itt maradnak. De nekik is meg kell tanulni ezzel együtt élni. És aki az emlékeidben veled van, akit szerettél, az mindig veled marad.
A másik kedvenc mondatom pedig amikor a lány megkérdezte a haldokló anyját, hogy nem fél-e? Erre ő azt válaszolta: "Nem, inkább kíváncsi vagyok, kíváncsian várom a folytatást!" Na ezaz... A folytatás...Én sem hiszem, hogy a mi létezésünk ennyiből áll. Itt lehúzni a mi kis nyomorúságos életünket és meghalni, eltűnni, valaminek kell még ott ránk várni.
Meg a filmben többször előjön a "soha sincs túl későn" Mindig van lehetőséged változtatni, beteljesíteni a vágyaidat, meglépni azokat aki elől elmenekültél.
Szóval a halál életünk egy része, de egyben valami új kezdete, addig viszont élvezni kell az életünket, és mindig kell, hogy legyen erőnk változtatni, meglépni váratlan lépéseket!