Észrevettem, hogy mindig akkor van itt elmaradásom, mikor valami fontos dolog történik velem...

Ez azért elég ellentmondásos, nem? :) Talán csak azért, mert a nagy dolgokat nem tudom, hogy írjam le? Vagy csak, mert azokat inkább megélem/átélem és csak egy idő után "nyugszik" le bennem a dolog és akkor tudok írni róla?

Nem tudom... De az biztos, hogy van új munkahelyem!!! :)

Még 27 nap és itthagyhatom ezt  szutykot! Alig várom!

Naná, hogy voltak rosszindulatú megjegyzések a távozásom hírén, de nem érdekel. Nekem most erre van szükségem. Az életem folyását, ha végignézem most van igazán lehetőségem és szükségem a váltásra és sikerült is. Igazából büszke vagyok magamra, hogy megcsináltam és megmutattam, hogy nem szorulok rájuk és tovább tudok innen lépni. Ennél büszkébb már csak akkor leszek, ha az új helyen is sikeresen megállom a helyem. Őszintén bevallva félek kicsit...

Bizonyos emberek akiket megkedveltem nagyon fognak hiányozni. De E. olyan aranyos volt, mikor erről beszélgettünk azt mondta, hogy "ezek nem helyhez kötöttek" és tök igaza volt. De azért mégis tudom, hogy egy-egy kötelék megszakad.

De a lényeg, hogy már vágom a centit ;)

Mi tehet az ember akkor, ha a párja anyja állandóan megszívatja őket?

Jó ez így sarkított, de akkor is! Nem származom gazdag családból. Tudom, hogy a szüleim sosem fognak a seggem alá rakni egy autót vagy sosem vesznek nekem lakást, nem épülnek nekem házat. De tudom, hogy ha én bármelyikbe is belevágok saját erőmből, akkor ők erejükön felül mellém állnak és segítenek. Mind anyagilag, mind lelkileg.

És mivel nem származom gazdag családból, nem is volt kérdés számomra, hogy mihelyt az egyetemre bekerülve kaptam ösztöndíjat és önkormányzati ösztöndíjat is nyertem, nem kértem pénzt a szüleimtől. Nyaranta dolgoztam. Mindig volt pénzem arra, amire szerettem volna. Persze akkor még a spórolásra nem is gondoltam. Ha nagyon szerettem volna valamit fogtam a saját kis pénzem és megvettem/elmentem stb…

Mióta dolgozom nem kérdés, hogy beszállok a rezsibe. Havonta hazaadok anyukámnak, mert nálunk is ő kezeli a pénzügyeket. Megegyeztünk egy összegben, ami nekem simán belefér, de természetesen mondtam, hogy ha megszorul vagy szüksége van pluszra, szóljon és én szívesen segítek.

Nálunk minden csekk be van fizetve, soha nem tartoztunk senkinek/semminek. Soha nem vettünk fel gyorskölcsönt. De mindig megvolt mindenünk, amit szerettünk volna. Hozzátenném úgy, hogy a szüleim 3 gyereket tartottak el. Ketten kerestek plusz mama beszállt pár 10.000 Ft-tal a rezsibe. Családi házban élünk 6an…

Így sajnos nem vagyok képes felfogni, hogy hogyan nem lehet fenntartani egy 68 m2-es lakást, ahol 3 kereső ember él…. Egyszerűen nem bírom feldolgozni!!! És azt sem, hogy mióta E-vel együtt vagyok (5 éve) ez már a sokadik olyan húzás, hogy kiderülnek több százezer forintos tartozások….

E. erején felül hazaad és mégis… De tudom, hogy minden ezért van, mert az anyja nem képes kezelni a pénzügyeket. De nem vagyok hajlandó a saját jövőnket feláldozni ezért! Lehet, hogy szívtelen vagyok, de én inkább elkeseredettnek érzem magam. E. hazaadja a fél keresetét és nincsenek a számlák befizetve!!!! Úgy, hogy mellette még két ember él ott, akik szintén dolgoznak. Jó persze albérletben élnek, de akkor is. Én ezt már nem bírom. 5 éve ez kb. a harmadik ilyen eset. (ami kiderült, mert ugye mennyi minden van, amiről nem is tudunk E-vel.), mert őt mindig kihagyják az ilyenből.

Az én szüleim nem tudnak ennél többet segíteni (már amit most segítettek az is hihetetlen nagy, soha nem fogom tudni megköszönni nekik, hogy idáig jutottam). De ők nem vesznek el tőlem. Nem indulok hátránnyal miattuk. Ellenben ezt nem érzem a másik oldalról… Ennyi elvágta magát nálam…

Akármennyire is szeretem E-t elmondtam, hogy még egy ilyet nem viselek el. Ha kiderül még valami, én kilépek ebből. Ha akar velem jön, ha nem, nem. Nekem terveim vannak vele, de így nem megy!

Ultimátum ez van… Szeretnék minél előbb megszabadulni az anyjától, nem bízom benne, elfocizta magát. Ha minden tervünk összejön E-vel, a gyerekemet is fenntartással fogom hozzáengedni! Lehet, hogy paraszt vagyok, de én ezt már nem bírom. Felelőtlen 56 éves nő, ennél rosszabb nem lehet.

Olyan rossz itt az irodában ülni "tétlenül"...

Persze, nem tétlenül, mert szállítólevelek, számlák,e-mailek (meg blog). De akkor is a tudtad, hogy apa is kint van a gáton és homokzsákot tölt... Úgy ott lennék én is és segítenék.

Bennem van a tettvágy na! Meg amúgyis inkább ott, mint itt.

Szívesen segítenék, meg szerintem az az érzés is olyan jó lehet, hogy te is tettél valamit a közösségért amiben élsz. És nem utolsó sorban a hangulat sem lehet rossz, valjuk be :)