Mi tehet az ember akkor, ha a párja anyja állandóan megszívatja őket?

Jó ez így sarkított, de akkor is! Nem származom gazdag családból. Tudom, hogy a szüleim sosem fognak a seggem alá rakni egy autót vagy sosem vesznek nekem lakást, nem épülnek nekem házat. De tudom, hogy ha én bármelyikbe is belevágok saját erőmből, akkor ők erejükön felül mellém állnak és segítenek. Mind anyagilag, mind lelkileg.

És mivel nem származom gazdag családból, nem is volt kérdés számomra, hogy mihelyt az egyetemre bekerülve kaptam ösztöndíjat és önkormányzati ösztöndíjat is nyertem, nem kértem pénzt a szüleimtől. Nyaranta dolgoztam. Mindig volt pénzem arra, amire szerettem volna. Persze akkor még a spórolásra nem is gondoltam. Ha nagyon szerettem volna valamit fogtam a saját kis pénzem és megvettem/elmentem stb…

Mióta dolgozom nem kérdés, hogy beszállok a rezsibe. Havonta hazaadok anyukámnak, mert nálunk is ő kezeli a pénzügyeket. Megegyeztünk egy összegben, ami nekem simán belefér, de természetesen mondtam, hogy ha megszorul vagy szüksége van pluszra, szóljon és én szívesen segítek.

Nálunk minden csekk be van fizetve, soha nem tartoztunk senkinek/semminek. Soha nem vettünk fel gyorskölcsönt. De mindig megvolt mindenünk, amit szerettünk volna. Hozzátenném úgy, hogy a szüleim 3 gyereket tartottak el. Ketten kerestek plusz mama beszállt pár 10.000 Ft-tal a rezsibe. Családi házban élünk 6an…

Így sajnos nem vagyok képes felfogni, hogy hogyan nem lehet fenntartani egy 68 m2-es lakást, ahol 3 kereső ember él…. Egyszerűen nem bírom feldolgozni!!! És azt sem, hogy mióta E-vel együtt vagyok (5 éve) ez már a sokadik olyan húzás, hogy kiderülnek több százezer forintos tartozások….

E. erején felül hazaad és mégis… De tudom, hogy minden ezért van, mert az anyja nem képes kezelni a pénzügyeket. De nem vagyok hajlandó a saját jövőnket feláldozni ezért! Lehet, hogy szívtelen vagyok, de én inkább elkeseredettnek érzem magam. E. hazaadja a fél keresetét és nincsenek a számlák befizetve!!!! Úgy, hogy mellette még két ember él ott, akik szintén dolgoznak. Jó persze albérletben élnek, de akkor is. Én ezt már nem bírom. 5 éve ez kb. a harmadik ilyen eset. (ami kiderült, mert ugye mennyi minden van, amiről nem is tudunk E-vel.), mert őt mindig kihagyják az ilyenből.

Az én szüleim nem tudnak ennél többet segíteni (már amit most segítettek az is hihetetlen nagy, soha nem fogom tudni megköszönni nekik, hogy idáig jutottam). De ők nem vesznek el tőlem. Nem indulok hátránnyal miattuk. Ellenben ezt nem érzem a másik oldalról… Ennyi elvágta magát nálam…

Akármennyire is szeretem E-t elmondtam, hogy még egy ilyet nem viselek el. Ha kiderül még valami, én kilépek ebből. Ha akar velem jön, ha nem, nem. Nekem terveim vannak vele, de így nem megy!

Ultimátum ez van… Szeretnék minél előbb megszabadulni az anyjától, nem bízom benne, elfocizta magát. Ha minden tervünk összejön E-vel, a gyerekemet is fenntartással fogom hozzáengedni! Lehet, hogy paraszt vagyok, de én ezt már nem bírom. Felelőtlen 56 éves nő, ennél rosszabb nem lehet.