Logisztikai menedzser lettem !!!

Juhu! De leginkább az juhu, hogy hatalmas mázsás súlyoktól szabadultam meg abban a pillanatban, amikor hétfőn befejeztem a szakdolgozat védésemet.

Jó, persze én választottam, én akartam. De a végére már tényleg csak azt éreztem, hogy ezen legyek túl. Csak fejezzem már be végre. De ugye mindezt magamért. Azért, hogy elmondhassam, hogy belevágtam és befejeztem. Én akartam logisztikát tanulni, én akartam még egy diplomát. Nem holmi elismerésért, több pénzért, társadalmi státuszért /mint ahogy sokan azok közül is akikkel együtt vizsgáztam/ . Nem, én magam miatt akartam. Mert bíztam benne, hogy képes vagyok rá, és meg is csináltam. Mert úgy gondoltam, hogy tartozom magamnak ennyivel. Ha már mindenfajta logisztikai múlt nélkül ilyen állásom van /sőt már ugye a második/ akkor magam irányába az a minimum, hogy elvégzem a képzést.

Sikerült!

Most egy darabig nem szeretnék semmi kötelezettséget a munkán kívül. A családommal szeretnék lenni szabadidőmben, E-vel és a barátaimmal. Olvasni szeretnék sokat és készüli a madridi utazásra.

Persze azért nem hazudtolhatom meg magam. Már van tervem :))) Márciusban szeretnék beiratkozni egy angol tanfolyamra.

De addig szabadságon vagyok ;)

Tegnapelőtt megérkezett a "kis bogaram"!!!

Ő lenne az:



Már mikor megjelent a szívem vágya volt. Olyan, mint egy kis háziállat. Az én kis bogaram.

Karácsonykor mama már évek óta pénzt ad mindenkinek, hogy vegyük meg amire szükségünk van. Így már mikor megkaptam a mecénát gondolkodtam, hogy vagy fényképezőgépet szeretnék venni vagy pedig őt! Na E. megoldotta a problémát ugyanis karácsonyra meglepett egy szuper kis fényképezőgéppel. /Hozzáteszem az is nagyon nagyon cukker!/

Így eldőlt, hogy a mama pénzét kiegészítve lesz nekem egy kis bogaram. A beszerzése már nem volt túl egyszerű, hiszen a karácsonyi hatalmas választék hirtelen eltűnt és pangott az üzletek polca, ahol előtte pár héttel még többfajta szín várt.
De a megmentőm a Media Mark online shop-ja volt. Így még olcsóbban is jutottam hozzá! E. címére kértem a  csomagot. Egyik este jött az sms, hogy másnap kiszállítják a csomagot. E. elhozott dolgozni és utána elindult nekem kapszulát keresni. Így délután ide állított az én új kedvencemmel és egy doboz karamellás latte-val. Természetesen hazafelé felturbóztam a készletet egy forró csokival és egy cortado kapszulával /ilyen tejporos kávé/.
Azóta használom-gyönyőrködöm-használom-használom-gyönyőrködöm.

Egyszerűen szeretem.

/jah, amúgy meg államvizsga para - ON.!!///

Belekeveredtem

az államvizsga bűvkörébe /meg a tételekbe! /

Tegnap viszont sikerült megfogalmaznom a legnagyobb problémám. Ez pedig, hogy levelezőn bohóckodtam végig ezt a 3 évet. / És hopp ez a másik probléma egy éve csak tengek-lengek a hülye szakdoga miatt..../

Na, de tényleg, az előző államvizsgánál szerintem nem voltam ennyire besz*rva. Jó persze az idő megszépít mindent, de akkor is! Akkor éreztem, hogy képben vagyok. Akkor 3 évig "főállású" diák voltam. Az elmúlt években pedig a suli, a gondolataim és a tennivalóim listáján elárulhatom, hogy nem volt dobogós sosem - maximum egy-egy vizsga előtt! Meg persze most két hétig!

De hajrá, hajrá!!!

Államvizsga január 22.

Hányingerem van....

Jó reggelt!

Az egyik fuvarszervező, akivel elég gyakori kapcsolatban vagyok telefonon a legtöbbször a "Jó reggelt, Tamás!" köszönésemre szerintem 10-ből kilencszer a "Jobbat!" választ adja.

Szerintem ahhoz, hogy valaki ilyen gyakran ezt mondja, ahhoz eléggé negatív embernek kell lenni. Mert tény, hogy néha én is hányingert kapok egy-egy "Jó reggelt!" - től. De azért ez nem túl gyakori, meg amúgy sem verem nagydobra ha így van. Maximum magamban durrogok, hogy "na persze...jóreggelt".

Nem vagyok az a tipikus boldogság kereső és megrögzött optimista. de tény, hogy én is vallom, optimizmussal és kellő humorral könnyebb az élet. Lehet, hogy szerencsém van. mert anyutól ezt kaptam. Évek óta megállapítom, hogy sokan nem tudnák olyan könnyen "elviselni" az életét, mint ő. De az ő hozzáállásával ez könnyebben megy. Ezt örököltem tőle én is. Már mindketten hallottuk, azt, hogy : "Te mindig mosolyogsz?" "Te mindig vidám vagy?" Ugyan, dehogy! Csak éppen úgy érzem, túl rövid az élet ahhoz, hogy apró cseprő dolgokon fennakadjunk, és bosszankodjunk rajta.

E-vel szemben valahogy mindig azt érzem, hogy talán ezért is kerültünk egymásmellé. Az a feladatom, hogy megtanítsam erre, hogy az életet nem kell halálosan komolyan venni! (bár halálos, de akkor sem! :) )Nem kell apró dolgokon fennakadni és hagyni, hogy tönkre tegyenek egy-egy jól induló napot. Mások hülyeségein például nem vagyok hajlandó bosszankodni. Nem érdekel, hogy valaki úgy parkol be, hogy én nem férek mellé. Ott hagyom keresek másik helyet, megjegyzés nélkül. Ellenben ő: Nekiáll szövegelni arról, hogy mekkora tuskó emberek vannak és hogy az ilyen ***** és az anyja**** ! Mi lesz a vége? Az hogy hiába indultunk el vidáman, mire odaérünk ő feszült! És miért? Mert valaki más hülye. Na, én ebből nem kérek. Én ezeken átlépek.

Én boldog akarok lenni! Én boldog vagyok!

És megkezdődött...

Ettől az évtől sem várok, sokkal többet. sokkal szebb napokat mint bármelyik mástól.
Szeretném, ha a családomban minden rendben lenne, mindenkinek egészséget és boldog perceket kívánok! Magamnak mindenekelőtt egy sikeres államvizsgát és jó sok utazást erre az évre. E-vel azt beszéltük, hogy ez az utazások éve lesz, maximum még egy autó vásárlás fér bele idén. Hozzáteszem erre már nagyon szükségünk lenne...

Egyébként tegnap azt hittem meghalok, mikor reggel 5kor csörgött a telefonom, hogy ébresztőőőőő! A tudta, hogy mindenki békésen alszik a házban, még legalább vagy 3 órát én meg megyek dolgozni kikészített. De hát ez van és ez is lesz egészen február 20-ig.

A szilveszteri buli jól sikerült én nagyon jól éreztem magam, ahogy szerintem a többiek is. Annyit röhögtünk mint az állat, a végén mondjuk már szinte mindenen... Életem első sós muffinja is elkészült, rögtön a második és a harmadik kíséretében, eme apropóból. Két adag fetás-gépsonkás és egy füstöltsajtos-baconos. A fetás még a finnyás E. tetszését is elnyerte :)))

Amúgy ha értékelni szeretném a tavalyi évet összességében elmondhatom, hogy szerintem jól sikerült. Ez az év is legyen legalább ilyen sikeres!

Az év elején tudom, hogy úgy indultam, hogy nagy lendülettel vetem bele magam a munkába. tényleg lelkes voltam és elhivatott. Erre beütött a krach azzal az utazásos-szabis dologgal. Így a munkahelyi helyzet mélypontra zuhant.Azóta már sikerült magamban helyre raknom ezt. ennek így kellett történni, ez van. Saját magam javára fordított a helyzetet és sokat tanultam belőle.
Az utazás volt az év fénypontja. A mai napig nem tudom elhinni, hogy E mindezt titokban képes volt megszervezni és meglepni engem ezzel. Imádom őt, imádtam az egész utazást, imádom Olaszországot és még mindig ezekből az élményekből töltekezem.
Aztán miután hazajöttünk, mellém állt a szerencse is és lett új munkahelyem. A felmondási időszak az előző nyomortanyán nem volt egy felemelő 30 nap, de minden nap úgy keltem és mentem be, hogy tudtam: én nyeretem!
Az új hely tetszik, befogadtak úgy érzem. Mindenképpen jó döntés volt. Mind anyagilag, mind pedig olyan tekintetben hogy jobban összhangban vagyok magammal. Sokkal kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb vagyok.

Szóval magamnak is és mindenki másnak: Hajrá!!!