Jó reggelt!

Az egyik fuvarszervező, akivel elég gyakori kapcsolatban vagyok telefonon a legtöbbször a "Jó reggelt, Tamás!" köszönésemre szerintem 10-ből kilencszer a "Jobbat!" választ adja.

Szerintem ahhoz, hogy valaki ilyen gyakran ezt mondja, ahhoz eléggé negatív embernek kell lenni. Mert tény, hogy néha én is hányingert kapok egy-egy "Jó reggelt!" - től. De azért ez nem túl gyakori, meg amúgy sem verem nagydobra ha így van. Maximum magamban durrogok, hogy "na persze...jóreggelt".

Nem vagyok az a tipikus boldogság kereső és megrögzött optimista. de tény, hogy én is vallom, optimizmussal és kellő humorral könnyebb az élet. Lehet, hogy szerencsém van. mert anyutól ezt kaptam. Évek óta megállapítom, hogy sokan nem tudnák olyan könnyen "elviselni" az életét, mint ő. De az ő hozzáállásával ez könnyebben megy. Ezt örököltem tőle én is. Már mindketten hallottuk, azt, hogy : "Te mindig mosolyogsz?" "Te mindig vidám vagy?" Ugyan, dehogy! Csak éppen úgy érzem, túl rövid az élet ahhoz, hogy apró cseprő dolgokon fennakadjunk, és bosszankodjunk rajta.

E-vel szemben valahogy mindig azt érzem, hogy talán ezért is kerültünk egymásmellé. Az a feladatom, hogy megtanítsam erre, hogy az életet nem kell halálosan komolyan venni! (bár halálos, de akkor sem! :) )Nem kell apró dolgokon fennakadni és hagyni, hogy tönkre tegyenek egy-egy jól induló napot. Mások hülyeségein például nem vagyok hajlandó bosszankodni. Nem érdekel, hogy valaki úgy parkol be, hogy én nem férek mellé. Ott hagyom keresek másik helyet, megjegyzés nélkül. Ellenben ő: Nekiáll szövegelni arról, hogy mekkora tuskó emberek vannak és hogy az ilyen ***** és az anyja**** ! Mi lesz a vége? Az hogy hiába indultunk el vidáman, mire odaérünk ő feszült! És miért? Mert valaki más hülye. Na, én ebből nem kérek. Én ezeken átlépek.

Én boldog akarok lenni! Én boldog vagyok!