Úgy történt, hogy tegnap váratlanul felszabadult a délutánom.

Gondoltam, nem érdekel semmi önző leszek. Mivel a hátam már hónapok óta kényeztetésért ordít, kitaláltam, hogy elmegyek masszázsra.
Találtam egy szimpatikusnak tűnő masszőrt a neten és felhívtam. Próbe cseresznye. Őszintén szólva nem sok reményt tápláltam, hogy délelőtt 10kor tud nekem helyet biztosítani délutánra. De az élet összehozta...
És milyen jól tette... :-)
Már mikor beléptem meglepődtem, ugyanis kb. egy velem egykorú lány nyitott ajtót. Aztán a második meglepetés az a kézfogása volt... Na akkor azt hittem, hogy össze fog törni, olyan erős.
Mondjuk az én halálom, hogy masszázsra fizetek be és simogatnak helyette. Hát itt most ilyen problémám nem volt. Fantasztikus keze van a csajnak. Imádtam. Egy órás egész test masszázst kértem. De az az egy óra olyan gyorsan elrepült. Egész délután ott feküdtem volna.
A csaj amúgyis nagyon szimpatikus, beszélgettünk is közbe pár szót. Biztos, hogy visszatérek még, csak legyen időm...

Miközben az ágyon feküdtem ismét megfordult a fejemben, hogy én is szívesen csinálnék ilyet. Anyut meg E.-t szoktam otthon masszírozgatni közben. Anyu néha mondja is, hogy miért nem tanulom meg. Néha lenne is hozzá kedvem. Most például azért is jutott eszembe, mert milyen jó keresetkiegészítés lehetne belőle...
Majd talán, ha egyszer otthon leszek egy kisbabával akkor elvégzek egy iskolát. Talán. Egyszer.

Mert nyughatatlan vagyok és mindig csinálnék / tanulnék valamit.

Szólj majd, szólok én is ha látom...

Nyugi...

Ha egy hónapja belefutottam egy trafiba lakott területen 70-nel és nem érkezett "még" róla csekk.

Ha  sikeresen célba ért a nem veszélyes anyagként feladott, veszélyes anyag. (Megjegyzem a főnököm bólintott rá a csalásra, nekem csak volt egy ötletem)

Ha a fogam még nincs lecsiszolva, mert nyakig takony voltam az időpont napján.

Ha a náthám már elmúló félben van.

Akkor asszem ma egy kicsit megnyugodhatok.

Én az a fajta sofőr vagyok, aki jobbára egyedül szeret vezetni. Nem szeretek furikázni senkit. Utálom, hogy beleszólnak vagy csak éppen gondolatban elkárhoztatnak a vezetési stílusom, hibáim miatt. arról nem is beszélve, hogy nagyon rutinos sofőrnek nem mondanám magam.
Így már eleve ráz a hideg még a gondolattól is, hogy holnap nekem kell furikázni az "anyósomat"

Az hogy minden gondolatod kiül az arcodra igazából nem sok esetben előny.

Nem előny, mikor a főnököd faszságokat hülyeségeket beszél, nem előny mikor TRX edzésen meg vagy róla győződve, hogy az edző őrült, amikor a tömött buszon rájössz, hogy ember undorod van...

De akkor hatalmas előny, mikor elmondanád hogy szereted, mennyi jelent és a szavakkal ezt közel sem tudod kifejezni.

Van abban valami groteszk, mikor a fürdőszobából egy szál törölközőben kilépve elkiáltod magad, hogy egy jól irányzott ütésre lenne szükséged, és erre a családod mind a négy tagja ész vesztve rohan feléd ökölbe szorított kézzel.
Pedig te csak arra gondoltál, hogy valaki jól basszon vágjon oda a gázkazánnak, hogy legyen meleg vized...

Amúgy nem élünk nomád körülmények között, csak kicsit furcsán...

Igazából azt a napot bánom, mikor bejelentkeztem fogorvoshoz...

Én naiv gondoltam, nem fáj semmi, baj sem lehet. Hát lett...
Azóta egy hónapja, állandó vendég vagyok.
Először csak egy kis fogkőleszedés, aztán előkerül egy picike lyuk, majd egy nagyobb, amiről aztán kiderül, hogy akkora, mint egy meteorbecsapódás helye. Gyökérkezelés, korona...
Sosem hittem volna, hogy egyszer ekkora rutint szerzek. Lassacskán már térd és gyomor remegés nélkül érkezem. Ezt még tényleg meg is történhet, ugyanis elvileg még kétszer kell jönnöm. Hangsúlyozom: ELVILEG!
Az egy dolog, hogy agyfaszt gyomorfekélyt kapok a végére, de még a gatyám is rámegy. Megkínoznak és még fizetek is érte...

De talán, ha ennek vége egy darabig nem kell mennem, mert jók lesznek a fogaim egy szarabb kocsi árából.

Yeeahh