Úgy történt, hogy tegnap váratlanul felszabadult a délutánom.

Gondoltam, nem érdekel semmi önző leszek. Mivel a hátam már hónapok óta kényeztetésért ordít, kitaláltam, hogy elmegyek masszázsra.
Találtam egy szimpatikusnak tűnő masszőrt a neten és felhívtam. Próbe cseresznye. Őszintén szólva nem sok reményt tápláltam, hogy délelőtt 10kor tud nekem helyet biztosítani délutánra. De az élet összehozta...
És milyen jól tette... :-)
Már mikor beléptem meglepődtem, ugyanis kb. egy velem egykorú lány nyitott ajtót. Aztán a második meglepetés az a kézfogása volt... Na akkor azt hittem, hogy össze fog törni, olyan erős.
Mondjuk az én halálom, hogy masszázsra fizetek be és simogatnak helyette. Hát itt most ilyen problémám nem volt. Fantasztikus keze van a csajnak. Imádtam. Egy órás egész test masszázst kértem. De az az egy óra olyan gyorsan elrepült. Egész délután ott feküdtem volna.
A csaj amúgyis nagyon szimpatikus, beszélgettünk is közbe pár szót. Biztos, hogy visszatérek még, csak legyen időm...

Miközben az ágyon feküdtem ismét megfordult a fejemben, hogy én is szívesen csinálnék ilyet. Anyut meg E.-t szoktam otthon masszírozgatni közben. Anyu néha mondja is, hogy miért nem tanulom meg. Néha lenne is hozzá kedvem. Most például azért is jutott eszembe, mert milyen jó keresetkiegészítés lehetne belőle...
Majd talán, ha egyszer otthon leszek egy kisbabával akkor elvégzek egy iskolát. Talán. Egyszer.

Mert nyughatatlan vagyok és mindig csinálnék / tanulnék valamit.