E. két könyvre is vágyik, így egyértelmű, hogy ezeket megkapja karácsonyra.

A bökkenő már csak az, hogy az egyik hiánycikk... Neten nem rendelhető. Az Árkádban az Alexandrában már nincs. A Plázában még van pár példány.

Délután versenyt futok az idővel. Vagy a sok gyökérrel, akinek ugyan erre van szüksége.

Egyik kollégám épp most jött be az üzemből. Ingatja a fejét és ennyit mond:

"Szopós szerda"

Ezzel nem is lenne gond, de tegnap szopós kedd volt, holnap meg szopós csütörtök lesz.

Olvastam az Origón egy címet:

Kávé nélkül is van élet

Ez igaz. Szerintem is van, csak szar!

Újabban sokat gondolkozom azon, hogy tényleg ennyire "öreg vagyok" vagy csak szimplán "szarfej".

Ugyanis szerintem kb két éve nem tettem be a lábam egyetlen szórakozóhelyre sem. Szórakozó hely alatt értem, a sötét, füstös, bömbölő tuc-tuc zenétől hangos tömegnyomor helyeket.
Teljesen ráálltam arra, hogy E. jár bulizni a fiúkkal én nem. Vagy E. jár bulizni a fiúkkal meg pár csajjal, de én nem megyek.

Nem megyek, mert nem vágyom.

Nyáron sokkal jobban szeretek elvetemedni egy kerti partin, kiülni egy kis padra és iszogatni, mellette zenét hallgatni (minőségit!), barátokkal lenne, beszélgetni, üvölteni, ökörködni. Egy koncerten ugrálni, a tömegben és üvölteni. Szóval nem vagyok én én egy álszent kultúrlény csak van egy szint ami alatt már nem érzem jól magam.

Szombaton buli volt tervezve egyik barátunk szülinapja alkalmából, ami iszogatással indult volna és egy szórakozóhelyen végződött volna. Szerencsére CS. nem ért haza szombatra így az összetartás elmaradt. Ellenben vasárnap délután, meccs után összeültünk a már törzshelynek számító hely kis lokálban (ami teljesen kulturált fiatalos hely, olcsó piával!) és délután öttől este kilencig elaljasodtunk, de közben együtt voltunk és jól éreztük magunkat. (Szerintem méltón megünnepeltük Cs. születésnapját, jobban mintha bevágódunk egy discoba és ki merre lát elindulunk és lötyögünk egymás mellet)

Holnap meglepetés szülinapi bulira volnánk hivatalosak E-vel. Ami szintén iszogatással indul éjfélig és tervek szerint utána egy szórakozóhely végződik. E-nek már mondtam, hogy felőlem akkor éjfélig vagyok partiképes. Ő délutános, szombaton pedig meccse van, nem akar inni. De mindenképpen szeretne megjelenni. Kicsit éreztem a hangján mikor mondtam, hogy én már onnan nem akarok buliba menni, hogy csalódott, mert szeretne az ünnepelttel lenni, de csak 11 körül tud csatlakozni.

Lehet, hogy két év után először beteszem a lábam egy ilyen helyre??? Az csakis az ő kedvéért lesz...


Ő is eljött velem nyáron Quimby koncertre, ennyivel tartozom...

Egyébként, amikor tegnap este elkezdtem gesztenyét dobálni (Nem őt dobáltam vele! Focizott a macska!) apu újonnan szerzett macskájának kicsit megingott a macskautálatba vetett hitem.

De abban a pillanatban, amikor hozzám dörgölődzött, újra feléledt...

Szerintem a munkaundoritisz legmagasabb foka, amikor munkaidőben nekiállok keresztszemest hímezni.

Na jó, persze a főnök távollétében, de akkor is....

Mondjuk inkább elgányolhattam volna azt a halom papírt, ami körülvesz, de szerintem azokból tábortüzet rakok a karácsonyi ünnepségen. Már ha méltók leszünk egyáltalán egy karácsonyi bulira.

Amíg szombaton a család 80 % -a (azaz rajtam kívül mindenki) a Madách Színházban csücsült a Mamma Mia előadásán, addig E. és én Mama háttértársaságában főzős délutánt rendeztünk.

Főztünk ilyen levest. Ami nem ilyen lett. Még a színe sem... Szerintem amúgy mi sokkal több szerecsendiót tettünk bele és azért. E. szerint ez nem magyarázat, de az íze sem volt az igazi. Mondjuk fokhagyma íze volt rendesen...

Aztán meg főztünk ilyet. Csak mi kitaláltuk, hogy bazsalikom helyett inkább tárkonnyal. Ez nagyon finom lett, csak épp túl tárkonyos :-) De nem baj "mi szeretjük a tárkonyt" felkiáltások között betoltuk.

Gondoltam jó fej leszek és a színházból hazavergődőknek készítek rizst a maradék csirkéhez. Hát nem voltak odáig az ételtől. "De ők nem szeretik a tárkonyt" :-)))

A lényeg, hogy nagyon jól szórakoztunk előtte, közben és utána!

Minden éjjel megfogadom, hogy kopaszra borotválom a fejem.

Vagy én fekszem úgy a saját hajamon, hogy megfulladok!

Vagy E. fekszik rá a hajamra és erre ébredek!

Vagy reggel ébredéskor a kispárna indul velem (!), mert a gombra rátekeredett a hajam...

A múlt héten minden reggel odavoltam. Nagyon...

Sötét volt mikor keltem, egész nap nem láttam a napot, fáztam amíg a buszt vártam, szerintem az óraátállítás is megviselt kicsit. Szóval a lényeg, hogy minden reggel morcosan mentem dolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy bunkó módon elküldtem mindenkit aki rám nézett vagy hozzám szólt és nem kötöttem bele még az élő fába is. Egyszerűen csak arra vágytam, hogy szépen magamba a kis világomba ellegyek. Ne nagyon szóljon hozzám senki, pláne ne addig amíg a reggeli kávémat nem ittam meg. Tényleg csak annyit szerettem volna, hogy megigyak egy forró csésze kávét csendben egyedül. Ezalatt összeszedtem volna magam annyira, hogy kibírjam emberek között a 8 órát.

Ám de ez nem sikerült. Ugyanis kedves kolléganő pedig épp ellenkezőleg reagált az óraátállításra. Minden reggel hangosan röhögött, közléskényszere támadt és a fejébe vette, hogy emberi pályafutása egyetlen célja engem felrázni. Hétfőn szépen közöltem vele, hogy nem fog menni, ne erőlködjön. Kedden ismét azzal fogadott zavarja, hogy búval baszott rosszkedvű vagyok. Mondtam neki, hogy ez a héten nem is fog változni úgyhogy jobb ha hozzászokik és tényleg nem kérek mást csak reggel 7 órakor ne sivalkodjon mellettem.
Sajnos nem, egész héten, nem jött neki össze. Traktált a hülyeségével, dumált a semmiről, meg kellett értenem, hogy neki problémái vannak.

Erre ma reggel mi fogad mikor belépek???? Kriptahangulat! Látim kedves kolléganőnek minden baja van. egyrészt vártam, ugyanis a havi zárásos mártíromság nála nélkülözhetetlen, de most látszott, hogy kurvára elege van a világból.
Bezzeg én nem basztattam, nem dünnyögtem neki, hogy jajj de jól ébredtem ma, nem dicsekedtem a tök jól sikerült hétvégémmel, nem faggattam arról, miért nyomott. Egyszerűen köszöntem neki és békén hagytam.(Ugyanígy tett a másik kolléganőnk is.) Láss csodát 10 órakor már jött ide hozzám beszélgetni meg poénkodni.
Nekem is csak erre lett volna szükségem a múlt héten.
Miért nem kapod vissza azt a empátiát ami benned megvan????