Ugyanis szerintem kb két éve nem tettem be a lábam egyetlen szórakozóhelyre sem. Szórakozó hely alatt értem, a sötét, füstös, bömbölő tuc-tuc zenétől hangos tömegnyomor helyeket.
Teljesen ráálltam arra, hogy E. jár bulizni a fiúkkal én nem. Vagy E. jár bulizni a fiúkkal meg pár csajjal, de én nem megyek.
Nem megyek, mert nem vágyom.
Nyáron sokkal jobban szeretek elvetemedni egy kerti partin, kiülni egy kis padra és iszogatni, mellette zenét hallgatni (minőségit!), barátokkal lenne, beszélgetni, üvölteni, ökörködni. Egy koncerten ugrálni, a tömegben és üvölteni. Szóval nem vagyok én én egy álszent kultúrlény csak van egy szint ami alatt már nem érzem jól magam.
Szombaton buli volt tervezve egyik barátunk szülinapja alkalmából, ami iszogatással indult volna és egy szórakozóhelyen végződött volna. Szerencsére CS. nem ért haza szombatra így az összetartás elmaradt. Ellenben vasárnap délután, meccs után összeültünk a már törzshelynek számító hely kis lokálban (ami teljesen kulturált fiatalos hely, olcsó piával!) és délután öttől este kilencig elaljasodtunk, de közben együtt voltunk és jól éreztük magunkat. (Szerintem méltón megünnepeltük Cs. születésnapját, jobban mintha bevágódunk egy discoba és ki merre lát elindulunk és lötyögünk egymás mellet)
Holnap meglepetés szülinapi bulira volnánk hivatalosak E-vel. Ami szintén iszogatással indul éjfélig és tervek szerint utána egy szórakozóhely végződik. E-nek már mondtam, hogy felőlem akkor éjfélig vagyok partiképes. Ő délutános, szombaton pedig meccse van, nem akar inni. De mindenképpen szeretne megjelenni. Kicsit éreztem a hangján mikor mondtam, hogy én már onnan nem akarok buliba menni, hogy csalódott, mert szeretne az ünnepelttel lenni, de csak 11 körül tud csatlakozni.
Lehet, hogy két év után először beteszem a lábam egy ilyen helyre??? Az csakis az ő kedvéért lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése