Érdekes ez az egész lakás, összeköltözés, albérlet dolog.

Pár hónapja még annyira nem ebben gondolkodtunk. Azt mondtuk, hogy nem megyünk albiba, mert az "kidobott" pénz. Inkább spórolunk ezerrel, rakjuk a lakástakarékot és majd veszünk szép kis házikót hitelre és inkább azt fizetjük.

Miután ezt tisztáztuk és eldöntöttük elkezdett kattogni az agy. Utáljuk az ingázást, sok pénz elmegy rá, többet szeretnénk együtt lenni, szeretnénk önállósodni. Jah és természetesen nem ingyen lakunk otthon. Mindketten hazaadunk sőt az Erzsébet utalványainkat is hazaadjuk mindketten. Utána számolva, ennyi pénzből bérelhetnénk lakást is.

Hopppáá... Na itt borult fel a megálmodott tervünk és elkezdtük nézegetni a hirdetéséket. Kezdetben csak az olcsóbb kategóriákat. De azok kiábrándítóak voltak, még képről is. Nem muszájból akartunk összeköltözni, nem a bármi jó csak legyen valami kategória kell nekünk, erre rájöttünk. Szóval a kiszabott összeg feljebb kúszott. És így is kerestünk. Végül megtaláltuk ezt a lakást, aminek már hivatalosan is a bérlői vagyunk szeptember 1-től.

Biztos, hogy bukunk pénzt, ez egyértelmű. De szerzünk tapasztalatot, sokat leszünk együtt, önállósodunk, élünk. aztán persze ugyanúgy spórolunk mellett ahogy tudunk és rakjuk a lakástakarékot. Aztán majd alakul. Úgy gondolom, hogy ez így jó. Kicsit megnyugszom majd most.

Persze nehéz elszakadni otthonról, de nem a világvégére megyek. Bármikor hazamehetek, a családom megmarad. Persze látom rajtuk is, hogy nekik is fel kell ezt dolgozni, meg kell barátkozni a gondolattal. Legbelül szerintem ők is örülnek, hogy nem csak élünk a világban céltalanul E.-vel.

Addig meg igyekszem minden időt velük tölteni :-) Még jó, hogy másfél hét szabin leszek hamarosan ismét
:-)))