E.-vel 8 évvel ezelőtt ismerkedtem meg.
A kapcsolatunk elején ő lelkesebb volt, mint én. Ez talán annak köszönhető, hogy én akkor voltam túl egy szakításon. Egyik kapcsolatból belekerültem a másikba. őszintén még élveztem is, hogy végre nem én vagyok lelkesebb egy kapcsolatban.
Aztán szépen lassan összecsiszolódtunk. Minden időt igyekeztünk kihasználni, amit együtt tölthettünk.
Emlékszem egyszer nagyon vacilláltam, hogy mi tévő legyek, szakítsak-e vagy sem. Nem tudom időben elhelyezni, de tudom, hogy ekkor elmentünk egy wellness hétvégre ami után másképp láttam a dolgokat és nem léptem.
átéltünk sok minden együtt. Utaztunk, nevettünk, sírtunk. Közös lett a baráti társaságunk, mindig együtt lógtunk. Tavaly összeköltöztünk egy közös albérletbe. Minden szép volt és jó. Vagy mégsem...
Nem akartam már kettesben lenni. Mindig kerestem a baráti társaságot, folyamatosan programokat szerveztem magamnak. Nem működött már a dolog, de ezt még magamnak sem mertem bevallani.

Január 19-én, egy hideg estén vacsorázni mentem a külföldi és a hely kollégákkal. Ismertem már őket, sokat jártak már itt. Minden olyan volt, mint egy üzleti vacsorán szokott. Egészen addig, amíg el nem hagytuk az éttermet és nem kötöttünk ki egy koktélbárban. Akkor belém karolt és el sem mozdult mellőlem egész éjjel. Annyit beszélgettünk, mint még soha. Másnap reggel hazarepült és minden maradt a régiben.
Márciusban nekem kellett kimennem Németországba. Vasárnap indultam. Kérte, ha megérkeztem a hotelba hívjam mindenképp, csak hogy tudja, minden rendben van. Mikor felhívtam, közölte, hogy fél óra és ott van. Találkozzunk a bárban. Kávéztunk, pezsgőztünk és beszélgettünk, de csak munkahelyi dolgokról én mégis olyan, jól éreztem magam. Mielőtt elindult kicsit sétáltunk odakint. Bár azóta sem tudom biztosan, de azt hiszem, ott, akkor, elhajoltam egy csók elől.
Miután hazajöttem, csak ő járt a fejemben. Sajnáltam, hogy nem tudtam tőle elköszönni az utolsó napon, így írtam neki egy sms-t. Ekkor kezdtünk el chatelni.
Neki el kellett utazni Indonéziába és Tajvanra, 6-7 óra időeltolódás sem számított állandóan írt. Tudtam, hogy ott kint él a párja, nem számított, hogy vele volt, akkor is írt. Írta, hogy szeret és sosem adja fel, hogy hiányzom neki és alig várja, hogy újra lásson és, hogy megcsókolhasson.
Én ilyeneket nem tudtam neki írni, csak annyit, hogy nekem kell, hogy itt legyen és lássam, érezzem őt ahhoz, hogy tudjam, mit akarok. De boldog voltam, ha írt és alig vártam, hogy csippanjon a telefon.

Április lett és ismét jött. Délután érkezett a városba. Munka után rögtön hozzá mentem. Ott várt a hotel bejáratánál. Fekete inget és farmert viselt és a kedvenc parfümjét. Izgultam és örültem, boldog voltam és féltem is egyszerre. Közben pedig olcsónak éreztem magam. A vőlegényem otthon én meg egy hotelban egy nálam 25 évvel idősebb külföldi kollégával.

Nem ez volt az első és utolsó találkozásunk. Több együtt töltött délután, szabadnapok, éjszakák. Ha itt volt együtt voltunk, ha nem akkor a neten tartottuk a kapcsolatot. Voltam közben én is kint, a lakásán is jártam.
Aztán eljött a július. 4 hétre Indonéziába utazott, ahonnan már a nővel tért haza, ahogy az már rég el volt tervezve. Mielőtt elment, borítottam a bilit. Én még meglett férfit így zokogni nem hallottam, mint ahogy ő sírt a telefonba. Azt mondta nem tud boldoggá tenni és hogy senki sem fogadná el a kapcsolatunkat. A nőnek meg megígérte, hogy elviszi Németországba nem tehet mást. A 4 hét kemény volt. Sokat gondolkoztam. Volt, hogy napokig nem beszéltünk. Át kellett rágni magunkat mindenen.

Én arra jutottam, hogy egy biztos. Már nem szeretem E.-t. Szerelemmel nem szeretem. Szeretem, mint egy barátot és valójában, mint lakótársak éltünk egymás mellett. Semmi sem volt már az igazi. Nem kívántam a közelségét, ha nagy nehezen megerőszakoltam a lelkem és szexeltünk nem éreztem jól magam, másra gondoltam. De tudtam a lelkem mélyén, hogy ez D-től független. Ő többször mondta nekem, hogy már rég óta figyelt és próbálkozott, de akkor valamiért nem vettem a jeleket. Hát azért mert akkor nem éreztem, hogy E-vel semmi sem az igazi már... Sok minden okozott köztünk feszültséget.
E. elköltözött egy barátjához.

Nekem ez kellett. SZABADSÁG. Sem E, sem D. A családomtól is próbálok kicsit távolságot tartani. Magamra figyelni, magamban lenni ez kell most nekem. Egyedül élni. Sosem éltem egyedül. Kíváncsi vagyok mire vagyok képes egyedül. Szeretnék a munkámra koncentrálni, végre ott is látok lehetőségeket. Végre nem kell senkinek beszámolnom hol járok, mikor mit csinálok.

Közben E. visszajött, a kanapén lakik most. A terv, hogy egy barátjával (aki szintén most szakított több év után) közösen keresnek albérletet, de addig itt kell lakjon, a másik helyen nem maradhat. Elég szar szitu, de próbáljuk kezelni. Végülis rosszban nem vagyunk, nekem ő már tényleg csak egy barát, akármilyen közhelyesen is hangzik.
D. sokat dolgozik. Napi 10 perceket kapok belőle telefonon. 1 hónapja nem láttam. Azt állítja szeret, de a nő ott él vele Németországban. Én azt hiszem szeretem, minden gondolatomat kitölti, állandón rá gondolok. Nem tudom mi van most. Várom, hogy jöjjön kicsit hosszabb időre és átbeszélhessünk mindent. (Legutóbb a júliusi dolog után két napot volt csak itt. Nem akartam agyalni abban a két napban. Próbáltam élvezni, hogy velem van és mellettem. Boldog voltam.)

Feladtam a sorsnak. Sodródom. Lesz ami lesz. Akármi történik is, semmit sem bánok...

A hiba biztos az én készülékemben van, de ezektől a a hosszított pólós fiúkáktól kiráz a hideg....

Most tényleg ez a menő???

E. elment vasárnap.

Egy barátjánál van most.

Én akartam így, de ő mondta ki végül.

Abban maradtunk, hogy most kicsit így.

Összeszedjük a gondolatainkat.

Meglátjuk mi lesz.

Most van az, hogy kurvára nem értem a saját életem.....

Életem első angol nyelvű, nagy emberek között előadott prezentációjára készülök.

Mit fényezzem? Be vagyok szarva.

Amúgy már próbáltam ilyen nagyon menő "tökpozitívvagyokmindenbőlajóthozomki" szemmel is nézni és arra a következtetésre jutottam, hogy akár hogy sikerül is tanulok belőle.

Volt pozitív 5 másodpercem :)))

Pokoli érzés, mikor egy számodra nagyon fontos ember nehéz időszakon megy keresztül és te nem igazán tudsz neki segíteni.

Egyrészt, mert neki kell rájönni mi a baj, hogy tud változtatni.

Másrészt, mert 1000 km-re vagy tőle és még arra sincs lehetőséged, hogy megöleld....

Crazy...

Van nekem egy szívem és van egy agyam is.

A kettő kurvára nem ugyan azt akarja....

Két hete egy hang ordít a fejemben. Ha ez így folytatódik, ő lesz a legjobb barátom...

Bár jobban belegondolva kizárt, mert a kedvenc mondata:

What a fuck are you doing?????

Tudom, hogy az öndicséret büdös, de tegnap olyan k*rva jó borsós karajt csináltam, hogy reggel álltam a konyhában és azt számolgattam, hogy hogyan tudnám úgy elosztani, hogy E. jól lakjon, de minél többet tudjak magammal hozni én is :)))

Valóban itt a tavasz.

Megjelent az első mutáns nagyságú darázs az irodámban...

Mikor boldog születésnapot kíván a Google :)

Tegnap elhittem, hogy itt a tavasz!

Erre ma beköszöntött az október...

Mindkét este váltottunk pár üzenetet.

Vasárnap ő írt először, hogy köszöni a szép estét. Tegnap én írtam rá, mert aggódtam érte.
A cégnél történt dolgok miatt, amik amúgy keresztül húzták a számításainak és így nem tudtunk vacsizni sem menni sőt ma korábbi géppel jöttem haza.

Ma nem jött üzenet. Hiányzik :(

Azt hiszem, tegnap este elhajoltam egy csók elől....

"Miért hiányzik? Nem volt enyém..."

Boldog párkapcsolatban éltek. Ő is, Te is.

Elégedettek vagytok az élettel. Ő is, Te is.

Házasodni készültök. Ő is, Te is.

Élitek a saját életeteket. Ő is, Te is.

Mindkettőtöknek megvan a saját élete, a saját országában.

Többször találkoztatok már formális keretek között. Egy-egy kézfogás, egy-egy "hogyvagy", kérsz-e kávét.

Aztán egy este, egy céges vacsin egymás mellé kerültök. A vacsi az éjszakába hajlik, egy bárban folytatódik. Beszélgettek, egész este csak egymással foglalkoztok. Nem történik semmi köztetek, egy-egy ölelés és kedves szavak.
De valami mégis megváltozik....

Egyre gyakrabban gondolsz rá. Hallod, ahogy mondja "Hi, sweety" "You are a star". Legközelebb mikor a cégnél jár nagy mosollyal az arcán belép. Kézfogás helyett megölel, jó sokáig, jó hosszan. Örülök, hogy látlak -mondja. Keresi az alkalmat, hogy kettesben beszéljen veled. Megölel, amikor csak lehet. Majd elmegy...

Ismét érkezik, e-mailben írja, kéri, hogy foglalj neki szállást, alig várja, hogy lásson. És megint nincs semmi, csak érzed, hogy jó, hogy itt van és érzed, hogy valami nagyon furcsa. Olyat érzel, amit nem szoktál. Valami feszít és megnyugtat egyszerre.

A mai látogatást lemondja és te úgy érzed, magad, mint egy gyerek, akinek megígérték, hogy hétvégén a vidámparkba mehet, de aztán mégsem...

Vasárnap te utazol. Várod is, meg nem is. Vajon mi lesz? Lehet csak képzeled ezt az egészet? Kislányos vágy csak ami becsap? Máshogy viselkedik otthon? Hiszen már jártál ott. Akkor minden formális volt és merev. Most mi lesz?

Közben mélyen benned a tudat, hogy amúgy boldog vagy. Eddig minden rendben volt, miért kell ez most neked? Miért lett hirtelen ilyen fontos egy idegen? Egy idegen, aki az apád lehetne... Egy idegen, akinek megvan a saját élete... Egy idegen, akiről igazából nem is tudsz semmit????

Egész délelőtt a Pinteresten lógtam és szebbnél szebb erkélyeket nézegettem.

Mivel szeptemberben költöztük, még nem sikerült kiélveznünk a kis erkélyünket, de idén nagyon szeretném kicsit otthonosabbá tenni és ott hesszelni minden nap!

Annyira várom már a tavaszt! Tisztára bezsongtam!

És mintha valami hatalmas pofon lenne, amikor kinézek az ablakon. Szürkeség, szél, eső... és még hideg is van :(

Hihetetlen, hogy vannak emberek, akik ha problémával találkoznak, mindig a kivárás taktikáját választják.

De ami ennél még hihetetlenebb, hogy bejön nekik....

Biztos bennem van a hiba, de falra mászok, hogy a munkahelyen állandóan megy ez a "Jóétvágyatozás".

Nem tudok anélkül kajálni, hogy hárman-négyen ne köszönnének rám, különböző időpontokban, hogy "Jóétvágyat!" Eleve mivel már eszek, a szám tele van. Visszaszólni nem tudok, max bólintok egyet...

Én biztos félreértelmezem, de az én világomban a "Jóétvágyat" az étkezés megkezdése előtt mondandó, akkor ha többen ülünk egy asztalnál. Nem akkor ha úton-útfélen megpillantok valakit akinek tele a szája.

Arról nem is beszélve, hogy elég egy "Jóétvágyat" és máris legalább hárman nézik a tányérom...

Elkezdtem rendszeresen masszázsra járni.

Mondjuk ez így nem 100%-ig állja meg a helyét. Igazából kaptam egy ajánlatot, hogy ha 5 héten keresztül heti egyszer elmegyek hátmasszázsra akkor a 2500 Forintos alap ár alkalmanként 500 Forinttal csökken és ajándék egy hatodik ingyen alkalom. Tulajdonképpen 7500ért 6 masszázs. Szerintem menő :-)))

Szóval ebbe belekezdtem és már most érzem, a harmadik alkalom után, hogy jó. Sokkal lazábbak a vállaim és a nyakam. Energikusabb vagyok. Mind annak ellenére, hogy a munkahelyen elég nagy feszkó van és elég nagy rajtam a teher.

Sajnos magamtól mindig sajnálom az időt és a pénzt... Másnak bármikor, bármit megteszek / megveszek, nem is mérlegelek. De rájöttem, hogy ezen változtatnom kell. Ha én magam nem vagyok jól, nem törődöm eleget a testemmel, lelkemmel, akkor a körülöttem lévők sem érzik jól magukat.

Nehéz lesz, de igyekszem...

A pénteki munkanap a leghaszontalanabb...

És ha valamit mégis szeretnél csinálni, akkor az tuti szaros lesz nem jön össze.

Haza kéne menni!

Húgom nyert egy mozijegyet Budapesten az Allé-ban. Ezzel szinte majdnem egyszerre nyert egy állásinterjút is szintén Pesten. Ergo apa és anya nyert egy utat ma délután Pestre. Apa minden volt ettől csak boldog nem. Nem szeret arrafelé vezetni ez tény. Meg úgy nagyon menni sem szerintem, főleg nem így egyik napról a másikra.

Én eközben magamban kacagtam, hogy milyen boldog lesz pénteken mikor megtudja, hogy mehet Balatonszemesre és milyen boldog jövő hét kedden, mikor Debrecenbe kap egy utat :))))

Ez a hétvége végre tényleg olyan volt, mint amilyenre már régóta vágytam.

Pénteken jó fej főni elengedett minket kettőkor haza. Így elmentünk anyuékhoz. Olyan jó volt velük beszélgetni, kávézni, öcsémmel ökörködni. :-)))

Meg húgommal gyorsan egyeztettük még anya meglepi wellness hétvégéjét a jövőhétre. Ugyanis anyukám február 2-án lesz ötven éves. Mama kitalálta, hogy befizeti őket egy wellnessre. Húgom meg szólt nekünk is, hogy mehetnénk velük annyira király lenne. Mi meg hát nem vagyunk semmi jónak az elrontói :-))) De sem anya, sem apa nem sejt még semmit. Húgom úgy tervezi, hogy csak péntek reggel mondja meg, hogy nem kell melóba menni, ne siessen ... (Igen, még ezt is megszervezte, hogy titokban kért neki szabit!) Ezzel az én "szeretekmindentmegtervezni" részem kézzel lábbal hadakozik. Próbáltam meggyőzni, hogy már csütörtök este közölje, de hajthatatlan....

Szombaton és vasárnap pedig csak lézengtünk. Persze házimunka akadt, de ha nyugodt tempóban közbe E.vel röhögve végzem, az sem okoz gondot. Mindkét nap 11kor reggeliztünk közösen, előtte ágyba kaptam a kávét. Filmeztünk, meccset néztünk. Főztünk tök jókat. Életem első fánkját is megsütöttem és tök jó lett.

Sőt még egyet hógolyóztunk is.

Sajnos jövő héttől elindul a foci E-nek, szóval megszűnnek ezek a nyugis hétvégék, de olyan jó volt így eltölteni azt az utolsót!

Tegnap szerettem volna írni arról, hogy milyen piszkosul másnaposan részegen dolgozni.

De annyira szanaszét voltam, hogy konkrétan az asztalra borulva vártam a megváltó 3 órát.

Soha többet nem iszok!

Hazaértem

Meglepően kellemes a légkör itt Neuwied-ben. Úgy érzem némi kis haszna biztos lesz ennek a hétnek, de a legtöbbet az itt szerzett kapcsolatok jelentik. Már most látom mekkora előny lesz, hogy ha bármi kérdésem van tudok kihez fordulni..

Amúgy maga az ellátás elég gáz. Ha ők nálunk vannak, mondhatni, kinyaljuk a seggüket. Kapnak ebédet, folyamatosan eléjük van rakva az ásványvíz, annyi kávét isznak amennyit bírnak és egy héten egyszer elvisszük őket vacsizni.
Szóval mi ebédet nem kapunk. Kisétálhatunk a boltba és vehetünk magunknak valamit. Ohh, kösszzz! Oké, hogy van napi díjam, de most tényleg nem bírnak egy pizzát rendelni???
Én mondjuk még szerencsésebb helyzetben vagyok, mert legalább kapok vizet és a csajok meghívnak kávéra (az automatából!) De szegény kollégámtól hétfőn még azt sem kérdezték meg, hogy kér-e egy pohár vizet. Kedden hoztam neki ebédet a boltból, hogy éhen ne haljon. Ugyanis ő hétfőn nem is evett...
Itt vagyunk minden nap 8-tól 6-ig és semmi...

Ma este mondjuk elvisznek minket vacsizni. Kíváncsi leszek, hogy  a színvonal mennyire közelíti meg a magyart.

Jah, meg nehogy ne működjön a kártyájuk és végül nekünk kelljen fizetni.... :)))

Ha egy szállodáról az írja a booking.com, hogy a fürdőszobában van hajszárító, akkor az úgy is van????

Tegnap, az idei első edzésen átléptem a saját határaimat!


Ma konkrétan alig bírok megmozdulni....

Biztos én vagyok teljesen anitszociális és bunkó, de eszem ágába nem jut január 5-én "Boldog Új Évet" köszönni mindenkinek. Mindenféle sofőrök, a buszon az emberek egymásnak, a boltban a pénztáros....

Jó, teljesen tapló nem vagyok, ha valaki így köszön viszont kívánom.

De tényleg, meddig van létjogosultsága ennek a mondatnak az új évben?

UPDATE: A gázos csaj még ma reggel is!!!!

Idén is sikerült olyan határidő naplót vennem, ami a legtöbb táskámba nem fér bele.

Ügyes, okos!

Én igazából utálom a szilvesztert. Gyűlölöm ezt a "kötelezőjóléreznimagad" feelinget. Álmom, hogy otthon pizsiben valami filmet nézve érjen az éjfél, amire koccintok mondjuk egy pohár borral /igen,  a pezsgőt is utálom!/majd nézem tovább.
Sajnos ez még nem jött össze, de legyen is ez az első fogadalmam 2016-ra!

A 2015-ös év amúgy elég tartalmasra sikeredett. Utaztunk sokat. Voltunk ismét Madridban és eljutottunk Münchenbe is. Nyaraltunk barátokkal Balcsin egy egész hetet. Eljegyeztek júniusban!!! Összeköltöztünk szeptemberben!!! Megtartottuk az első közös  karácsonyunkat december 23-án és igen jól sikerült, a 24-t otthon töltöttük anyuéknál, nagyon jóóó volt! Decemberben pedig felajánlottak egy másik pozíciót a cégnél.

Szóval 2016-ra ugorva, igen kíváncsi leszek mi lesz ebből a munkahelyi kavarcból. (Egy hét múlva utazok Németországba egy hétre és igazából még nem tudom miért is....)
Szeretnék spórolni az albérlet mellett sokat, hogy közelebb kerülhessünk a saját házhoz/lakáshoz.
Utazni, utazni, utazni!!! Sosem elég.... (London rég óta tervben van és egy tengerparti nyaralást is szeretnék idén)
Szeretnék több időt tölteni a családommal, még így is hogy elköltöztem. Igazából hiányoznak és én is nekik, tudom.
A barátokra, régi kapcsolatokra is több időt szeretnék fordítani.
Az edzés projekt egész szépen alakult 2015-ben is, de az év végén egy kisebb gödörbe kerültem. Karácsonyra kaptam egy csomó edzős cuccot, úgyhogy már csak ezért is össze kell szednem magam és ismét belekezdeni. Mondjuk a heti két TRX, nagyon jó lenne.
Tudom, hogy rendszeresen szükségem lenne masszázsra is. Ezt egyrészt lustaságból , másrészt spúrságból nem csináltam eddig. Remélem idén sikerül...
Ehhez kapcsolódóan szeretnék több olyan dolgot tenni/venni , ami nekem jó. Igen, kicsit önzőbbnek kell lennem.
Tavaly nem jutottunk el wellnesselni, pedig mindig szoktunk. Remélem, idén sikerül!
Anyu 50. születésnapjára frankó ajándékot kitalálni.
E. születésnapján pedig szeretném egy ejtőernyős ugrással meglepni! (szervezés és pénz kérdése, csak rajtam múlik!)

Ahhoz képest, hogy úgy gondoltam nem írok semmit, elég szép lista lett...