"Miért hiányzik? Nem volt enyém..."

Boldog párkapcsolatban éltek. Ő is, Te is.

Elégedettek vagytok az élettel. Ő is, Te is.

Házasodni készültök. Ő is, Te is.

Élitek a saját életeteket. Ő is, Te is.

Mindkettőtöknek megvan a saját élete, a saját országában.

Többször találkoztatok már formális keretek között. Egy-egy kézfogás, egy-egy "hogyvagy", kérsz-e kávét.

Aztán egy este, egy céges vacsin egymás mellé kerültök. A vacsi az éjszakába hajlik, egy bárban folytatódik. Beszélgettek, egész este csak egymással foglalkoztok. Nem történik semmi köztetek, egy-egy ölelés és kedves szavak.
De valami mégis megváltozik....

Egyre gyakrabban gondolsz rá. Hallod, ahogy mondja "Hi, sweety" "You are a star". Legközelebb mikor a cégnél jár nagy mosollyal az arcán belép. Kézfogás helyett megölel, jó sokáig, jó hosszan. Örülök, hogy látlak -mondja. Keresi az alkalmat, hogy kettesben beszéljen veled. Megölel, amikor csak lehet. Majd elmegy...

Ismét érkezik, e-mailben írja, kéri, hogy foglalj neki szállást, alig várja, hogy lásson. És megint nincs semmi, csak érzed, hogy jó, hogy itt van és érzed, hogy valami nagyon furcsa. Olyat érzel, amit nem szoktál. Valami feszít és megnyugtat egyszerre.

A mai látogatást lemondja és te úgy érzed, magad, mint egy gyerek, akinek megígérték, hogy hétvégén a vidámparkba mehet, de aztán mégsem...

Vasárnap te utazol. Várod is, meg nem is. Vajon mi lesz? Lehet csak képzeled ezt az egészet? Kislányos vágy csak ami becsap? Máshogy viselkedik otthon? Hiszen már jártál ott. Akkor minden formális volt és merev. Most mi lesz?

Közben mélyen benned a tudat, hogy amúgy boldog vagy. Eddig minden rendben volt, miért kell ez most neked? Miért lett hirtelen ilyen fontos egy idegen? Egy idegen, aki az apád lehetne... Egy idegen, akinek megvan a saját élete... Egy idegen, akiről igazából nem is tudsz semmit????