Jajjj, holnap ilyenkor már a repülőn ücsörgök és izgatottan várom az indulást!

Nem, nem akarom elkiabálni, de...

Ma behívtak állásinterjúra :) Lehet, hogy mégis csak működött a pozitív megerősítés????

Jó tényleg nem élem bele magam, mert ez pont egy olyan munka volt amire, jobb híján küldtem el az önéletrajzom. A hirdetésben ugyanis tárgyalóképes német nyelvtudás volt feltüntetve. Ugyebár én ezzel akkor rendelkeznék, ha 16 évesen !!! a szüleimre és a tanáraimra hallgatok. Ugyanis akkor tettem le a német középfokú nyelvvizsgát és ezzel kiváltottam egy 100 %-os emelt szintű érettségit. Innen kezdve naná, hogy nem jártam órára, pedig mindenki próbált a lelkemre beszélni. De mennyivel menőbb volt már heti 5 lyukasóra... Na ezt igazából 3 éves bánom. Pedig akkor tényleg nagyon jó voltam németből. De sajnos azóta nem szólaltam meg....

Szóval szerintem ha elbukik ez a holnapi dolog az csak e miatt lehet. De ettől függetlenül nagyon bízom benne, hogy sikerül és végre logisztikus lehetnék egy jó helyen és otthagyhatnám a sok idiótát!

Ohh, Istenem segíts!!!

Amúgy tudom ám, hogy hova megyek szombaton! Olaszországba!!!! A szerelmem! A konkrét úti célokat - igen, több is lesz :) -még nem tudom. Az mind meglepetés lesz. De nem bánom, ennyi nekem bővem elég, a többi meg majd szépen lassan kiderül.

Alig várom, hogy elinduljunk (Egy új állással a zsebemben :) )

Tegnap gyakolrotam a pozitív megerősítést:)

Annyiszor mondtam el, ahányszor csak tudtam, hogy még az utazás előtt felmondok, mert lesz egy új munkám. Már más nem segít, úgyhogy ennek működnie kell. :)

Egyébként már agyfaszt kapok itt bent. A főnök arra tette fel az életét, hogy engem baszogasson. Mindenki meg van zuhanva annyi munka van, erre neki nincs jobb dolga, minthogy megnézze miket számláztam mekkora árréssel. Jah és készítesek neki táblázatot róla...

Az utazásról pedig vannak infóim :) Március 30-án reggel 9kor indul a repülőgép!!! Jajj, még sosem repültem, olyan izgatott vagyok! És még ennyit tudok, hogy április 5-én pénteken reggel pedig indul vissza.
Az úticélt még mindig titok övezi. Bár már ígéretet kaptam rá, hogy hétvégén megtudom. Kolléganőim kérdezték, hogy miért akarom tudni, miért nem lesz jó, ha meglepi lesz teljesen. Én szeretném tudni még indulás előtt. Jó lenne úgy pakolni, hogy tudom hol leszek. Bár E. rendkívül kedvesen a 15 kg-os bőröndből azt mondta, rámhagy 10 kg-t :) Meg amúgy is, szeretnék előtte kcisit böngészni a neten, hogy mit kell látni, hova kell menni enni stb.

Várom már nagyon!

De továbbra is fenntartom, hogy szeretnék egy új munkát!!!!!!

És ismét itt vagyok.

Az elmúlt egy hétben igazából nem tuom mi történt, de csak úgy elfolytak a napok. Semmi érdemlegeset nem tettem és mégis, husss...

A hétvégén csütrtökön és pénteken ott rekedtem E-nél. Nem volt olyan szörnyű, de szívem szerint inkább otthon lettem volna anyáékkal beszorulva  alakásba és együtt rihegtünk röhögtünk volna, minthogy egyedül E-nél hol az ablakot, hol a tévét bámulva várjam őt haza. Jah és a legrosszabb az volt, mikor hívott, hogy ne várjam tényleg, mert nem ér haza fél 11-re már csak az időjárás miatt sem. Amúgy meg túlórázik! Fasza... Fogalmam sincs mikor ért haza, mert szerintem csak megfordultam és aludtam tovább.

A péntek ellenben jól sikerült. Sülve-főve együtt voltunk. Este kicsit barátkoztunk is. Szóval jó volt :) Olyan szívet melengető.

De aztán családoztam is a hétvégén :)

Lelekismeretfurdalásom viszont van, mert a szakdolgozat egy karakterrel sem lett több, hosszú hétvége ide vagy oda...

És holnap ismét hétfő...

"Sajnos" a betegség is elmúlt. Én győztem:) De szívem szerint inkább itthon lennék holnap is. Annyira jó volt, hogy nem kellett bemenni abba a szutyokba 5 napig...

Kolléganőm előbb írt egy sms-t, hogy megyek-e holnap. Azt írta van mit mesélnie...gyanítom megint áll a bál. Valaki genya volt, valaki nagy királynak hitte magát, valaki kibaszott a másikkal, valaki fúrta a másikat, valaki megint nagyon okos volt...

Igazából semmi sem változik...

Épp Móni lapját olvasgattam és egy kommentben olvastam ezt a verset:


Máriássyné Szemere Katinka:

A fületlen bögre

Elmosogattam tegnap este, nyolcra.
Rakosgattam a bögréket fel a polcra.
Köztük van kettő fületlen, de elölről szépek.
Elölről olyanok, mint a többi: épek.
Csak a hibás részt hátra kell tenni,
Nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Eszembe jutnak most felebarátok,
Kiket képletesen fületlennek látok.
Úgy teszem fel őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára.
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert ha egyszer én térek nyugovóra,
Úgy tesz el engem az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn.
A mennyei polcra, nagykegyelmű szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Annyira megtetszett, hogy el kellett lopjam. Amúgy a bögrék nálunk is tömegesen állnak a konyhaszekrényen és a legtöbb törött füllel befelé fordítva. Kidobni nincs szívem őket. Mindegyik egy-egy emlék egy-egy hangulat, így hát a fületlen bögrehadsereg bitorolja  a konyhát.

Hello táppénz!

Arcüreggyulladással itthon pihenek.
Most tök álszent lennék, ha azt írnám , hogy milyen rossz és mennyire sajnálom, hogy nem mehetek dolgozni.  Ha nem feszítene szét a fájdalom az arcomon még azt is mondanám, hogy fasza :) De így azért nem.

De megkönnyebbülés reggel azzal a tudattal ébredni, hogy ma nem kell bemennem abba fosba és a "kedves" kollégák mindennapi fröcsögését hallgatni.

Mondjuk ma sokkal rosszabbul vagyok, mint ahogy tegnap éreztem magam. Ez pedig a kedves fogorvos úrnak köszönhető. Két héttel ezelőtt a mocsok elhitette velem, hogy ez a fogkőtisztítás nem is fáj és nem is kellemetlen. Ehhez képest tegnap úgy jöttem el onnan, mint akit félholtra vertek. Még órákkal utána is zsibbadt a fejem és a nyálam csak úgy csorgott E. vállán. Monda is, hogy mindig is tudta, hogy a lányok nyálcsorgatva nézik, de ezzel nem segített a helyzeten, mert nevetés helyett csak nyögni és nyöszörögni tudtam.
Ma reggel sem volt semmivel sem jobb a helyzet. A fogaim úgy érzem kiesnek a helyükről.
Ez mekkora faszság: nincs is rossz fogam, elmegyek az orvoshoz, mert érzem azért, hogy vmi nem fasza, erre ő leszedi a fogkövet nekem meg megfájdulnak a fogaim...

Szóval most úgy érzem, hogy a fejem az arra való, hogy fájjon...

Jah és beregisztráltam a nagyon nagyon gyár álláskereső portáljára, bár kizárt dolognak tartom, hogy kapok bármiféle visszajelzést is. De akkor sem adom fel, mert hányingerrel nem fogok dolgozni járni és kész.

Nem csalódtam J

Ez volt a tegnapi munkanapom egyetlen jó pillanata. Ugyanis kedves barátom válaszolt a vasárnap küldött levelemre. Teljesen pozitívan és segítőkészen. Jó persze, megírta, hogy semmi biztosat nem ígérhet, de legalább nyitva tartja a szemét/fülét és bármi van, gondol rám.

Olyan jó érzés volt, hogy valaki próbál nekem segíteni ebben a kínban.

Este pedig a nagybátyám is meglepett egy telefonhívással és közölte, hogy utánajárt, hogy tudnék beférkőzni a nagyon nagy gyárba. Tök jó fej volt. Bár oda nem olyan szívesen mennék, de nekem már mindegy, csak el innen.  Egyszerűen hányingerem van minden egyes itt töltött perctől. Tegnap is tök náthásan meggebedve bejöttem, ahelyett, hogy egy kicsit önzőbb lettem volna és elhúztam volna dokihoz a francba. Hello táppénz!

Mondjuk, ahogy most érzem magam (ráz a hideg, szétdurran a fejecském, tüsszögök percről percre) lehet holnap reggel a munkahely nevű förmedvény helyett, a háziorvosi rendelő intézetet (amit jelen pillanatomban a megváltás templomának tekintek) látogatom meg.

Bár ez a tervem akkor lenne az igazi, ha utána E. mellé bújva, nyakig betakarózva tölthetném a  napot!

Épp előbb küldtem el az önéletrajzom újabb két helyre...

Nem egyszerű dolog ez az álláskeresés. De sajnos egyre türelmetlenebb vagyok, ugyanis a helyzet egyre rosszabb és egyre égetőbb hogy találjak valami munkát. Mindjárt itt van április, a meglepetés út amire nem vagyok elengedve és eközben hányingerem van még attól is ha arra gondolok, hogy holnap be kell mennem abba mocsokba...

De nem csak, hogy két önéletrajzot küldtem el előbb, hanem írtam az én volt osztálytársamnak is. Eddig tartotta  a büszkeségem. Ugyanis ő az én kedves volt osztálytársam, akivel valóban nagyon nagyon jó viszonyban voltunk. Mindketten a "keménymag" részei voltunk, na szóval ő a mi városunk alpolgármestere....
Na jah én itt görcsölök, hogy legyen valami szaros munkám ahol nem utálnak ezzel szemben ő alpolgármester :) Vicces, de igazából büszke vagyok rá. De most fog vizsgázni előttem igazából. Ugynis írtam neki, hogy mi a helyzet és legyen kedves rám gondolni ha akad valami munka amire szerinte alkalmas lennék. Na persze nem így írtam, de a lényeg ez volt.

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez így van. Egyszer szerencsém volt a meghirdetett állásokkal, de azt hiszem ennyi. Legyen elég egy életre. Sajnos kapcsolatok nélkül munkát találni szinte lehetetlen.

Így én most kijátszottam az adu ászom. Kíváncsian várom a  fejleményeket. Annyira, de annyira szeretnék már máshol lenni....