Épp előbb küldtem el az önéletrajzom újabb két helyre...

Nem egyszerű dolog ez az álláskeresés. De sajnos egyre türelmetlenebb vagyok, ugyanis a helyzet egyre rosszabb és egyre égetőbb hogy találjak valami munkát. Mindjárt itt van április, a meglepetés út amire nem vagyok elengedve és eközben hányingerem van még attól is ha arra gondolok, hogy holnap be kell mennem abba mocsokba...

De nem csak, hogy két önéletrajzot küldtem el előbb, hanem írtam az én volt osztálytársamnak is. Eddig tartotta  a büszkeségem. Ugyanis ő az én kedves volt osztálytársam, akivel valóban nagyon nagyon jó viszonyban voltunk. Mindketten a "keménymag" részei voltunk, na szóval ő a mi városunk alpolgármestere....
Na jah én itt görcsölök, hogy legyen valami szaros munkám ahol nem utálnak ezzel szemben ő alpolgármester :) Vicces, de igazából büszke vagyok rá. De most fog vizsgázni előttem igazából. Ugynis írtam neki, hogy mi a helyzet és legyen kedves rám gondolni ha akad valami munka amire szerinte alkalmas lennék. Na persze nem így írtam, de a lényeg ez volt.

Sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez így van. Egyszer szerencsém volt a meghirdetett állásokkal, de azt hiszem ennyi. Legyen elég egy életre. Sajnos kapcsolatok nélkül munkát találni szinte lehetetlen.

Így én most kijátszottam az adu ászom. Kíváncsian várom a  fejleményeket. Annyira, de annyira szeretnék már máshol lenni....