Ajjajj!

Elrohannak mellettem a napok, amiket megélek vagy túlélek. Ez mind attól függ...

A jó idő hívogat. Kint lenni az udvaron, a kertben szeretek. De egyszer csak azt veszem észre, hogy piszkosul kifáradtam és este van és már ma sem csinálok semmit odabent. Nem pakolok, nem mosok, nem vasalok, nem netezek, nem blogolok.


Egy hete minden nap megfogan benne a gondolat hazafelé buszozva, hogy ma elmegyek futni. Ez az egész héten megrekedt a gondolat szintjén... A múlthéten még tornázni sem voltam. De most nem lesz visszaút, csütörtökön TRX végre/ sajnos :) / Utálom, hogy "tudom" mit/miket/hogyan kéne tennem, de mire odajutok, hogy megtegyem már nem megy. Azt hiszem akaratgyenge vagyok. Pedig tudom, hogy nem is! Csak hát... mégis :)

Szóval így zajlanak a napok, vívódva.

Amúgy kifizettük az előleget az autóra! Ez is öröm lenne, de sajnos már elvette a kedvem, hogy több mint egy hete várunk arra, hogy elvigyék műszakira és végre a miénk lehessen.
 Lehet, hogy én vagyok  nagyon türelmetlen, de szerintem ez akkor is sok...

A héten E. délutános. Ergo semmit nem vagyunk együtt. A hétvége már kezd betelni programokkal., ami jó, de amúgy meg azt is élvezném, ha nem lenne semmi különös és egész nap bújhatnék E.-hez és nem kéne csinálni semmit csak együtt lenni, beszélgetni, bújni! Sokat-sokat!