Nincs számomra megfelelő tisztítókúra!

Még soha nem csináltam semmiféle tisztítókúrát, de most megérett bennem az elhatározás.

Már csak meg kéne találni a megfelelőt...

Ma olyan szinten eltájoltam magam, hogy az hihetetlen.

Két hét kihagyás (fuck work) után ismét bejelentkeztem TRX-re fél ötre. Ehhez képest én fél ötkor még E.-vel "hemperegtem" és nyugtáztam, hogy fél hatig mire kezdődik az edzés összeszedem magam.

Feleszméltem, hogy elbasztam. Így mára 20 perc Rubint Réka comb és 20 perc hasizom edzés maradt. Ahhoz képest, hogy utálom ezt a Schobert Norbi - Rubint Réka párost, be kell ismernem, hogy elég jók ezek a videók otthoni tornázáshoz.

Imádom, hogy reggel napsütésben megyek dolgozni! Érzem, hogy itt az én időm végre :-)

Pénteken végre, 3 hét szenvedés után fogták magukat a belső ellenőreink és eltolták a talicskát.

Abban a pillanatban, ahogy kigördült az udvarról a két autó mintha kövek szakadtak volna le rólam. Nem mintha bármi módon ráparáztam volna az ellenőrzésre, de a tudat, hogy 3 héten keresztül a nyakadon ülnek azért fárasztó. Arról nem is beszélve, hogy végig majdnem egy légtérben voltunk. Folyamatosan tekinteteket éreztem a tarkómon. (Szerencsére  ezt az előző munkahelyem elhagyása óta most éreztem először, de továbbra is borzasztóan viselem)

Kedves főnökasszonyom szerintem agyfaszt idegösszeomlást kapott az ellenőrzés során. Olyan szinten be volt szarva, hogy találnak valamit és elküldik, hogy jóformán még azt is szabályzathoz akarta kötni mikor vegyél levegőt.

A biztosítékot az verte ki, mikor már itt szoptunk szenvedtünk a harmadik héten, a hivatalos munkaidő után 2-3- órával, és az ellenőröknek ebédre rendelt pizza maradék halmokban állt. Az ellenőrök vezetője közölte, hogy nagyon sok pizza maradt nyugodtan együnk mi is velük. Erre közli, hogy felejtsük el, nehogy eszünkbe jusson, majd szép nyálasan kéri a tolmácsot, hogy fordítsa le nekik, hogy hosszú még a délután, majd elfogy az a pizza. Hát menj anyádba!!! (Az egésztől azért félt, mert hogy szerinte ez egy teszt volt, hogy eszünk-e cég számlán. Hát nem!!! De persze, hogy ő 3 hétig velük kajált étteremben vagy itt szendvicset vagy pizzát az nem számít....)

Igazából a lényeg, hogy elmentek. Remélem lenyugszik ez a picsa főnök is és most már mindenki végezheti szépen nyugodtan a munkáját.

Tegnap este beleájultam az ágyba, reggel meg úgy keltem, mint akit agyon vertek éjjel.

Szerintem a kicsi testem eddig bírta a megpróbáltatásokat.

Kapkodás ide vagy oda, nem maradt itthon semmi fontos.

Viszont tanulságnak nagyon jó volt ez az utazás. Legközelebb csak E.-vel kettesben vagy nagyobb baráti társasággal utazunk. (oké még szóba jöhet ha 4en megyünk, két pár) De ilyet többet nem.

Útitársunk, aki egyébként egy tök jó barátunk de nem kell vele élnünk másképp állt a dolgokhoz, mint mi.

E-vel nekünk már már "megszokott", hogy egy-egy utazás alkalmával igyekszünk minél több helyet bejárni az adott városban, minél több időt tölteni a helyiekkel, reggel elindulni és este hulla fáradtan megérkezni. Ezzel szemben kis barátunkat nem érdekli semmi... Nem akar sétálni, mert megfájdul a lába. Nem akar épületeket nézegetni, mert minek. Nem akar a helyi piacra menni, mert minek, nem nagy cucc. Nem akar vásárolgatni, mert uncsi. Nem akar este beülni sörözni vagy borozni a helyiek közé, mert nem szereti sem ezt sem azt. "Inni akar valami keményet, beverni és elmenni discoba." Nem akar megszólalni idegen nyelven, de engem tolmácsnak használ bármilyen szituációban. Nem tudja mihez van kedve, de E és én vagyunk a tanácstalanok. Semmit nem kellett szerveznie, mert kb mint egy utazási iroda elintéztünk helyette mindent. De tudja mit, hogyan kellett volna.

Szóval  ez így nem működött. Mindezek ellenére próbáltuk jól érezni magunkat E-vel. De nehéz úgy, hogy valaki kedvében akarsz járni, akinek nem lehet....