Pénteken végre, 3 hét szenvedés után fogták magukat a belső ellenőreink és eltolták a talicskát.

Abban a pillanatban, ahogy kigördült az udvarról a két autó mintha kövek szakadtak volna le rólam. Nem mintha bármi módon ráparáztam volna az ellenőrzésre, de a tudat, hogy 3 héten keresztül a nyakadon ülnek azért fárasztó. Arról nem is beszélve, hogy végig majdnem egy légtérben voltunk. Folyamatosan tekinteteket éreztem a tarkómon. (Szerencsére  ezt az előző munkahelyem elhagyása óta most éreztem először, de továbbra is borzasztóan viselem)

Kedves főnökasszonyom szerintem agyfaszt idegösszeomlást kapott az ellenőrzés során. Olyan szinten be volt szarva, hogy találnak valamit és elküldik, hogy jóformán még azt is szabályzathoz akarta kötni mikor vegyél levegőt.

A biztosítékot az verte ki, mikor már itt szoptunk szenvedtünk a harmadik héten, a hivatalos munkaidő után 2-3- órával, és az ellenőröknek ebédre rendelt pizza maradék halmokban állt. Az ellenőrök vezetője közölte, hogy nagyon sok pizza maradt nyugodtan együnk mi is velük. Erre közli, hogy felejtsük el, nehogy eszünkbe jusson, majd szép nyálasan kéri a tolmácsot, hogy fordítsa le nekik, hogy hosszú még a délután, majd elfogy az a pizza. Hát menj anyádba!!! (Az egésztől azért félt, mert hogy szerinte ez egy teszt volt, hogy eszünk-e cég számlán. Hát nem!!! De persze, hogy ő 3 hétig velük kajált étteremben vagy itt szendvicset vagy pizzát az nem számít....)

Igazából a lényeg, hogy elmentek. Remélem lenyugszik ez a picsa főnök is és most már mindenki végezheti szépen nyugodtan a munkáját.