A héten már másodszor jöttem kocsival dolgozni.

Valóban ez sem túl nyugalmas ...

E. gyereket szeretne. Nagyon. Én úgy voltam ezzel, hogy most még nincs itt az ideje. Szeretnék babát én is, csak valahogy még olyan bizonytalannak tűnt minden körülöttünk. Most költöztünk össze, kicsit jó lenne kettesben. Meg nem mondhatnám, hogy minden gondolatom a gyerek körül forgott.
Persze cuki a szomszéd kislánya, imádom az unokaöcsémet és húgomat, E.  imádja az egyik barátunk kislányát, tök jól eljátszadoznak egymással. De egy gyerek iszonyatosan nagy felelősség és nem úgy van, hogy ha nincs hozzá kedvem akkor félreteszem. 26 vagyok, úgy gondoltam még ráérek.

Egészen eddig.

Az utóbbi időben elkezdett rendesen foglalkoztatni a gondolat, hogy milyen jó is lenne, ha lenne mellettünk egy kis csöppség. Valahogy elkezdtem vágyni rá. Persze az aggodalmak megmaradtak: Albérletben élünk. Nem vet fel minket a pénz. Alkalmasak vagyunk-e egyáltalán rá, hogy szülők legyünk? Hogy tudnánk megoldani a felmerülő problémákat?
De a lényeg, hogy kezdett a gondolat megérni bennem. Már már azt mondtam E.-nek, hogy jövőre vágjunk bele. Elhagyom a gyógyit és lesz ami lesz :-)

Erre a múlt héten a cégnél felajánlottak egy másik, magasabb pozíciót.

Nem tartom magam karrieristának. De tudom, hogy ha ezt a lehetőséget elszalasztom, akkor nem lesz még egy ilyen. Sokat tanultam, mindig bennem volt a vágy a fejlődés után. Nem szeretek belefásulni dolgokba, mindig keresem a kihívást. Tudom, hogy ha nem vállalom el és elmegyek szülni, akkor már soha nem lesz az, hogy ebből a pozícióból feljebb jussak. Soha nem lesz belőlem több egy átlagos kis irodai alkalmazottnál. Ha szerencsém van, visszavesznek ide és csinálhatom amit eddig. Ha nem új munkahelyet kell keresnem és ott a nulláról kezdhetem. De nem csak magam miatt lenne ez fontos. Az anyagi része sem utolsó. Milyen jó lenne kicsit többet keresni és úgy gyereket vállalni, hogy nem kell azon aggódni, hogy mi lesz?

Szóval most itt tartunk. Rágjuk a kefét E.-vel. Azt mondja, mindenben támogat, ezt tudom is. De mit kell olyankor tenni, amikor én sem tudom eldönteni, hogy mit szeretnék, hogy mi lenne a jó nekem? És mi lenne a jó nekünk? A jövőnknek? A majd megszületendő gyerekünknek?

Reggelente annyira antiszociális vagyok, hogy még attól is összerezzenek, ha ismerőst látok a buszon.

Rettegek, nehogy beszélgetni kelljen vele.

Reggel engem hagyjanak békén, addig amíg magamtól úgy nem határozok, hogy eljött az idő, ismét az emberiség része szeretnék lenni...


Lehet, hogy kocsival kéne járnom dolgozni.

Igazából mintha megjósoltam volna ezt!

Juhhééé :-)))

Azért az kicsit érdekes, hogy 52 kwh fűtést jelentek a házmesternek, erre ő kiszámol a nekem 202 kwh fogyasztást, majd amikor ezt szóvá teszem közli, hogy van egy bizonyos veszteség a lépcsőházban a csöveknél...

Bizonyos veszteség???? 150 kwh????

WTF

26 év kellett ahhoz, hogy anyuval és apuval öcsém is ott volt de ez nem történelmi jelentőségű elmenjünk moziba.

A hétvégén megtörtént!



Szerintem tetszett nekik.

Amennyire én bojkottálom ezt a mai munkanapot, annyira szerintem senki sem...

Komolyan már szégyenlem magam, hogy ennyire látványosan nem csinálok semmit!

Bejelentkeztem a nőgyógyihoz megnézetni azt a cisztát, amit még tavasszal talált a jobb petefészkemnél....

Holnap szemészetre megyek a szempilláim tövében kinőtt bogyesz miatt...

Úgy tervezem, hogy a cisztám eltűnt, a szememről a bogyeszra kapok egy krémet amivel mondjuk kétszer bekenem és az is eltűnik.

És ezennel a 2015-t egészségügyi szempontból le is zárnám.