E. gyereket szeretne. Nagyon. Én úgy voltam ezzel, hogy most még nincs itt az ideje. Szeretnék babát én is, csak valahogy még olyan bizonytalannak tűnt minden körülöttünk. Most költöztünk össze, kicsit jó lenne kettesben. Meg nem mondhatnám, hogy minden gondolatom a gyerek körül forgott.
Persze cuki a szomszéd kislánya, imádom az unokaöcsémet és húgomat, E.  imádja az egyik barátunk kislányát, tök jól eljátszadoznak egymással. De egy gyerek iszonyatosan nagy felelősség és nem úgy van, hogy ha nincs hozzá kedvem akkor félreteszem. 26 vagyok, úgy gondoltam még ráérek.

Egészen eddig.

Az utóbbi időben elkezdett rendesen foglalkoztatni a gondolat, hogy milyen jó is lenne, ha lenne mellettünk egy kis csöppség. Valahogy elkezdtem vágyni rá. Persze az aggodalmak megmaradtak: Albérletben élünk. Nem vet fel minket a pénz. Alkalmasak vagyunk-e egyáltalán rá, hogy szülők legyünk? Hogy tudnánk megoldani a felmerülő problémákat?
De a lényeg, hogy kezdett a gondolat megérni bennem. Már már azt mondtam E.-nek, hogy jövőre vágjunk bele. Elhagyom a gyógyit és lesz ami lesz :-)

Erre a múlt héten a cégnél felajánlottak egy másik, magasabb pozíciót.

Nem tartom magam karrieristának. De tudom, hogy ha ezt a lehetőséget elszalasztom, akkor nem lesz még egy ilyen. Sokat tanultam, mindig bennem volt a vágy a fejlődés után. Nem szeretek belefásulni dolgokba, mindig keresem a kihívást. Tudom, hogy ha nem vállalom el és elmegyek szülni, akkor már soha nem lesz az, hogy ebből a pozícióból feljebb jussak. Soha nem lesz belőlem több egy átlagos kis irodai alkalmazottnál. Ha szerencsém van, visszavesznek ide és csinálhatom amit eddig. Ha nem új munkahelyet kell keresnem és ott a nulláról kezdhetem. De nem csak magam miatt lenne ez fontos. Az anyagi része sem utolsó. Milyen jó lenne kicsit többet keresni és úgy gyereket vállalni, hogy nem kell azon aggódni, hogy mi lesz?

Szóval most itt tartunk. Rágjuk a kefét E.-vel. Azt mondja, mindenben támogat, ezt tudom is. De mit kell olyankor tenni, amikor én sem tudom eldönteni, hogy mit szeretnék, hogy mi lenne a jó nekem? És mi lenne a jó nekünk? A jövőnknek? A majd megszületendő gyerekünknek?