Tényleg szép dolog a Karácsony, meg az összejönnek a rokonok és mindenki meglátogat mindenkit, de mit nem adnék már egy olyan napért, amikor nem  kell sehova sem menni és hozzánk sem akar jönni senki!!!

Vasárnap megvettük az első közös karácsonyfánkat.

Kicsit csumpi, de a miénk! :-)

Amúgy ezt a két soros bejegyzést, azóta tervezem. Az év végi munkánál semmit sem gyűlölök jobban. 

Tegnap nem mentem el edzeni. Lemondtam.

Már egész nap rosszul éreztem magam. Olyan volt, mintha a lelkem nem fért volna el a testemben. Éreztem, hogy van még bennem szufla, de valahogy a testem nem volt ebben partner.

Az utolsó pillanatokig küzdöttem. El akartam menni, de végül lemondtam.

Helyette hazamentem, bevettem egy fájdalomcsillapítót (Igen egész nap hasogatott a fejem is), vettem egy forró fürdőt, megmostam a hajam. Jól bevacsoráztam a hurkából, amit E. megsütött délelőtt. Majd betakaróztam és elnyúltam a kanapén. Félig bódult állapotban, hol álomban, hol ébren vártam E.-t. Megérkezett, hozzábújtam ő simogatott és végül elaludtam.

Ma reggel úgy keltem, mintha ez az egész fáradtság érzés nem is tegnap lett volna. Érzem, hogy a lelkem elfér a testemben. Ha akarom megmozdul a karom.

És most örülök. Örülök, hogy mégsem a végkimerülés szélén voltam. Örülök, hogy összeszedtem magam. Örülök, hogy tudtam dönteni, két nekem fontos dolog között. Örülök, hogy jól döntöttem. Nekem tegnap tényleg erre volt szükségem.

(Jó, nem tudom mi történt volna, hogy ha edzeni megyek. De szerintem összeestem volna)

Vettünk E.-vel egy Coca-Cola-s perselyt.

Az újévi fogadalmunk, hogy minden kétszázast beleteszünk. Ha megtelt, ami benne van azt magunkra fogjuk költeni. Alig várom, hogy megteljen. Már tippelgettük, mennyi fér bele. Kíváncsi vagyok.

Good to know

Soha ne hagyj ki másfél hetet az edzésben!!!!

A faszod Az agyad is elhagyod a következőn!

Tegnap lemondtam a TRX-t és helyette inkább hazamentem.

Először volt egy kis lelkiismeret furdalásom. Egész héten túlóráztam, nem tudtam menni egyszer sem.

De én annyira feltöltődtem és minden feszkót úgy elengedtem otthon, hogy utólag már egyáltalán nem bánom. Nekem most erre volt szükségem, de nagyon.

Még E. is megjegyezte, mikor felhívott, hogy hallja a hangomon, hogy most helyrerázódtam.

Főnökasszony szerint nekem nem teszi ki a nyolc órát a munkaidőm, mert van időm vihorászni a közvetlen főnökömmel. És ezt neki fejtette ki.

Erre ő közölte: "A vihorászás nem a legjobb szó erre. Mi ugyanis képesek vagyunk emberi kommunikációra. Ehhez hozzátartozik egy-egy tréfa vagy vicc elejtése, ami a helyesen szocializálódott emberek nevetéssel, kacagással fogadnak."

Éljen a kettejük harcának egyik eszköze lettem, azzal hogy főnökasszony alól most már teljes egészében kivettek. (Hála a jó égnek!)

Ellenben a kolléganőm, aki mindenki agyára megy azzal, hogy napokat végi dumál a semmiről, a munka hőse. Mondjuk ő a szájával dolgozik... Állandóan isteníti magát, hogy mit csinál. És mivel a napi nyolc órából négyet konkrétan a dumával tölt ki, így túlórába csúszik és néha szombaton is be kell jönnie....

Atyaég! Én azt hittem, hogy ezt épeszű felnőtt nem veszi be. Konkrétan mióta idejöttem, azon röhögök, hogy mennyire gáz és átlátszó ez a nő. Erre baszki a főninő meg bekajálja...

Ahogy sejtettem, csapataink harcban állnak.

Nem tudom, hogy ezt el tudom-e viselni hosszútávon.

Valami bűzlik a cégnél.

Ma a nagyfőnök látogatóba jön. Mindenki be van rendelve. A feszültség szinte tapintható, pedig még csak fél 9 lesz.

Szerintem itt puccs készülődik. De hogy ki ellen azt még nem tudom.

Kicsit úgy érzem magam, mintha vaj lenne a fülem mögött. Pedig valójában nincs. Nekem csak feltettek egy kérdést, hogy vállalnám-e az új pozíciót, ha arról lenne szó. Én meg igent mondtam. Mondjuk erről a közvetlen főnökömön kívül eddig senki sem tud....

Szép haladok a karácsonyi ajándékok beszerzésével és eddig tökéletesen tartom magam az "egy lépést sem vagy hajlandó megtenni értük" fogadalmamhoz.