Főnökasszony szerint nekem nem teszi ki a nyolc órát a munkaidőm, mert van időm vihorászni a közvetlen főnökömmel. És ezt neki fejtette ki.

Erre ő közölte: "A vihorászás nem a legjobb szó erre. Mi ugyanis képesek vagyunk emberi kommunikációra. Ehhez hozzátartozik egy-egy tréfa vagy vicc elejtése, ami a helyesen szocializálódott emberek nevetéssel, kacagással fogadnak."

Éljen a kettejük harcának egyik eszköze lettem, azzal hogy főnökasszony alól most már teljes egészében kivettek. (Hála a jó égnek!)

Ellenben a kolléganőm, aki mindenki agyára megy azzal, hogy napokat végi dumál a semmiről, a munka hőse. Mondjuk ő a szájával dolgozik... Állandóan isteníti magát, hogy mit csinál. És mivel a napi nyolc órából négyet konkrétan a dumával tölt ki, így túlórába csúszik és néha szombaton is be kell jönnie....

Atyaég! Én azt hittem, hogy ezt épeszű felnőtt nem veszi be. Konkrétan mióta idejöttem, azon röhögök, hogy mennyire gáz és átlátszó ez a nő. Erre baszki a főninő meg bekajálja...