Szerintem már nem meglepő, de a határidő után egy nappal ismét leadtam egy beadandót.

Muszáj volt valamit kiszenvedni magamból, ugyanis nagyon nincs kedvem 180.000 forintot fizetni. Ha e nélkül meg lesz a logisztikai végzettségem nagyon nagyon boldog leszek, de ha fizetnem kéne érte, már másként néznék rá.

Tökre megértem azokat akik félévente kifizetik ezt az összeget a képzésért. Biztosan ettől remélnek valami pozitív változást az életükben és erre úgy tekintenek, mint egy befektetésre. Én úgy gondolom, hogy ettől az én életemben komoly változás nem várható ha elvégzem. Szeretném elvégezni, de csak magam miatt.

De sajnos most már nem garantált, hogy ingyen. Magamnak köszönhetem. Elkutyáltam ezt a félévet. De sajnos most a végére minden erőm elfogyott. Nem csak a suliban, de a munkahelyen is. Teganp is hazahoztam egy kis melót. Igazából nem olyan helyen dolgozom, ahonnan nagyon haza lehet hozni bármi munkát is vagy kell egyáltalán. De hétfőre meg kellene csinálnom egy statisztikai kimutatást, amire egyáltalán nem volt időm tegnap.

Hazahoztam, de még nem álltam neki. Majd holnap...

Mint egy Pató Pál...