Tegnap este külön töltöttük az éjszakát E-vel. ő iszogatott a haverokkal én meg elszállásoltam J barátnőmet. Délután szóba került, hogy amíg nem jön J bemegyek hozzá, de aztán itthon maradtam, mert mindenki lelépett én meg maradtam a mamával. Erre megint belementünk egy beszélgetésbe E -vel. Szerinte azért nem mentem be, mert nem is akartam vele lenni. Én inkább ezt úgy mondanám, hogy a mamával voltam meg a családommal. Ki tudja meddig lehetek még velük... És igen az örökös téma, nekem fontos a családom. Szeretek velük beszélgetni, anyuval kávézgatni, szeretünk együtt játszani, nevetni. Vagy csak úgy együtt lenni. De náluk ez nem így van. Ő ha otthon van akkor bevonul a szobájába anyukája a sajátjába. Nekem ez nem családi élet. Jó náluk lenni, ha kettesben akarunk lenni. Nekem fontos az is, hogy anyuékkal legyek meg az öcsémmel.
Így hát ezt ismét átrágtuk, de úgy érzem megoldást nem találtunk. Talán soha nem is fogunk...
Nem is olyan könnyű ez....