Utálom, hogy huzamosabb ideig nem tudok haragudni emberekre!

És ezért állandóan újra és újra megbántanak és csalódom. De komolyan, ha most belibegne az életembe bárki, akivel rossz szájízzel váltam el vagy zártam le egy két dolgot (pl. volt pasik vagy volt osztálytársak stb.) képes lennék velük úgy beszélni, mintha mi sem történt volna és soha nem bántottuk volna egymást.

És itt most nem csak a viszontlátás öröméről van szó, ami felülír mindent. Nem! Ugyanis nem kell ehhez másnak történnie, minthogy az undorító munkatársam mondjuk tegnap valami csoda folytán jókedvűen ébredt és elrihegtünk-röhögtünk egy két poénon. Képes voltam ettől félre tenni minden büszkeségem, minden megbántottságomat és ma ismét teljesen nyíltan hozzáállni.

A vége mi lett? Naná, hogy az hogy most megint megbántottak, megint hülye voltam, megint naiv…

Aki paraszt, az paraszt marad. Aki megbántott, mert akart, szánt szándékkal, az meg is fog! És ezt kell megtanulnom, hogy az emberek nem változnak meg csak úgy, varázsütésre. Ne légy hülye, ne hidd el! Nem kell feltétlenül megbízni mindenkiben!

Meg kell tanulnom, hogy nem szabad teljesen megnyílni mindenkinek.  Így most ünnepélyesen fogadom, hogy amíg itt kell rohadnom ezen a szutykos helyen:

-          B. kolléganőm (benne megbízom!) kivételével nem beszélek senkinek a magánéletemről! Semmi közük ahhoz mit teszek a szabadidőmben, mit nem. Nincs közük E-hez, nincs közük a családomhoz! Nincs közük hozzám! Egy helyen kell dogoznunk ennyi.

-          Ha Gy. kollégáim nem tudnak behozni, hazavinni nem kérek meg mást! Lesz nálam egy busz jegy és megoldom! Nem kell a „segítségük”

-          Nem segítek utálkozni senkinek! Játsszák le a hülye kis játékaikat egymás közt!

-          Minél előbb dobbantani fogok innen!!!!

Miután elfoglaltuk a szállást beutaztunk a városba. Fogtunk egy nagyon jó kis térképet és nekivágtunk. Így, hogy délután értünk oda arra volt időnk, hogy nagyjából körbejárjuk a várost, feltérképezzük kicsit a távolságokat és azt, hogy mi merre. Ez alapján készítettünk magunknak egy jó kis programtervet J

Eldöntöttük, hogy másnap megnézzük a belvárost: Colosseum, Forum Romanum stb. Csütörtökön pedig elmegyünk a város déli csücskébe és a Vatikánba.

Másnap egy fantasztikus reggeli után (a pisai után ez volt a legfincsibb) elindultunk. A reggelikről csak annyit, hogy én nem tudom, milyen gyomruk van ezeknek az olaszoknak, de édes péksütemények lekvárok és nutellák tömkelege díszelgett az asztalokon. Csak nagyon kevés felvágott volt. Pisában ettünk rántottát Rómában pedig főtt tojást. De a csokis piskóta tekercs csokoládés bevonattal és színes cukorkákkal mindenhol megtalálható volt J De Pisában és Rómában nagyon finom reggelink volt, gyümölcslevekkel, kávéval cappucionval és fincsi kajákkal. Firenzében sem volt rossz, de ott aztán főleg érezhető volt a sós ételek hiánya.

Az első teljes napunk Rómában fantasztikusan telt. Az első este tett séta és a direkt turistáknak készül térkép segítségével szinte már reggel tudtuk, hogy mi merre és hol. Nagyon jó volt, hogy egy jeggyel be tudtunk menni a Colosseumba, a Palatinusra és a Forum Romanumra. A Palatinussal kezdtük egy nagyon jó és nagyon hosszú sétával. Onnan át a Forum Romanumra majd a Colosseum… Mindvégig az járt a fejünkben, hogy eszméletlen és felfoghatatlan, hogy 2000 évvel ezelőtt ilyen épületek születtek. És ezek az épületek meg is maradtak… Hihetetlen volt, ahogy arra gondoltál, hogy vajon mi zajlott ott 2000 évvel korábban, hogyan éltek az emberek.

Este egy nagyon hangulatos kis étteremben vacsoráztunk egy kis utcán, melegítő lámpások alatt. Nagyon fincsi pizza és bor mellett olyan jót beszélgettünk E-vel. Nem győztem neki megköszönni ezt az élményt, amit nekem ajándékozott. És hihetetlen, hogy még mindig tudtam/tudom napról napra jobban szeretni.

Másnap reggel a Szent Lépcső és a Szent Lőrinc kápolna felé indultunk, majd onnan a Vatikánba. Amiket láttunk azokat nem lehet elmesélni. A Szent lépcső tényleg olyan „szent”. Megindító volt látni, ahogy az emberek térden állva, imádkozva mennek felfelé. A Vatikánban a Szent Péter tér és a kápolna méretei eszméletlenek. A Sixtus képolnáról pedig nem is beszélve. Ott csak ültünk és nyakunkat törve bámultunk felfelé. Nem lehet felfogni és feldolgozni azt az iszonyatosan sok, részletes freskót. Ahogy a kápolna felé vezető vakitkáni múzeum folyosóján lévőket sem. A vatikáni múzeum, amúgy egy kicsit már sok volt. Vagyis nagyon tömény. A 100. szobor után már nem igazán tudott lenyűgözni egy másik.

De mindent egybe vetve lenyűgözött mindhárom város, de legfőképp E. Az hogy titokban ezt mindet összehozta, megszervezte, finanszírozta.

Imádom Olaszországot még mindig! Ez annyiban változott, hogy minden egyes újabb utazás minden egyes város után egyre inkább! Ez E-re hatványozottan érvényes! <3 font="">

 

A nagy szakdolgozat harc eredménye bukás lett. Ugyanis hiába minden, de gyengének bizonyultam.

Tudom én, hogy meg lehetett volna csinálni, de hát ez van. Majd következő félévben. Ami annyira nem is lenne baj, merthogy tantárgyam nem marad (remélem!). Meg amúgy is télen ugyebár nem okoz gondot, hogy bent tartsam magam a szobában. Egyetlen hátrány azért mégis van. Mégpedig szemmel láthatóan: jó mélyen bele kell nyúlnom a zsebembe! L

Az élménybeszámolót pedig ott hagytam abba, hogy megtudtam: Róma!

Olyan boldog voltam. El sem tudtam mondani.  De a boldogság közepette mélyen eszmecseréltünk E-vel. Ugyanis Rómába vonattal kellett eljutnunk. Két választásunk volt:

1.       másfél órás út - 82 €

2.       három órás út – 41 €

Én a pénztárcánkat – és azt, hogy én egy fillért sem fizettem – tekintve erősen helyt álltam a háromórás út mellett. És győztem J  E.  aki nem egy türelmes és egy helyben sokat utazgató típus meghajolt a döntésem előtt. És nem bántuk meg szerintem egyáltalán, hogy ezt választottuk. Menet közben böngésztük az útikönyvet, és csodáltuk a tájat! Majd végül megérkeztünk Rómába!

Egy gyors metró és busz fogócska  - esővel! naná, hogy akkor esett mikor bőrönddel kapkodtuk a  fejünket, hogyan és merre – után megérkeztünk a hotelbe. Róma külvárosában voltunk, de gyönyörű volt a hely. Nekem a három közül ez tetszett a legjobban. Csodás kilátással, pihe puha ággyal és rendkívül kedves személyzettel. Mivel külvárosi részen volt jóval olcsóbb, mintha Rómában szálltunk volna meg. Az utazás a belvárosba viszont nagyon egyszerű volt egy busz majd egy metró, amivel aztán bármi elérhetővé vált. Arról nem is beszélve, hogy a metró jegy érvényes a buszra is! J