Miután elfoglaltuk a szállást beutaztunk a városba. Fogtunk egy nagyon jó kis térképet és nekivágtunk. Így, hogy délután értünk oda arra volt időnk, hogy nagyjából körbejárjuk a várost, feltérképezzük kicsit a távolságokat és azt, hogy mi merre. Ez alapján készítettünk magunknak egy jó kis programtervet J

Eldöntöttük, hogy másnap megnézzük a belvárost: Colosseum, Forum Romanum stb. Csütörtökön pedig elmegyünk a város déli csücskébe és a Vatikánba.

Másnap egy fantasztikus reggeli után (a pisai után ez volt a legfincsibb) elindultunk. A reggelikről csak annyit, hogy én nem tudom, milyen gyomruk van ezeknek az olaszoknak, de édes péksütemények lekvárok és nutellák tömkelege díszelgett az asztalokon. Csak nagyon kevés felvágott volt. Pisában ettünk rántottát Rómában pedig főtt tojást. De a csokis piskóta tekercs csokoládés bevonattal és színes cukorkákkal mindenhol megtalálható volt J De Pisában és Rómában nagyon finom reggelink volt, gyümölcslevekkel, kávéval cappucionval és fincsi kajákkal. Firenzében sem volt rossz, de ott aztán főleg érezhető volt a sós ételek hiánya.

Az első teljes napunk Rómában fantasztikusan telt. Az első este tett séta és a direkt turistáknak készül térkép segítségével szinte már reggel tudtuk, hogy mi merre és hol. Nagyon jó volt, hogy egy jeggyel be tudtunk menni a Colosseumba, a Palatinusra és a Forum Romanumra. A Palatinussal kezdtük egy nagyon jó és nagyon hosszú sétával. Onnan át a Forum Romanumra majd a Colosseum… Mindvégig az járt a fejünkben, hogy eszméletlen és felfoghatatlan, hogy 2000 évvel ezelőtt ilyen épületek születtek. És ezek az épületek meg is maradtak… Hihetetlen volt, ahogy arra gondoltál, hogy vajon mi zajlott ott 2000 évvel korábban, hogyan éltek az emberek.

Este egy nagyon hangulatos kis étteremben vacsoráztunk egy kis utcán, melegítő lámpások alatt. Nagyon fincsi pizza és bor mellett olyan jót beszélgettünk E-vel. Nem győztem neki megköszönni ezt az élményt, amit nekem ajándékozott. És hihetetlen, hogy még mindig tudtam/tudom napról napra jobban szeretni.

Másnap reggel a Szent Lépcső és a Szent Lőrinc kápolna felé indultunk, majd onnan a Vatikánba. Amiket láttunk azokat nem lehet elmesélni. A Szent lépcső tényleg olyan „szent”. Megindító volt látni, ahogy az emberek térden állva, imádkozva mennek felfelé. A Vatikánban a Szent Péter tér és a kápolna méretei eszméletlenek. A Sixtus képolnáról pedig nem is beszélve. Ott csak ültünk és nyakunkat törve bámultunk felfelé. Nem lehet felfogni és feldolgozni azt az iszonyatosan sok, részletes freskót. Ahogy a kápolna felé vezető vakitkáni múzeum folyosóján lévőket sem. A vatikáni múzeum, amúgy egy kicsit már sok volt. Vagyis nagyon tömény. A 100. szobor után már nem igazán tudott lenyűgözni egy másik.

De mindent egybe vetve lenyűgözött mindhárom város, de legfőképp E. Az hogy titokban ezt mindet összehozta, megszervezte, finanszírozta.

Imádom Olaszországot még mindig! Ez annyiban változott, hogy minden egyes újabb utazás minden egyes város után egyre inkább! Ez E-re hatványozottan érvényes! <3 font="">