Ma ismételten belevágok a második szabadon választható tantárgyam teljesítésébe. Immárom szerintem már vagy harmadszor... Felkészültségem fokát mi sem bizonyítja jobban, hogy azt sem tudom mi a neve a tárgynak amit felvettem! /Hozzáteszem nem nagyon volt más választásom, így nem is sokat ízlelgettem a kiválasztott tantrágy nevét./ Na de a remény hal meg utoljára ugyebár, így bízom benne, hogy a vizsgára már nem csak a tantrágy nevét fogom megjegyezni, de legalább egy kettessel felérő tananyagocskát is. A szakdolgozat is hatalmas lendülettel készül! két oldal :D Az 50-ből... remek... Egyszerűen agybajt kapok saját magamtól. Ez szerintem cseppet sem normális. Amúgy a hétvégétől már egy frászban vagyok. Az nem elég, hogy ma munka után 3kor irány az egyetem este fél 9ig (Ha még egyszer tanulnék valamit lőjenek agyon!!!!) Holnap délelőtt tipli haza. Takarítás, főzés, mosás, sütés stb mert drága öcsikém 11 éves lesz és eme becses nap fordulójára szervezett "magának" egy bulit, ami lassacskán felér egy kisebb lakodalommal. Ugyanis nem csak (az amúgy sem kicsi) család lesz jelen: E- anyukája (aki már törzsvendég az öcskös szülinapján) Z.( a keresztapa) valamint E. focis haverjai úgy öten plusz a két barátnő, plusz hugom és M. Lesz foci a kibérelt sportcsarnokban lesz torta, husi, süti, kaja, pia. Lesz agybaj is rendesen, mert csak, hogy halmozzuk az élvezeteket: 1. öcsinek meccse lesz délután ( vagyis meccsei, egy egész focitorna) ahova anya viszi kocsival és hozza is haza ergó egész délután nem látjuk őket. 2. apa dolgozik ma és dolgozik holnap ergó lesz lóvé, lesz pia... 3. A barátok ottalvósra veszik a bulit ergó takarítsak és legyek jó háziasszony 4. Meg kéne lesnem egy volt osztáytársa eskövőjét a délután közepén 5. A vasárnap öcsit templomba könyörögni és átvészelni a mamával és apuval amíg anyu délután fellépésen lesz Lehet csak én aggódom túl a dolgokat így előre de akkor is legyen már vége, bár még el sem kezdődött! /jah és ha vége, minden kezdődhet előlről...juhééé hétfő!/