Megmondom őszintén, azért vannak kételyeim az új hellyel kapcsolatban. Vagyis nem is igazán a hellyel, hanem talán magammal és a kollégákkal. Minden nap hallok valamit /hála egyik kolléganőmnek, aki szerintem eléggé „fessükafalraazördögöt” és „aggódnomkell” típus/ ami, azt sugallja nekem, hogy itt semmi sem biztos. Oké, hogy sehol sem, de itt eléggé kiszámíthatatlan, hogy kinek milyen kedve van és hogy alakul az élet. Hallani elbocsátásokról, rossz mutatóról, gyanúsítgatásokról, szenvedésekről, bosszúról. Komolyan, mint egy szappanopera  De tényleg nem tudom, hogy meg kéne-e ijednem ezektől, vagy sem. Igazából, alig várom, hogy leteljen a próbaidőm, és akkor kicsit biztonságosabban fogom érezni magam (szerintem). Bár ki tudja. De tény, hogy most még érzem ennek a súlyát, meg azt is, hogy nagyon szeretnék megfelelni és bizonyítani. És mivel szeretném, hogy maradhassak, így ez azt is bizonyítja, hogy szeretek itt és tetszik a munkám is. A kollégákkal, meg tudatosan nem akar haverkodni. Ezt már egyszer megszívtam. Amúgy meg nem vagyok olyan, mint a kolléganőm, hogy mindenből problémát csináljak és ne tudjak túllépni dolgokon. Szerintem igenis kell, hogy legyen az emberben egyfajta lazaság és „leszaromság”. Na persze nem mindegy, hogy mennyire. De soha nem fogok idegroncs lenni, mondjuk attól, hogy egy táblázatot hibásan küldtem el, vagy hogy a főnökasszony beszólt, mert nem ért el telefonon. Meg azzal, hogy látom mások „hibáit” vagyis azt, hogy ki milyen attól én nem fogok megőrülni, hanem röhögök rajta kettőt és megköszönöm a sorsnak/Istennek, hogy én más vagyok. Kicsit talán attól is feszélyezve érzem magam, hogy itt mindenki az anyám meg az apám lehetne. Bár ez soha nem okozott gondot, de itt valahogy mégis benne van a levegőben. A másik, hogy a munkatársaim felét /akik Pesten vannak/ még nem is láttam, valakivel még nem is beszéltem. Ez mondjuk hamarosan megoldódik, mert október közepén kétnapos céges kirándulásra megyünk mindannyian. Utána remélem, minden kétségem és félelmem elmúlik (főleg, hogy a körül telik le a próbaidő is).