De szeretnék egy ilyet

http://hobbyrendeles.hu/termek.2862.100db_hutomagnes_lista_szett

Csak az árát sokallom egy kicsit...

Bezzeg a pisilő tölcsér csajoknak most akciós :)))

http://hobbyrendeles.hu/termek.2355.allva_pisilo_csajoknak

Végre

Ma

Kértem pár ajánlatot esküvőre.

Lehet nem megyek férjhez jövőre.

Vagy pedig maradok az eredeti ötletemnél és bogrács party lesz.

Hogyan fejleszd a kreativitásod?

Új lakásban támadjon egy ötleted, hogy calzonet készítesz. De még mielőtt nekiállnál, rájössz, hogy nincs keverőtálad. Hazafelé a munkából, befutsz egyért. Állj neki elkészíteni. Rájössz, hogy nincs konyhamérleged.
Sebaj, van mérőpohár. Kiméred azzal. Mikor megkelt és kisodornád, rájössz, hogy se sodrófád, se nyújtódeszkád nincs.
Még szerencse, hogy nem nagyokat kell nyújtani egy nagyobb vágódeszka megteszi. Kisodorni pedig jó lesz egy még meg nem kezdett alufólia.

Éljen!

A végeredmény azért nem lett rossz. De holnap a boltban kezdek....

Tegnap olyan jó volt hazamenni.

Nemcsak, mert már hiányoztak az otthoniak, de tegnap egy különösen jó nap volt otthon. Sajnáltam volna, hogy ha kimaradok belőle.

Anya átjött értem a vontra és természetesen egy fincsi kávéval indítottunk. Ezt már réges-régen megfigyeltem, hogy annak a kávénak, amit otthon készítünk és együtt iszunk meg jó kis dumálgatások között még az íze is finomabb, mint bármelyik másiknak.

Apu, öcsi és Z (öcsi keresztapja) hazaértek a horgászatból és felpezsdült a ház. Kicsit rámoltunk az udvaron aztán Z. kitalálta, hogy grillezünk, mert úgyis jó idő van meg mindenki éhes. Fincsi kis kaját rittyentett össze.

Öcsinek anyu hozott egy gördeszkát a suliból, természetesen azt nyűttük. Mintha én is 13 éves lettem volna. Ökörködtünk, röhögtünk jó nagyokat. Kimentünk az extrém parkba is, ahova Z. is velünk jött. Nagyon élveztem, hogy végre az öcsémmel tölthetem az időt!

Mikor megjött húgom is, felköszöntöttük az öcsköst. Kicsit még korai volt, mert csak szerdán lesz a szülinapja, de most volt ott majdnem mindenki.
Olyan jó volt látni az örömöt a szemében. Kis pöcsös, már 13 éves lesz. Pedig még csak most született. Még mindig hallom, ahogy csattog a keze és a térde a járdán. Mindenhová mászott, de úgy mint az állat. :))) nem érdekelte, hogy lemegy a bőre vagy hogy fáj. Tepert ezerrel. És vigyorgott. Mindig vigyorgott. :)))

Este meg siettem haza, ugyanis tegnap végre megérkezett az ülőgarnitúránk. Juhhééééé !!!

Természetesen E. kitalálta, hogy ő anélkül nem fekszik le, hogy össze ne rakná. Biztos szimpik vagyunk a szomszédoknak, így hogy eset 11 kor kalapálunk és fúrunk. :)))

Össze-össze raktuk, de ma lesz még rajta egy kis korregáció, ugyanis nem volt teljesen a toppon aki ezt megcsinálta. A zsanér, a háttámlánál,amit le lehet hajtani, mert ágyazható, nem hajlott le, mert rosszul lett felrakva rá. Így a fiuknak egy kis plusz munkát is kell végezni, de azt tegnap már nem engedtem. :-))))

E. ma délelőtt focizik, így takarítottam, mostam, főztem, mint valami jó háziasszony.

Szeretek ám vele élni!!! Nagyon :))) <3 br="">

Rendeltem szombaton egy csizmát magamnak, ma meg már meg is érkezett.



Mégiscsak boldogság van :-)))

Biztos a tegnap esti kiborulás utóhatása volt, hogy reggel úgy elbambultam a buszon, hogy elfelejtettem leszállni a munkahelyemnél.

Tegnap megvolt a első kiborulásom az új lakásban.

Tényleg besokalltam. Nekem még itt olyan nem volt,. hogy fogjam magam és leüljek, pihenjek. Arról nem is beszélve, hogy boltról boltra járunk, rohanunk egyik helyről a másikra, listát írunk, kihúzunk valamit  a listáról, felírunk valamit a listára, kapkodunk, sietünk.

Tegnap is munka után rohantunk bevásárolni, mert megígértük a barátainknak, hogy elmegyünk együtt, így el tudjuk vinni őket nem kell nekik buszozni.Ott elcsesztünk cirka másfél órát. Rohantunk E. anyukájához üres bőrönddel, hogy megtöltsük a maradék cuccal. Simán nem volt elég , van még pár fordulóra való. Ott ketté váltunk, mert nekem még a céges leveleket postára kellett adnom. Fél óra várakozás. Kurva értékes fél óra eljátszása, remek. Bőrönd teleszórása ruhákkal. Irány haza. 

Eredeti tervünk az volt, hogy felavatjuk a konyhánkat és mivel úgyis hoztam otthonról paradicsomot, csinálunk valami kis fincsi tésztát. De ekkor még nem ajánlottuk fel a bevásárlást a barátoknak. A másik barátunk pedig, aki a netet jött megcsinálni, eset fél nyolcra ígérte magát. Tehát volt negyven percünk, hogy egy alig felszerelt, ismeretlen konyhába összehozzunk valami kaját.

Igazából nem is értem miért nem hagytuk az egészet  a picsába. De tényleg. Éjjel kérdeztem E.-t is, ő sem tudja...

Szóval kapkodtunk, siettünk idegesek voltunk. Ennek eredményeként, összetörtem a vadi új sótartót, kiborítottam a fél zacskó tésztát, lereszeltem az ujjam, kiabáltunk egymással. A csúcson fogtam magam otthagytam mindent és elmentem a fürdőbe sírni. Hihetetlen módon kimerültnek, fáradtnak, elnyűttnek éreztem magam. A helyzet mit sem változott. Azt éreztem, hogy rohanok az események után. Minden megtörténik, de nem tudom felfogni, hogy, miért, mikor. Kapkodok. Ekkor is még  a nappali közepén állt egy bőröndnyi ruha, mait el kellett volna rakni. Mi meg romokat takarítunk a konyhába. Főzünk pedig nem is vagyunk éhesek. Csengetnek. Megjött a csajszi, megcsinálnia  netet. Juhéé, legalább az meg lesz. Meglett. nem voltunk éhesek. Nem bírtunk ránézni a kajára. E. elcsomagolta mindkettőnk mai adagját ebédre. A fele bent áll a hűtőben. Elraktam a ruhákat. Majd megbeszéltük E.-vel, hogy mindketten kivagyunk már. Elfáradtunk. Szeretnénk ha már minden a helyén lenne, élvezhetnénk, amibe belevágtunk. De mg nem tudjuk. Feszültek vagyunk és türelmetlenek. Asszem ennek sosem lesz vége.

Szeretnék már végre elnyúlni a kanapén jah igen, még mindig semmi és pihenni, hozzábújni E.-hez és élvezni, a helyzetet. Attól tartok ez még nem mostanában lesz.

Szombaton töltöttük az első éjszakánkat a lakásban.

A szombat reggel otthon indult nálunk. Elég nyögvenyelősen kezdtem el belehajigálni a cuccaimat a bőröndbe. Tiltakozásképp nem is raktam többet egy hétre elegendő cuccnál. Kedden úgyis jövök haza címszóval. Majd akkor még viszek el egy fordulót.
Hülye vagyok amúgy tudom. De én nem voltam képes bőröndbe csomagolni az elmúlt 26 évet és elmenni.
Amúgy ezt a cselekedetem ma reggel már teljesen megbántam, mert fogalmam nem volt, hogy mi a szart vegyek fel ma...
Már a könnyeimmel küzdöttem, mikor hurcoltuk ki a cuccokat a kocsiba. Aztán mikor puszit adtam anyunak, hogy majd kedden jövök láttam, hogy pityereg. Több sem kellett nekem sem....
Elindultunk. Én meg csak csendben sírtam. Folytak a könnyeim lefelé. E. pedig rögtön szarul érezte magát. Közölte, hogy ő nem akar nekem rosszat, ő nem akar engem elszakítani a családomtól. Ez nem is így van. ezt a  lépést meg kell tenni, de szerintem ez mindig fáj. Akárhogy is készül rá az ember, akár mit is történik az elszakadás fáj....
Persze aztán úgy elszaladt a hétvége, mint a huzat. Még futkostunk boltokba, piacra, pakoltunk innen pakoltunk onnan. Csöveztünk a nappalinkban. Mert ugyebár az ülőgarnitúra nem érkezett meg....

Holnap meg már kedd és munka után megyek haza :-)))

Legalább nyertem a kaparós sorsjegyen egy ezrest.
Megtámogatom vele az akkumulátor vásárlást!

E. most hívott, hogy nem indul az autónk...

A szép, a jó, a soha el nem romló, a magát meg nem adó, a dejóvásártcsináltunk veled autónk!!!!

Légyszi, ne csináld ezt és ne pont most, amikor millió kiadásunk van és kurva nagy szükségünk RÁD!!

Amikor szeptember első napjaiban, cirka 30-25 fokban körbe vagyok bástyázva már használt, alig használ, még nem használt papír zsebkendőkkel és a hasfalamban izomlázam, sem a TRX-től van. Akárki jön hozzám, mind gyanúsan tekint rám, majd megkérdezi, hogy minden rendben van-e, akkor elgondolkozom, hogy van e értelme kiváltani a fogamzásgátlóm a következő 3 hónapra....

Vagy hagyjuk a picsába, nekem már úgyis mindegy???

Tegnap este fél kilenckor jutottunk el oda, hogy elmentünk a lakásba.

Tegnap délelőtt megkaptuk a kulcsokat, a srác kipakolt. Még a városban van 1 hétig, meg még jönnie is kell hozzánk. Az egyik tetőablakon ugyanis elromlott az árnyékoló, ezért rendelt újat mind a háromra, amit a hét második felében fognak kicserélni. Meg ugyebár felhívtam és megbeszéltük telefonon, hogy a számítógépasztalra nekünk nincs szükségünk, inkább étkező asztalt viszünk helyette, elfelejtette. Azt ígérte, ha jönnek a redőnyösök, akkor elviszi azt is.

Szóval este már az üres lakásba léphettünk be (jó persze nem üres, mert ugyebár félig bútorozott). 
De nem az az érzés volt, amire vágytam....
Ez még nem a mi lakásunk, nem a mi otthonunk. Ez még valaki másé, aki még a közelben van. Ha már tudom, hogy elutazott a tulaj és megjelennek benne a saját holmijaink, biztos minden más lesz. Legalábbis remélem...

Szóval még nem volt az igazi. arról nem is beszélve, ahogy átfutottuk a dolgokat derültek ki kisebb hibák. De hát ez van, azokat majd megoldjuk kijavítjuk. Jelenleg kattog az agyam folyamatosan. rengeteg holmit kell még beszereznünk. Igazából semmink nincs. Ezért nem is akarunk beköltözni,a ddig amíg minden nincs a helyén. Csak frusztráltak lennénk tőle.
Az étkező a hétvégén lesz meg, az ülőgarnitúrát a jövő hétre ígérték. Szerintem jövő hétvégén tudunk majd ott aludni először. Addigra meg igyekszem az apróbb dolgokat is beszerezni, meg kitakarítani az egészet.

Még össze kell barátkoznunk....