Tegnap este fél kilenckor jutottunk el oda, hogy elmentünk a lakásba.

Tegnap délelőtt megkaptuk a kulcsokat, a srác kipakolt. Még a városban van 1 hétig, meg még jönnie is kell hozzánk. Az egyik tetőablakon ugyanis elromlott az árnyékoló, ezért rendelt újat mind a háromra, amit a hét második felében fognak kicserélni. Meg ugyebár felhívtam és megbeszéltük telefonon, hogy a számítógépasztalra nekünk nincs szükségünk, inkább étkező asztalt viszünk helyette, elfelejtette. Azt ígérte, ha jönnek a redőnyösök, akkor elviszi azt is.

Szóval este már az üres lakásba léphettünk be (jó persze nem üres, mert ugyebár félig bútorozott). 
De nem az az érzés volt, amire vágytam....
Ez még nem a mi lakásunk, nem a mi otthonunk. Ez még valaki másé, aki még a közelben van. Ha már tudom, hogy elutazott a tulaj és megjelennek benne a saját holmijaink, biztos minden más lesz. Legalábbis remélem...

Szóval még nem volt az igazi. arról nem is beszélve, ahogy átfutottuk a dolgokat derültek ki kisebb hibák. De hát ez van, azokat majd megoldjuk kijavítjuk. Jelenleg kattog az agyam folyamatosan. rengeteg holmit kell még beszereznünk. Igazából semmink nincs. Ezért nem is akarunk beköltözni,a ddig amíg minden nincs a helyén. Csak frusztráltak lennénk tőle.
Az étkező a hétvégén lesz meg, az ülőgarnitúrát a jövő hétre ígérték. Szerintem jövő hétvégén tudunk majd ott aludni először. Addigra meg igyekszem az apróbb dolgokat is beszerezni, meg kitakarítani az egészet.

Még össze kell barátkoznunk....