Tegnap megvolt a első kiborulásom az új lakásban.

Tényleg besokalltam. Nekem még itt olyan nem volt,. hogy fogjam magam és leüljek, pihenjek. Arról nem is beszélve, hogy boltról boltra járunk, rohanunk egyik helyről a másikra, listát írunk, kihúzunk valamit  a listáról, felírunk valamit a listára, kapkodunk, sietünk.

Tegnap is munka után rohantunk bevásárolni, mert megígértük a barátainknak, hogy elmegyünk együtt, így el tudjuk vinni őket nem kell nekik buszozni.Ott elcsesztünk cirka másfél órát. Rohantunk E. anyukájához üres bőrönddel, hogy megtöltsük a maradék cuccal. Simán nem volt elég , van még pár fordulóra való. Ott ketté váltunk, mert nekem még a céges leveleket postára kellett adnom. Fél óra várakozás. Kurva értékes fél óra eljátszása, remek. Bőrönd teleszórása ruhákkal. Irány haza. 

Eredeti tervünk az volt, hogy felavatjuk a konyhánkat és mivel úgyis hoztam otthonról paradicsomot, csinálunk valami kis fincsi tésztát. De ekkor még nem ajánlottuk fel a bevásárlást a barátoknak. A másik barátunk pedig, aki a netet jött megcsinálni, eset fél nyolcra ígérte magát. Tehát volt negyven percünk, hogy egy alig felszerelt, ismeretlen konyhába összehozzunk valami kaját.

Igazából nem is értem miért nem hagytuk az egészet  a picsába. De tényleg. Éjjel kérdeztem E.-t is, ő sem tudja...

Szóval kapkodtunk, siettünk idegesek voltunk. Ennek eredményeként, összetörtem a vadi új sótartót, kiborítottam a fél zacskó tésztát, lereszeltem az ujjam, kiabáltunk egymással. A csúcson fogtam magam otthagytam mindent és elmentem a fürdőbe sírni. Hihetetlen módon kimerültnek, fáradtnak, elnyűttnek éreztem magam. A helyzet mit sem változott. Azt éreztem, hogy rohanok az események után. Minden megtörténik, de nem tudom felfogni, hogy, miért, mikor. Kapkodok. Ekkor is még  a nappali közepén állt egy bőröndnyi ruha, mait el kellett volna rakni. Mi meg romokat takarítunk a konyhába. Főzünk pedig nem is vagyunk éhesek. Csengetnek. Megjött a csajszi, megcsinálnia  netet. Juhéé, legalább az meg lesz. Meglett. nem voltunk éhesek. Nem bírtunk ránézni a kajára. E. elcsomagolta mindkettőnk mai adagját ebédre. A fele bent áll a hűtőben. Elraktam a ruhákat. Majd megbeszéltük E.-vel, hogy mindketten kivagyunk már. Elfáradtunk. Szeretnénk ha már minden a helyén lenne, élvezhetnénk, amibe belevágtunk. De mg nem tudjuk. Feszültek vagyunk és türelmetlenek. Asszem ennek sosem lesz vége.

Szeretnék már végre elnyúlni a kanapén jah igen, még mindig semmi és pihenni, hozzábújni E.-hez és élvezni, a helyzetet. Attól tartok ez még nem mostanában lesz.