2014. december 29., hétfő

Az idei karácsony legszebb pillanatai:

Mikor a családom bontotta a nekik szánt ajándékot.

Mikor anyuval és apuval együtt énekeltünk Szenteste.

Mikor E. belépett hozzánk 25-én.

Mikor egész délután beszéltettem anyuval és hugommal. És megtudtam, hogy már mindenki azt várjal, hogy anya legyek...

Mikor E. megkapta az ajándékát ;-)

2014. december 17., szerda

Még mindig nem vagyok túl jól. Borzasztóan köhögök és fáj a fejem is. Nem tudom, hogy így jó lenne-e edzeni holnap...

De már múlt héten sem voltam...
Már majdnem egy hete dögrováson vagyok.
Múlthét csütörtökön kezdődött egy kis torokfájással. A hétvégét már ágyban töltöttem és hosszú idő után először hétfőn az orvosnál indítottam a napot. Kaptam antibiotikumot, amit már kb. 7 éve nem szedtem. A háromadagos kúrának ma értem a végére. Szerintem a szervezetemnek ez olyan volt, mint egy lórúgás. Nem csoda, hogy majdnem bebólintottam az irodába minden nap.

Amúgy meg megint beleestem a "vásároljunkutolsópillanatbankarácsonyiajándékot" csapdába...

Apuval közösen Walkmaxx cipőt akartunk venni anyunak. De azt a jobban kinézőset, amiről persze aztán kiderült, hogy tavaszi cipő. Így már csak a maradék méretek vannak. A 39-es nem maradék méret...


2014. december 10., szerda

Amikor a főnök megkérdezi, hogy nem akarok-e spórolni a szabimmal és bejönni szombaton, csak hogy szemmel tartsam a takarítókat, nem tudom sírjak-e vagy nevessek.
Főleg, hogy így is van 5 nap szabim, amit úgysem fogok tudni kivenni...
Mikor úgy ébredsz, hogy de jó végre péntek van, aztán rájönni, hogy csak szerda...



2014. december 9., kedd

Azt, hogy egy év után sikerült meggyőznöm a főnökömet, hogy az irodai függönyöket vigyük már el mosodába (főleg így karácsony előtt), sikernek könyvelem el.
E. családját tegnap kipipáltuk ajándék beszerzés terén. Az én családom ennél sokkal bonyolultabb...

2014. december 8., hétfő

Feldíszítettük az irodában a karácsonyfát.

Kicsit megcsapott a karácsony szele...

2014. december 5., péntek

Imádom, mikor narancs és mandarin illat lengi be az irodát!


Tegnap munka után rohantam E-hez, hogy magamhoz vegyem az ott hagyott kocsikulcsom és rohanjak tovább, hogy mindent elintézzek, amit terveztem.
Beléptem a szobába és a kocsikulcs ott függött egy kis papírlapon. Mellette egy kis "levél". Mivel újabban nagyon fáradt és depresszióra hajlamos vagyok E. és a Mikulás meglepnek egy 60 perces kakaóvajas masszázzsal. Az időpont is adott, ma este negyed hét.


Én úgy imádom ezt a hapsit...

Jah, és amúgy tegnap is enyhült kicsit a nyomiságom ugyanis turiztam egy nagyon csini, térdig érő farmerszoknyát 300 forintért!!!

2014. december 3., szerda

A könyv meglett. Tegnap.... Mert pénteken a szakadó esőben inkább haza siettem haza. A hétvégét E.-vel töltöttem így esélytelen volt, hogy ajándékot vegyek neki. De tegnap bepróbálkoztam és siker :-)

Nem tudom, hogy az időjárásnak köszönhetően-e vagy miért, de kicsit bedepiztem az elmúlt napokban. Olyan semmilyennek, sőt inkább szarnak nyominak érzem magam. Szerintem unom a jelenlegi helyzetet már. E.-vel ez a kétlakiság évek óta, az állandó ide-oda utazás, a "jó otthon, de neki is kéne otthon lenni" érzés, a folytonos logisztika... belefáradtam szerintem.

A jövő évi karácsonyt a közös, saját a bank otthonunkban akarjuk fogjuk tölteni!!!!

Várom a csodát!

2014. november 28., péntek

E. két könyvre is vágyik, így egyértelmű, hogy ezeket megkapja karácsonyra.

A bökkenő már csak az, hogy az egyik hiánycikk... Neten nem rendelhető. Az Árkádban az Alexandrában már nincs. A Plázában még van pár példány.

Délután versenyt futok az idővel. Vagy a sok gyökérrel, akinek ugyan erre van szüksége.

2014. november 26., szerda

Egyik kollégám épp most jött be az üzemből. Ingatja a fejét és ennyit mond:

"Szopós szerda"

Ezzel nem is lenne gond, de tegnap szopós kedd volt, holnap meg szopós csütörtök lesz.

2014. november 21., péntek

Olvastam az Origón egy címet:

Kávé nélkül is van élet

Ez igaz. Szerintem is van, csak szar!


2014. november 20., csütörtök

Újabban sokat gondolkozom azon, hogy tényleg ennyire "öreg vagyok" vagy csak szimplán "szarfej".

Ugyanis szerintem kb két éve nem tettem be a lábam egyetlen szórakozóhelyre sem. Szórakozó hely alatt értem, a sötét, füstös, bömbölő tuc-tuc zenétől hangos tömegnyomor helyeket.
Teljesen ráálltam arra, hogy E. jár bulizni a fiúkkal én nem. Vagy E. jár bulizni a fiúkkal meg pár csajjal, de én nem megyek.

Nem megyek, mert nem vágyom.

Nyáron sokkal jobban szeretek elvetemedni egy kerti partin, kiülni egy kis padra és iszogatni, mellette zenét hallgatni (minőségit!), barátokkal lenne, beszélgetni, üvölteni, ökörködni. Egy koncerten ugrálni, a tömegben és üvölteni. Szóval nem vagyok én én egy álszent kultúrlény csak van egy szint ami alatt már nem érzem jól magam.

Szombaton buli volt tervezve egyik barátunk szülinapja alkalmából, ami iszogatással indult volna és egy szórakozóhelyen végződött volna. Szerencsére CS. nem ért haza szombatra így az összetartás elmaradt. Ellenben vasárnap délután, meccs után összeültünk a már törzshelynek számító hely kis lokálban (ami teljesen kulturált fiatalos hely, olcsó piával!) és délután öttől este kilencig elaljasodtunk, de közben együtt voltunk és jól éreztük magunkat. (Szerintem méltón megünnepeltük Cs. születésnapját, jobban mintha bevágódunk egy discoba és ki merre lát elindulunk és lötyögünk egymás mellet)

Holnap meglepetés szülinapi bulira volnánk hivatalosak E-vel. Ami szintén iszogatással indul éjfélig és tervek szerint utána egy szórakozóhely végződik. E-nek már mondtam, hogy felőlem akkor éjfélig vagyok partiképes. Ő délutános, szombaton pedig meccse van, nem akar inni. De mindenképpen szeretne megjelenni. Kicsit éreztem a hangján mikor mondtam, hogy én már onnan nem akarok buliba menni, hogy csalódott, mert szeretne az ünnepelttel lenni, de csak 11 körül tud csatlakozni.

Lehet, hogy két év után először beteszem a lábam egy ilyen helyre??? Az csakis az ő kedvéért lesz...


Ő is eljött velem nyáron Quimby koncertre, ennyivel tartozom...
Egyébként, amikor tegnap este elkezdtem gesztenyét dobálni (Nem őt dobáltam vele! Focizott a macska!) apu újonnan szerzett macskájának kicsit megingott a macskautálatba vetett hitem.

De abban a pillanatban, amikor hozzám dörgölődzött, újra feléledt...




Szerintem a munkaundoritisz legmagasabb foka, amikor munkaidőben nekiállok keresztszemest hímezni.

Na jó, persze a főnök távollétében, de akkor is....

Mondjuk inkább elgányolhattam volna azt a halom papírt, ami körülvesz, de szerintem azokból tábortüzet rakok a karácsonyi ünnepségen. Már ha méltók leszünk egyáltalán egy karácsonyi bulira.

2014. november 10., hétfő

Amíg szombaton a család 80 % -a (azaz rajtam kívül mindenki) a Madách Színházban csücsült a Mamma Mia előadásán, addig E. és én Mama háttértársaságában főzős délutánt rendeztünk.

Főztünk ilyen levest. Ami nem ilyen lett. Még a színe sem... Szerintem amúgy mi sokkal több szerecsendiót tettünk bele és azért. E. szerint ez nem magyarázat, de az íze sem volt az igazi. Mondjuk fokhagyma íze volt rendesen...

Aztán meg főztünk ilyet. Csak mi kitaláltuk, hogy bazsalikom helyett inkább tárkonnyal. Ez nagyon finom lett, csak épp túl tárkonyos :-) De nem baj "mi szeretjük a tárkonyt" felkiáltások között betoltuk.

Gondoltam jó fej leszek és a színházból hazavergődőknek készítek rizst a maradék csirkéhez. Hát nem voltak odáig az ételtől. "De ők nem szeretik a tárkonyt" :-)))

A lényeg, hogy nagyon jól szórakoztunk előtte, közben és utána!

2014. november 5., szerda

Minden éjjel megfogadom, hogy kopaszra borotválom a fejem.

Vagy én fekszem úgy a saját hajamon, hogy megfulladok!

Vagy E. fekszik rá a hajamra és erre ébredek!

Vagy reggel ébredéskor a kispárna indul velem (!), mert a gombra rátekeredett a hajam...

2014. november 3., hétfő

A múlt héten minden reggel odavoltam. Nagyon...

Sötét volt mikor keltem, egész nap nem láttam a napot, fáztam amíg a buszt vártam, szerintem az óraátállítás is megviselt kicsit. Szóval a lényeg, hogy minden reggel morcosan mentem dolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy bunkó módon elküldtem mindenkit aki rám nézett vagy hozzám szólt és nem kötöttem bele még az élő fába is. Egyszerűen csak arra vágytam, hogy szépen magamba a kis világomba ellegyek. Ne nagyon szóljon hozzám senki, pláne ne addig amíg a reggeli kávémat nem ittam meg. Tényleg csak annyit szerettem volna, hogy megigyak egy forró csésze kávét csendben egyedül. Ezalatt összeszedtem volna magam annyira, hogy kibírjam emberek között a 8 órát.

Ám de ez nem sikerült. Ugyanis kedves kolléganő pedig épp ellenkezőleg reagált az óraátállításra. Minden reggel hangosan röhögött, közléskényszere támadt és a fejébe vette, hogy emberi pályafutása egyetlen célja engem felrázni. Hétfőn szépen közöltem vele, hogy nem fog menni, ne erőlködjön. Kedden ismét azzal fogadott zavarja, hogy búval baszott rosszkedvű vagyok. Mondtam neki, hogy ez a héten nem is fog változni úgyhogy jobb ha hozzászokik és tényleg nem kérek mást csak reggel 7 órakor ne sivalkodjon mellettem.
Sajnos nem, egész héten, nem jött neki össze. Traktált a hülyeségével, dumált a semmiről, meg kellett értenem, hogy neki problémái vannak.

Erre ma reggel mi fogad mikor belépek???? Kriptahangulat! Látim kedves kolléganőnek minden baja van. egyrészt vártam, ugyanis a havi zárásos mártíromság nála nélkülözhetetlen, de most látszott, hogy kurvára elege van a világból.
Bezzeg én nem basztattam, nem dünnyögtem neki, hogy jajj de jól ébredtem ma, nem dicsekedtem a tök jól sikerült hétvégémmel, nem faggattam arról, miért nyomott. Egyszerűen köszöntem neki és békén hagytam.(Ugyanígy tett a másik kolléganőnk is.) Láss csodát 10 órakor már jött ide hozzám beszélgetni meg poénkodni.
Nekem is csak erre lett volna szükségem a múlt héten.
Miért nem kapod vissza azt a empátiát ami benned megvan????

2014. október 31., péntek

Tegnap rendeltem TRX-t végre!!!!

Ha minden jól megy hétfőn érkezik. Alig várom, hogy edzhessek otthon is és megkínozzam vele a családot :)))






2014. október 22., szerda

ARCKÉPCSARNOK

Van egy arc,
amit csak önmagunkat elképzelve látunk
– lehet, hogy ez az igazi.
És van annyi arcunk,
ahányan csak ránknéznek (és: ahányszor!) és még az is lehet,
hogy ezekben akad néhány közös vonás
– lehet. Akkor ez a valóság.

Van egy,
amit tükörbe nézve látunk: villámgyorsan
alakuló, képlékeny látvány: múzsája a Szomszéd Ízlése s az azt szolgáló, vagy azt
ellenző szándék
– efölött húnyj szemet; ne kerüld, de ne hidd el.

És van,
van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.

Fodor Ákos: Lehet

 

2014. október 13., hétfő

Soha többé nem iszom...

Péntekig!






Szombaton nagyon nagyon csúnyán sikerült elázni. Olyan szinten, hogy a tegnapi napot csak egy nagy zárójellel lehet jellemezni.
A soha többé nem iszok mondat szerintem fél óránként hagyta el a számat. Mire leesett, hogy pénteken hosszú hétvégére megyünk céges kirándulásra. Ami pedig az "aljas lerészegedés" és a "gyorsan felszedett 5 kg plusz" címszavakkal írható le.


2014. október 8., szerda

2014. október 6., hétfő

Van egy bánatom... Nem én nyertem a hatoslottót :-)

Meg mondjuk mást sem, de ez már mellékes.

2014. szeptember 25., csütörtök

Úgy történt, hogy tegnap váratlanul felszabadult a délutánom.

Gondoltam, nem érdekel semmi önző leszek. Mivel a hátam már hónapok óta kényeztetésért ordít, kitaláltam, hogy elmegyek masszázsra.
Találtam egy szimpatikusnak tűnő masszőrt a neten és felhívtam. Próbe cseresznye. Őszintén szólva nem sok reményt tápláltam, hogy délelőtt 10kor tud nekem helyet biztosítani délutánra. De az élet összehozta...
És milyen jól tette... :-)
Már mikor beléptem meglepődtem, ugyanis kb. egy velem egykorú lány nyitott ajtót. Aztán a második meglepetés az a kézfogása volt... Na akkor azt hittem, hogy össze fog törni, olyan erős.
Mondjuk az én halálom, hogy masszázsra fizetek be és simogatnak helyette. Hát itt most ilyen problémám nem volt. Fantasztikus keze van a csajnak. Imádtam. Egy órás egész test masszázst kértem. De az az egy óra olyan gyorsan elrepült. Egész délután ott feküdtem volna.
A csaj amúgyis nagyon szimpatikus, beszélgettünk is közbe pár szót. Biztos, hogy visszatérek még, csak legyen időm...

Miközben az ágyon feküdtem ismét megfordult a fejemben, hogy én is szívesen csinálnék ilyet. Anyut meg E.-t szoktam otthon masszírozgatni közben. Anyu néha mondja is, hogy miért nem tanulom meg. Néha lenne is hozzá kedvem. Most például azért is jutott eszembe, mert milyen jó keresetkiegészítés lehetne belőle...
Majd talán, ha egyszer otthon leszek egy kisbabával akkor elvégzek egy iskolát. Talán. Egyszer.

Mert nyughatatlan vagyok és mindig csinálnék / tanulnék valamit.

2014. szeptember 22., hétfő

Szólj majd, szólok én is ha látom...


2014. szeptember 18., csütörtök

Nyugi...

Ha egy hónapja belefutottam egy trafiba lakott területen 70-nel és nem érkezett "még" róla csekk.

Ha  sikeresen célba ért a nem veszélyes anyagként feladott, veszélyes anyag. (Megjegyzem a főnököm bólintott rá a csalásra, nekem csak volt egy ötletem)

Ha a fogam még nincs lecsiszolva, mert nyakig takony voltam az időpont napján.

Ha a náthám már elmúló félben van.

Akkor asszem ma egy kicsit megnyugodhatok.

2014. szeptember 9., kedd

Én az a fajta sofőr vagyok, aki jobbára egyedül szeret vezetni. Nem szeretek furikázni senkit. Utálom, hogy beleszólnak vagy csak éppen gondolatban elkárhoztatnak a vezetési stílusom, hibáim miatt. arról nem is beszélve, hogy nagyon rutinos sofőrnek nem mondanám magam.
Így már eleve ráz a hideg még a gondolattól is, hogy holnap nekem kell furikázni az "anyósomat"


2014. szeptember 5., péntek

Az hogy minden gondolatod kiül az arcodra igazából nem sok esetben előny.

Nem előny, mikor a főnököd faszságokat hülyeségeket beszél, nem előny mikor TRX edzésen meg vagy róla győződve, hogy az edző őrült, amikor a tömött buszon rájössz, hogy ember undorod van...

De akkor hatalmas előny, mikor elmondanád hogy szereted, mennyi jelent és a szavakkal ezt közel sem tudod kifejezni.

2014. szeptember 4., csütörtök

Van abban valami groteszk, mikor a fürdőszobából egy szál törölközőben kilépve elkiáltod magad, hogy egy jól irányzott ütésre lenne szükséged, és erre a családod mind a négy tagja ész vesztve rohan feléd ökölbe szorított kézzel.
Pedig te csak arra gondoltál, hogy valaki jól basszon vágjon oda a gázkazánnak, hogy legyen meleg vized...

Amúgy nem élünk nomád körülmények között, csak kicsit furcsán...

2014. szeptember 2., kedd

Igazából azt a napot bánom, mikor bejelentkeztem fogorvoshoz...

Én naiv gondoltam, nem fáj semmi, baj sem lehet. Hát lett...
Azóta egy hónapja, állandó vendég vagyok.
Először csak egy kis fogkőleszedés, aztán előkerül egy picike lyuk, majd egy nagyobb, amiről aztán kiderül, hogy akkora, mint egy meteorbecsapódás helye. Gyökérkezelés, korona...
Sosem hittem volna, hogy egyszer ekkora rutint szerzek. Lassacskán már térd és gyomor remegés nélkül érkezem. Ezt még tényleg meg is történhet, ugyanis elvileg még kétszer kell jönnöm. Hangsúlyozom: ELVILEG!
Az egy dolog, hogy agyfaszt gyomorfekélyt kapok a végére, de még a gatyám is rámegy. Megkínoznak és még fizetek is érte...

De talán, ha ennek vége egy darabig nem kell mennem, mert jók lesznek a fogaim egy szarabb kocsi árából.

Yeeahh

2014. július 17., csütörtök

Hiába van jogosítványom már több mint két éve, mégsem tartom magam egy rutinos vezetőnek. Mióta E-vel megvettük az első közös autónkat, azóta is csak kis falum és a város között ingázok vele néha-néha. De úgy döntöttem ideje ezen változtatni! Így ma kocsival mentem TRX edzésre! :)))

De nem is bántam meg, mert utána egy óriási zápor jött. Amit ez követett:

Ezért a felfrissült levegőben elsétáltam szoliba és vettem magamnak mozzarella sajtot vacsira :)


Meg is érdemlek ennyi kényeztetést, ha kibírom ezt a hetet a munkahelyen...





2014. június 25., szerda

Alapvetően egy társasági, barátságos embernek tartom magam. Ám mikor ennyi csökött emberrel kell együtt dolgoznom eluralkodik rajtam az antiszoc énem és kinyírnám az összeset. de legalábbis magamat...

Komolyan nem hiszem el, hogy képesek ilyen emberek életben maradni. Lásd például E. kolléganőm.
Róla mondjuk szerintem egy pszichológia disszertációt lehetne produkálni mindenfajta erőlködés nélkül. A nő alapból retteg. Retteg attól, hogy valamit elront. Egyszerűen annyira görcsöl a munkáján, hogy én már tuti belepusztultam volna. Mindent szóról szóra akar csinálni, ahogy a nagykönyvben meg van írva. De ez hagyján, engem is képes az őrültbe kergetni, hogy nekem még ezt kell pótolnom, az miért nem úgy van, ahhoz még hiányzik ez a dokumentáció meg az. Köze nincs az exporthoz, addig csinálgatta, amíg én nem jöttem ide, de mindent jobban akar tudni. Mindent pöpecre vág! Szerinte....
Szerintem meg egyszerűen csak beteg.
Amikor pedig panaszkodhatnékja támad, hogy neki milyen stresszes munkája van, akkor rendszerint a főnökünkre fogja a dolgot. "Ilyen közegben, ilyen nyomás alatt nem lehet dolgozni. Rettegni kell tőle, mert mi van ha valamit elrontasz. Őt már hányszor letorkolta... " blaaablaaablaa.
Jelzem ugyanazon főnök alatt dolgozunk még rajta kívül páran, de senki nem akar agyvérzést kapni. Bár tény, hogy az a nő egy érzelmi csökevény, de ez legyen már az ő nyomora, ne az enyém! Emberek vagyunk, nem robotok. Mindenki hibázhat, de ha elismered és kijavítod nem fognak karóba húzni a gyártelep
közepén.
A másik kedvencem, mikor a fent jelzett főnököt mocskolja, míg meg nem jelenik a színen, majd utána fut be az irodába hozzá, hogy elújságolja, mit csinált már meg, mivel végzett, milyen "új" ötlete támadt. Imádom azt a történetet, mikor reggel 7kor azzal fogad az első kávém előtt, hogy ő egész éjjel nem aludt, mert M. (a főnök) hogy beszélt vele tegnap és beleokoskodott a munkájába. Erre berobog M., majd kedves kolléganő lerohanja, a következő szöveggel:
" Tegnap hazafelé a buszon és egész éjjel azon gondolkoztam, hogy tudnánk ezt megoldani. Végülis arra jutottam, hogy....Tényleg nagyon bántott, hogy nem tudtuk az SAP-ban megcsinálni, ezért is nem hagyott nyugodni a dolog. De reggel kipróbáltam és így már működik. Semmi akadálya. Remélem, így neked is jó lesz. Tényleg egész éjjel nem aludtam miatta, de megérte, mert megoldottuk! "
Jááájjéééjupiii - Mekkora egy undormány vagy! 


Én ide nem azért jöttem, hogy barátokat szerezzek és örülök is, hogy itt kötöttem ki az előző rettenet után. De amit akkor megfogadtam, hogy nem engedem magamhoz közel a kollégáimat és nem bízok meg senkiben ehhez továbbra is tartom magam. Lásd milyen alakokkal dolgozom együtt. Nekem sem a szívem csücske M. de nem kiáltanám ki a világ legrosszabb főnökének sem. De nem is megyek hozzá segget nyalni sosem. Ellenben sokkal gázabb embernek tartom a kolléganőt. Attól nem is beszélve, hogy ha nem mehetnék a jövő héten szabira most már biztos, hogy agyfaszt agyvérzést kapnék az örökös okoskodásától és megfelelési kényszerétől.

Én dolgozom, néha hibázom, nem nyalok segget, végzem a munkám. Tegye ezt mindenki más és ígérem nem fogok többet rinyálni én sem!

Ámen!

2014. április 18., péntek

Egy hányós vírus után ezt a mai a harmadik és egyben utolsó munkanapom a héten.

De én mégis úgy érzem magam, mint aki két hete megállás nélkül nyomja. Gondolom a vírus miatt is van ez eléggé legyengültem, de az agyam biztos nem attól van tele és zizeg és zizeg és zizeg...

Amúgy mérges is vagyok. Naná, kocsi még sehol. Most a jövő hét kedd az utolsó beígért dátum, de én már ezt nem hiszem el. Akkor leszek nyugodt és boldog, ha már benne ülhetek a mi kisautónkban :)))

A betegség miatt E-vel is alig találkoztam a héten. Így is tanúja volt szenvedésem csúcsának és nem akartam, hogy összeszedjen tőlem bármit is.

Szóval nyűglődöm :)

2014. április 14., hétfő

Mozgalmasra sikerült a hétvége.

Szombaton állatkerteztünk és shoppingoltunk K. barátnőmékkel. Hát azt a kislányt meg kell zabálni. 1 éves kis tündérbogár.
A legrosszabb az volt mikor elköszöntünk egymástól és nem tudom mikor látjuk megint újra egymást. :( Nem szeretem ezt a távolságos dolgot. Mindkét legjobb barátnőm távol van tőlem. Persze viszonylagos ez a "távolság". Nem másik kontinensen vagy másik országban élnek. Autóval 1-1,5 óra mindegyik, de sajnos a hétköznapok forgatagban nagyon nehéz időt találni arra, hogy meglátogassuk egymást. Egyeztetni, logisztikázni kell hozzá. A barátság persze így is erős és megmarad, de úgy hiányzik, hogy néha csak egy hívás kelljen és már ott üljünk hárman egy kávé mellett és megbeszéljük mi fáj. Amint aztán egy nagy "leszarommal" zárjunk. Emellett tudom, hogy például K-nak is szüksége lenne ránk gyakrabban. A párja mindent meg ad neki, de mégis általában egyedül van a kislánnyal napközben. A szülei egy másik faluban élnek, ami ráadásul már egy másik megye. Busszal nem lehet közlekedni, kocsija nincs, mert a párja azzal jár dolgozni, így marad a bicikli (ha jó idő van) és lehet lenyomni a 15 km-t. Nem lehet egyszerű.
De megígértem, amin megszoktam az új autónkat (ami még meg sincs...fuck!!!) megyek hozzá!

Amúgy ahogy együtt töltöttük a szombatot vegyes érzelmeim voltak. Olyan jó volt nézni őket együtt, ahogy örülnek egymásnak a kislánynak! Igazi családdá váltak! Feléledt bennem az érzés, hogy de jó lenne, ha...!!! Másrészről viszont nem tudom bírnám-e egész nap. Itt mindig "ügyeletben" kell lenni. Mindig figyelni kell. K. is megváltozott. Az én mindig hirtelen, türelmetlen barátnőm türelmes, megértő és erős anyává vált. Hihetetlen... Még lehet, hogy egyszer én is türelmes leszek :)))

Aztán szombat este "ParaParkoltunk" ismét és megint kijutottunk. Rá kell jönnöm, nagyon jó kis csapat vagyunk. Kár, hogy lassan széthullunk. :( Ugyanis a baráti társaságból még két párral kezdtük el ezt a játékot. Jelenleg csak mi maradtunk együtt E-vel. Elég szomorú! Nagyon bírom külön-külön is mindegyikőjüket, de együtt az igaziak. Úgy kellenek nekem. Szerettem a mi kis klikkünket. Főleg G-C-t. Négyen bármiben benne voltunk, bármit megcsináltunk. Ha kellett éjjel elindultunk egymáshoz, segíteni, nevetni, játszani, sírni. Ez elmúlt 5 évet együtt töltöttük. Minden nagyon élményt együtt éltünk át. Olyan rossz látni, hogy széthullanak. Kicsit olyan mintha ketté kéne szakadnom.
E. mindig mondja, hogy ne legyek ilyen "önző". És igaza van. Be kell látnom, hogy már nem boldogok. Nem érzik jól magukat. Ha szakítanak is megmaradhatnak nekem/nekünk csak épp külön-külön.

De akkor is rossz ezt látni!

2014. április 9., szerda

Ajjajj!

Elrohannak mellettem a napok, amiket megélek vagy túlélek. Ez mind attól függ...

A jó idő hívogat. Kint lenni az udvaron, a kertben szeretek. De egyszer csak azt veszem észre, hogy piszkosul kifáradtam és este van és már ma sem csinálok semmit odabent. Nem pakolok, nem mosok, nem vasalok, nem netezek, nem blogolok.


Egy hete minden nap megfogan benne a gondolat hazafelé buszozva, hogy ma elmegyek futni. Ez az egész héten megrekedt a gondolat szintjén... A múlthéten még tornázni sem voltam. De most nem lesz visszaút, csütörtökön TRX végre/ sajnos :) / Utálom, hogy "tudom" mit/miket/hogyan kéne tennem, de mire odajutok, hogy megtegyem már nem megy. Azt hiszem akaratgyenge vagyok. Pedig tudom, hogy nem is! Csak hát... mégis :)

Szóval így zajlanak a napok, vívódva.

Amúgy kifizettük az előleget az autóra! Ez is öröm lenne, de sajnos már elvette a kedvem, hogy több mint egy hete várunk arra, hogy elvigyék műszakira és végre a miénk lehessen.
 Lehet, hogy én vagyok  nagyon türelmetlen, de szerintem ez akkor is sok...

A héten E. délutános. Ergo semmit nem vagyunk együtt. A hétvége már kezd betelni programokkal., ami jó, de amúgy meg azt is élvezném, ha nem lenne semmi különös és egész nap bújhatnék E.-hez és nem kéne csinálni semmit csak együtt lenni, beszélgetni, bújni! Sokat-sokat!

2014. március 14., péntek

Van ám nálunk szaporulat! :)

Hétfőn kiskutyákkal lettünk gazdagabbak. Mindenki izgatottan rohangászott ki este, hogy vajon már hányat lát.
Összességében sajnos csak kettő maradt életben :( De őket már most nagyon szeretjük és nagy rajongással szemléljük minden nap. Sajnos tudjuk, hogy nem maradhatnak nálunk, de igyekszünk nekik szerető gazdit találni.

Az előző szaporulatból szintén két kiskutya maradt. Ők is nagyon szerető gazdikhoz kerültek. Az egyik egy farmra! Lovak közé! Szerintem ő ott igazán boldog. A másikat egy nagypapa vitte el az unokájának. Róla annyit tudunk, hogy olyan kis bolond, mint az anyja, de csak és kizárólag virslin él :)))

Topi még nem szedte össze magát sajnos. Anya tegnap azzal hívott, hogy még mindig sebes és vérezget. Ma hívunk neki orvost. Remélem nem lesz baj. Nem szeretném anyuka nélkül hagyni a piciket és nem szeretném ha Topival történne valami.

A kicsiket imádjuk, szeretgetjük, nevelgetjük, addig amíg majd könnyes szemmel oda nem adjuk valakinek.

Képeket még nem mertem készíteni róluk. Eléggé sötétben vannak, vakuzni meg nem akartam rájuk. De ha már előbújnak maguktól, akkor jönnek a fotók is! :))

2014. március 7., péntek

Madrid képekben

A kedvenc piac - imádtuk. Mindenkinek ajánlom, aki Madridba látogat, hogy falatozni itt tessék :)





Mindenhova metróval mentünk. Nagyon jól kiépített metró hálózat. Kulturált kocsik. Egy metró jegy távolságtól függő, de maximum 2 € lehet. Kivéve a reptérre történő utazás. Az plusz 3 €. De oda is metróztunk, sokkal jobban megérte, mint egy transzfer.





Édességek kicsiny boltja :)


Imádtam a csempével kirakott utcanév táblákat.



Paellas


Sonkás szendvics mindenhol. Egész nap esznek, de csak falatoznak. Hamar asszimilálódtunk mi is :)



A házak gyönyörűek, szépek, rendben tartottak. Olyan jó érzés volt a kis szűk utcákban csatangolni.









Bár hatalmas város mégis rengetek park és zöld terület van. Hétvégén elözönlötték a helyiek, akik vagy babakocsit toltak vagy futottak.





E. természetesen előtte-utána a meccs bűvöletében volt. Nem is tudom felfogott-e mást is az utazásból :)







Minden nap egy San Miguel :)