Tegnap este külön töltöttük az éjszakát E-vel. ő iszogatott a haverokkal én meg elszállásoltam J barátnőmet. Délután szóba került, hogy amíg nem jön J bemegyek hozzá, de aztán itthon maradtam, mert mindenki lelépett én meg maradtam a mamával. Erre megint belementünk egy beszélgetésbe E -vel. Szerinte azért nem mentem be, mert nem is akartam vele lenni. Én inkább ezt úgy mondanám, hogy a mamával voltam meg a családommal. Ki tudja meddig lehetek még velük... És igen az örökös téma, nekem fontos a családom. Szeretek velük beszélgetni, anyuval kávézgatni, szeretünk együtt játszani, nevetni. Vagy csak úgy együtt lenni. De náluk ez nem így van. Ő ha otthon van akkor bevonul a szobájába anyukája a sajátjába. Nekem ez nem családi élet. Jó náluk lenni, ha kettesben akarunk lenni. Nekem fontos az is, hogy anyuékkal legyek meg az öcsémmel.
Így hát ezt ismét átrágtuk, de úgy érzem megoldást nem találtunk. Talán soha nem is fogunk...
Nem is olyan könnyű ez....

Immáron online a telóról; 

Békés boldog karácsonyt mindenkinek. Legalább olyat mint az enyém :) 

Tegnap egy frenetikus hangulatú évzáró nap a munkahelyen ma egy sikeres vizsga és sok sok bújás.

Tegnap annyit nevettem, hogy már fájt az arcom. Komolyan ezek nem normálisak, olyan szövegek voltak, hogy majdnem meghaltam. Emellett sok-sok hurka és kolbász még több ital és sok kisebb-nagyobb meglepetés. Rájöttem, hogy akármennyit is panaszkodom szerencsés vagyok, hogy ilyen munkahelyem van és szeretek is itt lenni nagyon. Még Gy kollégát is megleptem egy személyiségéhez illő pólóval. Azon nyomban felvette és egész este mutogatta.

Ma pedig a hosszú tegnap eset után elmentem vizsgázni és én csodálkoztam a legjobban. hogy hármast kaptam. Mondhatnám, hogy nem igazán készültem fel. Utána pedig E-vel még elintéztük a maradék jézuskázását. Most pedig már itthon vagyok és készülődök, hogy még jóóó sokat bújhassak és anyáékkal készüljek a Karácsonyra.

Tegnap megvettem az új telefonomat, de az már egyszer biztos, hogy én decemberben többet telefont nem veszek. A sorszám húzásom és a vásárlás vége között röpke 3 óra telt el. Igaz rutinos voltam, így kiszálltam a plázánál húztam sorszámot majd elballagtam E-hez. Ott lepakoltam kicsit összeszedtem magam a nagy csata előtt és visszamenetem sorban állni.

De ez még így is szánalmas volt. A végén már majdnem sírtam.

Ma is mazochista módon bevásároló központot látogattam. Megvettem E-nek a melegítőt ajándékba. De így, hogy idén karácsony előtt mindössze ez a két alkalom volt, hogy bevásároló központba voltam összességében elégedett vagyok. A többit beszereztem netről. Nagyon úgy érzem, hogy ez a jövő. Inkább fizetek egy kis plusz pénzt a házhoz szállításért vagy a PickPack pontig elmegyek, de ne kellejen nekem a tömegekkel hadakozni, sorban állni, lökdösődni.

Tegnap este annyira örültem annak, hogy Oláh Gergő nyerte az X-Faktort, hogy az eredményhirdetéstől elalvási gyakorlatilag végig sírtam.

Amikor meghallotta a nevét és térdre rogyott teljesen meghatódtam. Látszott rajta, hogy egy tiszta, őszinte ember, aki teljes mértékben megérdemli a sikert. Olyan szívhez szólóan nyilatkozott egész este érezni lehetett, hogy minden amit mond igaz és szívből jön.

Büszke voltam rá így ismeretlenül is, mert egy igazán szerethető embernek tűnik, aki valóban megérdemelte.

http://xfaktor.rtlklub.hu/video/190915

És igazából ez a Geszti is egy nagyon szimpatikus emberke. Ahogy szeretgette ezt a három fiút és látszott is rajtuk, hogy igazi barátok lettek. Szívből és őszintén örültek a társuk sikerének. Ez az igazi és valódi barátság. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen műsör, egy verseny ilyen barátságot képes összehozni. Néztem mindhárom évadot, de ilyen összetartozó csapatot még nem láttam.

Így karácsony előtt ezek a képsorok meleg érzéssel töltöttek el. Vannak még olyan pillanatok, ahol megmutatkozik, hogy mi emberek nem is vagyunk olyan rosszak és gonoszak, ahogy azt sokszor hisszük.

Tegnap mikor együtt itthon voltunk mindannyian és anya és apa készítette a langallót, akkor érintett meg legelőször a Karácsony szele.

Szeretem magát a Karácsonyt, jó együtt lenne, olyan jó adni. Amikor meg meglepsz valaki egy olyan ajándékkal amire már rég vágyott. Nem is maga az ajándék számít, hanem a szeretet.

Szép lassan kész leszek az ajándékok beszerzésével. Ideje lesz a készülődésre koncentrálni. Sütit sütni, készülni, szépülni, várakozni.

A baj csak annyi, hogy egész héten dolgozom, szombatom meg még vizsgázom is elvileg...

De hát ilyen az élet... Annál jobb lesz itthon együtt a családdal egy hétig nyugalomban.

Sejtettem, hogy az előző bejegyzésem kivitelezésében valóban csak egy dolog fog megakadályozni és az nem más lesz, mint a kézügyességem hiánya!

Ez olyan rossz, hogy a fejemben megszületik valami ami tetszik és szépnek jónak tartom, és mire kivitelezni kéne valami kis gnóm szötty lesz belőle.

Sírni tudnék!!!

Ilyen szép csuklóra tehető tűpárnát találtam:



Gondoltam meglepem vele karácsonyra J. barátnőmet.

De nem akarok neki venni, hanem szeretném én elkészíteni neki. Hogy aztán cserébe ő majd sok szép ruhát varrhasson nekem, amit ő tervez :)

A baj csak az, hogy csekély a kézügyességem hozzá :(

Szerintem már nem meglepő, de a határidő után egy nappal ismét leadtam egy beadandót.

Muszáj volt valamit kiszenvedni magamból, ugyanis nagyon nincs kedvem 180.000 forintot fizetni. Ha e nélkül meg lesz a logisztikai végzettségem nagyon nagyon boldog leszek, de ha fizetnem kéne érte, már másként néznék rá.

Tökre megértem azokat akik félévente kifizetik ezt az összeget a képzésért. Biztosan ettől remélnek valami pozitív változást az életükben és erre úgy tekintenek, mint egy befektetésre. Én úgy gondolom, hogy ettől az én életemben komoly változás nem várható ha elvégzem. Szeretném elvégezni, de csak magam miatt.

De sajnos most már nem garantált, hogy ingyen. Magamnak köszönhetem. Elkutyáltam ezt a félévet. De sajnos most a végére minden erőm elfogyott. Nem csak a suliban, de a munkahelyen is. Teganp is hazahoztam egy kis melót. Igazából nem olyan helyen dolgozom, ahonnan nagyon haza lehet hozni bármi munkát is vagy kell egyáltalán. De hétfőre meg kellene csinálnom egy statisztikai kimutatást, amire egyáltalán nem volt időm tegnap.

Hazahoztam, de még nem álltam neki. Majd holnap...

Mint egy Pató Pál...

Tegnap a buszon hazafelé átadtam a helyem egy öreg idős néninek.

A nő ezek után késztetést érzett arra, hogy megfogja a táskám ??!! Mondogattam neki, hogy nem kell, nem nehéz. volt nálam egy másik nehezebb táska is, de mondtam, hogy azt meg leteszem a földre. De ezzel nem érte be kitépte! a kezemből a taáskámat és megfogta. Majd késztetést érzett arra is, hgogy elmesélje, hogy mi történt vele az nap.

Gondolom mondanom sem kell, hogy nem voltam ezekre lelkileg felkészülve. Épp elég a bajom. Segíteni akartam neki, hogy átadtom a helyem, erre torrorizál!

Alig vártam, hogy a következő megállónál legyünk. Kitaláltam ugyanis, hogy majd a felszálló tömegre hivatkozva elmegyek tőle. Nagy nehezen sikerült kitépnem a kezéből a táskám és megmagyarázni neki, hogy arrébb kell állnom, hogy mások is fel tudjanak szállni.

Ezekután legközelebb kétszer is meggondolom kinek adom át a helyem. Vagy nem is szólok semmit csak felpattanok, akkor hátha megúszom.

E. Mikulása úgy meglepett :) Kaptam egy csomó földi jót. Mogyorót nem, de pattogatott kukoricát azt bezzeg igen :) 2 tasakkal is :)

Szeretem nagyon!

És ismét átvariáltam mindent. Nem megyek el a holnapi elővizságra, ugyanis nincs értelme. Nem tudtam rá készülni, mert írtam azta  szart. Ma meg anyuával megyek színházba. (Hozzá teszem ez az egyetlen pozitívum ezen a héten.) Ergo kizárt, hogy tudjak bármit is produkálni. Meg nem is nagyon akarok beégni, mert enneél a tanárnál írom a szakdogámat. (Ugye azt amint már eleve 4 nap késéssel jutattam el neki...)

Így felvettem vizsgának. Mikorra??? Naná, hogy december 22 az egyetlen alkalom ami nekem megfelel. Nem lég, hogy nyakunkon lesz a karácsony, de 21-én céges karácsonyi nap. Eszünk iszunk reggel 8-tól. Óóóó bánat!

De ez van, bírom én magamat szivatni nagyon!

Elküldve!

Naná, hogy nem lett 20 oldal, de úgy gondolom, hogy így határidő után már olyan mindegy. Ha jófej megadja így is az aláírást, ha nem akkor meg 180.000.... pfff

Jah, ma délután I., a főnök, felhívott, hogy mi a bajom vele :o ??? Mert úgy érzi haragszom rá. Közöltem, hogy ez fasza, ugyan ezt érzem én is.
Holnap bemegyek hozzá, megbeszélem vele.

Szakdoga nonstop

Oké, én valóban mondtam olyat, hogy teher alatt tudok igazán dolgozni, de ez már nem teher, hanem valami vagon kőszikla. Történt ugyanis, hogy J. barátnőm felhívott tegnap és már ahogy beleszólt a telefonba sejtettem, hogy gáz van.Hát van. Ugyanis a szakszeminárium I előfeltétele, a szakszem II-nek ami meg ugye az államvizsgának. Szomorú, de már másodszor futok neki a szakszem I-nek. De jó okom volt rá, hogy nem csináltam meg előző félévben. De nem is ez a lényeg, meg úgy hangzik mint önmagam megnyugtatása....
Szóval most szakszem I-re kellene produkálni 20 oldalas 36000 karakteres beadandót, ami jó volna, ha a szakdolgozat első fele lenne.
Én konzultáltam a belső konzulensemmel szeptemberben.Amiben megállapodtunk az a szorgalmi időszak vége volt. December 8. Erre hív J., hogy most szólt neki az ő konzulense, hogy eltájolta magát, mert a mi szakunknak november 30???!!! volt a határidő.....
Ergo a teher alatt tudok teljesíteni dolog annyira működik most, hogy laza 4 nap csúszásban vagyok.

A tervem, hogy ma éjfélig összedobok valamit és mintha nem is tudnék semmiről elküldöm a dolgozatot a konzulensnek azzal a szöveggel, "ahogy megbeszéltük" (És még tök jó fej is leszek, mert nem december 8-án éjjel küldöm :) )A mail-be meg becsatolom a tanszéki titkárnőt és a sorsra bízom magam.

Még 16 oldalt kéne produkálni. E. 11óra körül érkezik, addigra kész leszek vagy nem.  Kész leszek!

Itt van J. barátnőm, aki végre egy kis vidámságot hozott!

Olyan nagyon szeretem, ugyanolyanok vagyunk. Nem kell szinte semmit hosszan ragozni, mindent tudunk a másikról már fél szakból is, pillantásokból is. Vele mindig önmagam vagyok és elfogad olyannak amilyen vagyok. És én is őt. Emellett mindketten egymás legnagyobb kritikusai  vagyunk. Ott vagyunk egymásnak akkor is ha észhez kell téríteni a másikat vagy visszarángatni a földre!

PS.: BB Arany 7 édes rose ! Imádlak :)

Mondhatnám, hogy nyomorultúl érzem magam. De inkább aszt mondom, hogy kibaszott szarul érzem magam !

Basszus! Most tudatosult bennem, hogy csupán két hetem van arra, hogfy megírjak egy fél szakdolgozat szerűséget, egy ebadandó picakutatási dolgozatot , szimuláljak egy logisztikai problémát (egy olyan programon amihez egyáltalán nem értek) és készüljek fel kettő azaz 2 db elővizsgára.

Szerintem megint lecsúszott az idő valahol!!!

Wáá! Leragadt a szeme. Meghalok az álmosságtól, pedig ma még munka után torna is lesz :S Én vagyok a világ legerősebb embere, ha eljutok!

A munkahelyen egyre inkább fokozódik a feszültség.

Nagyon úgy érzem, hogy már mindannyiunkra rá fog férni a karácsonyi lazítás. Sajnos, egyre inkább arra jutok, hogy ha van egy kolléga, aki rosszindulatú, akkor már burul minden. Ő szép lassan maga mellé állít embereket egészen addig amíg kedve nem támad őt is kicsinálni.

Egyébként magán emberként elég jó fej. Csak munkáról ne legyen szó.

Amúgy meg kezdek megrettenni ettől a vizsgaidőszaktól. Még el se kezdődött , de már most elhavaztam. Annyira lusta vagyok, hogy az elképesztő. Sokkal szívesebben bújuk és nézek meg egy filmet , vagy megyek el erre arra E-vel, sokkal szívesebben játszom öcsivel, mint hogy tanuljak/beadandót írjak/logisztikai programot szimuláljak!

Ekkore jön E azzal, hogy  "Ezt te akartad!" Valóban én akartam, de attól még menetközben el-elbizonytalanodhatok és elmehet a kedvem.... Na jó nem végleg, csak amikor meló van :)

Tegnap készítettem adventi kalendáriumot E-nek és öcsinek ez alapján:

http://gyereketeto.blogspot.hu/2012/11/kaparos-sorsjegy-hazilag.html

Rejtettem alá mindenféle jót nekik :)

Amúgy E reggel nagyon felidegesített. Előjött belőle a nem túl szimpatikus énje. Reggel anyunak meg öcsinek nem is köszönt mikor elment. Sajnos nagyon hangulat ember és hajlamos a környezetén levezetni a feszültséget. De ezt tudom róla. Próbálom nevelgetni. Néha úgy érzem kisebb sikerekkel jutunk előre és akkor egyszer csak mégsem...

De azt hiszem ez az igazi feltétel nélküli szeretet. Elfogadni a másikat a rossz tulajdonságai ellenére úgy, hogy közben őt nem megbántva vagy irányítva szépen rávezetni a változásra.

Tegnap betévedtem a belvárosi Rossmannba.

Igazából nagyon ritkán járok oda. A belvárosban az utca másik végén lévő dm-t szoktam inkább választani. Ami nekem igazából útba esik a Rossmann, de a Plázában. De ez a story szempontjából igazából mindegy. Siettem, hogy odaérjek a színházba még a jegypénzár bezárása előtt. De közben eszembe jutott, hogy tamponhiány lépett fel otthon. Így hát befutok a Rossmann-ba, mert épp útba esik. A pénztárhoz lépek az egy kis árummal, ami 485 Ft-ba kerül. Ott eszmélek, hogy csak 10.000-s van a pénztárcámban. De gondoltam, úgyis tudnak visszaadni. Fizetek. Ekkor a pénztáros kifakad, hogy ők nem pénzváltó és ma már én vagyok a sokadik, aki 10.000-sel akar fizetni egy pár száz forintos tételt. Hát úgy meglepődtem, hogy meg sem tudtam szólalni. Pár pillanat múlva már lett volna mondani valóm bőven, de akkor már az ajtóban álltam. Azért félhangosan megjegyeztem, hogy ide sem jövök be többet.
Ez az én formám. Eljöttem és utána magamban duzzogtam ahelyett, hogy jól kiosztottam volna a nőt. "Hadd mutatkozzam be: Én vagyok a kedves vevőőőő! És nem muszáj nekem itt vásárolnom, máshol is el tudom költeni az 500 forintomat, ahol nem nyavalyognak. És most már csak egy volt vásároló vagyok"
Mondjuk ez így is van. Soha nem megyek oda. Már vannak ilyen helyek sajnos, ahol belefutottam egy - két tuskó eladóba és ezért nem megyek oda. Megoldom máshol.
Én elhiszem, hogy rossz napja volt, de nekem is van sokszor. Mégsem csapom rá a telefont az idétlen telefonálókra meg nem lököm ki a dilis postást az irodából. Aki nem tudja ezt kezelni az nem menjen eladónak/vendéglátósnak stb.

PS.: Megvan a színház jegy anyuéknak karácsonyra! Egy pipa :)

Ez az első hét, hogy E délutános.

Vagyis ez így nem teljesen igaz. Amikor megismerkedtünk (4 évvel ezelőtt) akkor ugyanis 3 műszakban dolgozott. De ez akkor még nem nagyon jelentett bonyodalmat. Akkoriban még nagyon az elején jártunk a kapcsolatunknak és csak pár hónapig tartott, ugyanis nem sokkal utána munkahelyet váltott.
Az már sokkal rosszabb volt, ugyanis állandó éjszakás volt majdhogynem egy évig. az valóban rossz volt. De nem csak, mert nagyon ritkán tudtuk együtt tölteni az éjszakát. E-nek nagyon rossz volt a közérzete, nem tudott aludni napközben és sokszor még hétvégeken is dolgozott.
Ezért is mondott fel és nem maradt ott tovább.

Amikor itt elkezdett dolgozni, akkor elkényelmesedtünk :) Ő fél nyolctól fél négyig, én nyolctól négyig. Tökéletes beosztás.

De most jött az "előléptetése". Nagyon büszke vagyok Rá. Neki is hízelgő, hogy rá gondoltak és hogy megfelelőnek gondolják a pozícióra. Csak ezzel együtt bejött a két műszak. Attól féltem/félek a legjobban, hogy a edzéseken csak két hetente tud részt venni és ez fogja frusztrálni. Majd kiderül szép lassan, hogy bírja.
Én mindenesetre büszke vagyok Rá. Most pedig kéthetente igyekszem hasznosan eltölteni a délutánokat amíg ő dolgozik. Anyuékkal vagyok, tanulok, edzem. Szerintem el leszünk így is. Megszokjuk majd és felismerjük ennek is a jó oldalát.

Csütörtökön voltam életem első balett előadásán.

Kétségekkel küzdve indultam. Először is, mert egy kolléganőmmel mentem volna, de sajnos ő megbetegedett. Így kénytelen voltam rávenni E-t, hogy jöjjön velem. Mondjuk nem kellett neki sokat könyörögnöm, mert azt mondta, hogy szeretne velem lenni és ha ez az ára akkor hát ámen.

A vége az lett, hogy ugrándozva jöttem ki a színházból. Annyira tetszett. Hihetetlen, hogy a tánc és a zene nyelvén mennyi érzést lehet sugározni. Egy egész színdarabot át lehet adni egyetlen szó nélkül.Lehet, hogy azért lettem ilyen lelkes, mert egy jó darabot láttam. Nem egy klasszikus darab volt, hanem elég modern.
Persze színházi előadásban is vannak jobbak rosszabbak, kevésbé és könnyen emészthetők. Vallom, hogy akármi új dolgokba is kóstol valaki az elő találkozás az új dolgokkal meghatározó.

Én a balettet megszerettem :)

Alakulnak a karácsonyi ajándék ötleteim.

Hugomnak rendeltem egy ilyet:



Enenk tuti nagyon fog örülni. Anyáékat elküldöm színházba, meg anya kap mellé egy könyvet. Mama fűtött zoknit kap, hogy ne fázzon a lába :)

A nehéz esetek már csak E., öcsi és apa...

Ezekkel bőven megküzdök majd amúgy.

Jah és a munkahelyi ajándékozásról csak annyit, hogy ha jövőre is belekeverednék bármi módon lőjetek le! Annyi okos van aki elméletben nagyon penge, nagy ötletekkel, komoly pénzügyi tervekkel. Csak épp a kisujjukat sem mozgatják. Ha valaki meg kezébe veszi az ügyet mondvám, hogy mégiscsak november közepe van akkor le van hurrogva.

Elegem van "kedves" kolléganőmből, akinek folyton sír a szája. Ugyebár a férje is nálunk dolgozik és úgy gondolja ha mindenkinek 10.000 Ft-ot kell beleadni az ajándékba akkor az velük szemben igazságtalan! WTF???!! Basszus mindkettőjüket I. fizeti, mindkettőjük életét ő könnyíti meg, az ingyen vacsikat mindkettőjüknek fizeti stb. Mi lenne, ha nem egy helyen dolgoznának? Akkor is mindkettőjüknek bele kéne adni az ottani ajándékba nem?
Minden évben ez van. ezért most felvetettük, hogy aki részmunkaidős (ő is az) az adjon kevesebbet. De basszus ez sem elég neki. És akkor még hangoztatja, hogy szívesen ad beled, de hát mégiscsak ketten vannak.

Igen mégiscsak ketten meg a két gyereketek eszi I kenyerét!

Na mindegy, ha jövőre belefolynék üssetek le!!!!

Láttam a hugomnak egy tök vagány takarzsákot karácsonyra. Asszem ezt meg is szerzem neki.

De sajnos ezen kívül már semmi karácsonyi ajándék ötletem sincs. Azt tudom, hogy itt a lányoknak keratívkodok valamit. De semmi konkrét.

E-nek lennének ötleteim, mert elég sokmindenre szüksége van. De valahogy azt sejtem, hogy mesterkedik valamiben. Én lehet valami extrát kapok. De erről nem is merek nyilatkozni sem :)

Ha nem találok ki semi vagányat akkor kap egy melegítőt. Az ára ennek is elég vagyán mondjuk :O

Anyunak egy könyvet mindenképp veszek. Schäffer Erzsébettől a Temesvári lány című könyvet.
Szerintem az most nagyon kell neki, hogy ezt elolvassa!

Nagyon jól éreztük magunkat ezen a kis wellness hétvégén. Immár ez  harmadik év mikor E-vel fogjuk magunkat és a hideg napok beköszöntekor elindulunk egy kis lazítós meleg vízben ücsörgős hétvégére.
Épp azt beszélgettük, hogy mivel már több helyen is voltunk így egyre rutinosabbak vagyunk egyre jobban tudjuk kihasználni a rövidke időt. Most is kirándultunk, fürdőztünk Hévízen a szállodában hazafelé is meg álltunk várat nézni.Szóval nagyon jó volt!

Ilyenkor egyébként rájövök, hogy nagyon szeretnék E-vel élni, összeköltözni. Biztos, hogy lennének összezörrenéseink, de ezek így is vannak ( és igazából kinél nincs ilyen? tegyétek csak a szívetekre a kezeteket) Meg ezeken tudnánk is változtatni.

De sajnos szerintem  az anyagi okok miatt nem mostanában lesz erre lehetőségünk. Hozzájuk meg én nem költöznék. Taszít a panel, a kis terek és azért a családja is. Vagyis ez így durván hangzik, de idegesítő mindig alkalmazkodni az anyukájához. De tudom, hogy ő pedig ezért nem akar hozzánk költözni, mert mi sokan vagyunk, hangosak vagyunk, nyuzsgők vagyunk. Szóval összeköltözni csakis külön fogunk mindkettőnk családjától az már biztos. Az albérlettől pedig megint csak nekem vannak félelmeim.Nem érezném magam biztonságban így. Akkor már inkább a banknak fizetek és majd egyszer az enyém ( vagy a gyerekeimé) lesz a ház. De hogy ugyanakkora összegeket kifizessek egy albérletért az gáz. Ebből szerintem soha nincs kiút.

A lényeg, hogy nagyon jó kis három napot töltöttünk együtt :) Álmodozni a jövőről pedig lehet :)

Most olvasom, hogy mindenhol arról írnak, hogy Ördög Nóri terhes. Igazából ez a hír nem igazán érdekel, mint ahogy a legtöbb bulvár hír sem. Nem értékelem a bulvárt egyáltalán. Sőt leginkább, idegesítőnek mondanám.

De Ördög Nóri más. Szeretem őt nagyon. Nem rajongok meg ilyenek, de valahogy az ő személyisége elbűvöl.Olyan ember akiből folyamatosan árad a jó kedv, az öröm és az optimizmus. Szeretem, hogy amellett, hogy sikeres nő és egy sikeres fotós felesége szerény tud maradni. Olyan ő mint egy lány/ nő a szomszédból. Bárki tud vele azonosulni. És igazi nagybetűs NŐ. Mindig olyan mintha megfestették volna, de emellett a természetesség árad belőle. Egy természetes, igazán elbűvölő, NŐ.

Szeretném, ha legalább egy ember a világon azt mondná rólam is, hogy ilyen optimizmus és életöröm sugárzik.

Vagy ezt, hogy ilyen nőies vagyok... bár ezt azért én is kizártnak tartom :)

Karácsonyra anyukámnak egy kis nyugalmat ajándékoznék. Szegényemen látszik, hogy most kicsit belefáradt az életbe. Elhiszem, hogy három gyerek (még magamat is beleszámítom, mert szerintem örökre úgy tekint rám) eleve sok gonddal jár. Öcsém mivel késői gyerek, már kevesebb türelmet kap anyuéktól ezt ők is beismerik. Do kompenzáljuk, mi a húgommal.
Akkor ott van a mama. Biztos vagyok benne, hogy anyu egyrész örömmel ápolja, mert olyan jó lehet visszaadni azt a törődést, amit te kaptál az édesanyádtól.
Én is mindenképp szeretném ezt visszaadni anyunak. És a tudat, hogy ott vagy vele öregségére...
De sajnos mama már nem egyszerű eset. Nem hibáztatom, de nehéz vele nagyon. Az örökös elégedetlensége és magyarázásai.
Apuról sem lehet azt mondani, hogy megkönnyítené anyu életét. A bezzeg én típus és ez még csak a legkisebb gond...

Szóval anyunak nyugalmat ajándékoznék! Olyan jó lenne, ha lenne egy varázspálcám és mindent rendbe tehetnék egy mozdulattal!

Jövő héten megint rövid hetet csináltam magamnak :)

Megyünk E-vel hétvégézni.  Ebből eredően megint 3 nap alatt kell/ene elvégezni a heti munkát. Nem is lenne nagy gond, de ezen a héten áru érkezik. Így csak legfeljebb szerdán tudok annak nekiállni, ami ugye az utolsó nap a héten. Mindenképpen be akarom fejezni, mert nincs kedvem átadni a függőben lévő rendeléseket kedves "törtetőalapjáratonjófejdehamunkárólvanszóleszarlak" kollégámnak.
Miután tanultam a nyári szabadságos esetből nem engedem neki, hogy belekontárkodjon a dolgomba!

Így ma rápihenek és felveszem a versenyt az idővel! ohh jeee :)

Saját magam okulására

Ha magas párnán alszom reggelre megfájdul a fejem!

Ohh fákkk

A jobb oldalon feltüntetett "Épp most" igazából csalás és megtévesztés egyrészt másrészt a piszkos valóság.

Ugyanis a következőknek kellene ott állni:
Logistical management (visszataszítóan vastag és visszataszítóan angol)
Logisztika - Szolgáltatások és versenyképesség

De ezekhez semmi, de semmi kedvem. Hogy lesz ebből szakdolgozat???

Mikor eggyel megszenvedtem azt hiszem tettem olyan kijelentést, hogy ilyet aztán még egyszer biztos nem. Erről nagyon megfeledkeztem, mikor Msc-re adtam a fejem.

Hogy is van? Kétszer ugyanabba a folyóba... :)

Két hét múlva koncert :)

Utálom ezt az időt!!! Nyálkás, hideg, szeles...fúújjjj
Esküszöm ilyenkor az időtől leszek nyomott ér rosszkedvű. A téli estéket szeretem azzal nincs bajom. Csak ne kelljen ilyenkor kimozdulni, dolgozni menni, buszra szállni..wáááá.

Tegnap este ittunk forraltbor és ettünk sütőtökön anyuékkal. Az például nagyon jó volt :) Ez ilyen téli hangulatos kis este volt. ( Így ősszel)

Ma este megjön az Öcsiiii!!! Már alig várom, hogy megöleljem és megbúboljam a kis fejét.

Szavak helyett

Hát én is belevágok...

Úgy döntöttem én is belekezdek a blogolásba. Eddig blogokat olvasgattam csak. Nagyon szeretem. olyan jó mikor ismeretlen ismerősök életébe bepillantást nyerünk. Van amikor együtt örülsz valakivel akit nem is láttál még soha. (vagy láttad, de nem is tudod, hogy valójában ő az akit minden nap nyomon követsz) Néha olvasol egy bejegyzést és a szíved szorul össze...
Mostantól nem csak szemlélőként szeretnék része lenni ennek.

Gyertek velem!