Tényleg szép dolog a Karácsony, meg az összejönnek a rokonok és mindenki meglátogat mindenkit, de mit nem adnék már egy olyan napért, amikor nem  kell sehova sem menni és hozzánk sem akar jönni senki!!!

Vasárnap megvettük az első közös karácsonyfánkat.

Kicsit csumpi, de a miénk! :-)

Amúgy ezt a két soros bejegyzést, azóta tervezem. Az év végi munkánál semmit sem gyűlölök jobban. 

Tegnap nem mentem el edzeni. Lemondtam.

Már egész nap rosszul éreztem magam. Olyan volt, mintha a lelkem nem fért volna el a testemben. Éreztem, hogy van még bennem szufla, de valahogy a testem nem volt ebben partner.

Az utolsó pillanatokig küzdöttem. El akartam menni, de végül lemondtam.

Helyette hazamentem, bevettem egy fájdalomcsillapítót (Igen egész nap hasogatott a fejem is), vettem egy forró fürdőt, megmostam a hajam. Jól bevacsoráztam a hurkából, amit E. megsütött délelőtt. Majd betakaróztam és elnyúltam a kanapén. Félig bódult állapotban, hol álomban, hol ébren vártam E.-t. Megérkezett, hozzábújtam ő simogatott és végül elaludtam.

Ma reggel úgy keltem, mintha ez az egész fáradtság érzés nem is tegnap lett volna. Érzem, hogy a lelkem elfér a testemben. Ha akarom megmozdul a karom.

És most örülök. Örülök, hogy mégsem a végkimerülés szélén voltam. Örülök, hogy összeszedtem magam. Örülök, hogy tudtam dönteni, két nekem fontos dolog között. Örülök, hogy jól döntöttem. Nekem tegnap tényleg erre volt szükségem.

(Jó, nem tudom mi történt volna, hogy ha edzeni megyek. De szerintem összeestem volna)

Vettünk E.-vel egy Coca-Cola-s perselyt.

Az újévi fogadalmunk, hogy minden kétszázast beleteszünk. Ha megtelt, ami benne van azt magunkra fogjuk költeni. Alig várom, hogy megteljen. Már tippelgettük, mennyi fér bele. Kíváncsi vagyok.

Good to know

Soha ne hagyj ki másfél hetet az edzésben!!!!

A faszod Az agyad is elhagyod a következőn!

Tegnap lemondtam a TRX-t és helyette inkább hazamentem.

Először volt egy kis lelkiismeret furdalásom. Egész héten túlóráztam, nem tudtam menni egyszer sem.

De én annyira feltöltődtem és minden feszkót úgy elengedtem otthon, hogy utólag már egyáltalán nem bánom. Nekem most erre volt szükségem, de nagyon.

Még E. is megjegyezte, mikor felhívott, hogy hallja a hangomon, hogy most helyrerázódtam.

Főnökasszony szerint nekem nem teszi ki a nyolc órát a munkaidőm, mert van időm vihorászni a közvetlen főnökömmel. És ezt neki fejtette ki.

Erre ő közölte: "A vihorászás nem a legjobb szó erre. Mi ugyanis képesek vagyunk emberi kommunikációra. Ehhez hozzátartozik egy-egy tréfa vagy vicc elejtése, ami a helyesen szocializálódott emberek nevetéssel, kacagással fogadnak."

Éljen a kettejük harcának egyik eszköze lettem, azzal hogy főnökasszony alól most már teljes egészében kivettek. (Hála a jó égnek!)

Ellenben a kolléganőm, aki mindenki agyára megy azzal, hogy napokat végi dumál a semmiről, a munka hőse. Mondjuk ő a szájával dolgozik... Állandóan isteníti magát, hogy mit csinál. És mivel a napi nyolc órából négyet konkrétan a dumával tölt ki, így túlórába csúszik és néha szombaton is be kell jönnie....

Atyaég! Én azt hittem, hogy ezt épeszű felnőtt nem veszi be. Konkrétan mióta idejöttem, azon röhögök, hogy mennyire gáz és átlátszó ez a nő. Erre baszki a főninő meg bekajálja...

Ahogy sejtettem, csapataink harcban állnak.

Nem tudom, hogy ezt el tudom-e viselni hosszútávon.

Valami bűzlik a cégnél.

Ma a nagyfőnök látogatóba jön. Mindenki be van rendelve. A feszültség szinte tapintható, pedig még csak fél 9 lesz.

Szerintem itt puccs készülődik. De hogy ki ellen azt még nem tudom.

Kicsit úgy érzem magam, mintha vaj lenne a fülem mögött. Pedig valójában nincs. Nekem csak feltettek egy kérdést, hogy vállalnám-e az új pozíciót, ha arról lenne szó. Én meg igent mondtam. Mondjuk erről a közvetlen főnökömön kívül eddig senki sem tud....

Szép haladok a karácsonyi ajándékok beszerzésével és eddig tökéletesen tartom magam az "egy lépést sem vagy hajlandó megtenni értük" fogadalmamhoz.

A héten már másodszor jöttem kocsival dolgozni.

Valóban ez sem túl nyugalmas ...

E. gyereket szeretne. Nagyon. Én úgy voltam ezzel, hogy most még nincs itt az ideje. Szeretnék babát én is, csak valahogy még olyan bizonytalannak tűnt minden körülöttünk. Most költöztünk össze, kicsit jó lenne kettesben. Meg nem mondhatnám, hogy minden gondolatom a gyerek körül forgott.
Persze cuki a szomszéd kislánya, imádom az unokaöcsémet és húgomat, E.  imádja az egyik barátunk kislányát, tök jól eljátszadoznak egymással. De egy gyerek iszonyatosan nagy felelősség és nem úgy van, hogy ha nincs hozzá kedvem akkor félreteszem. 26 vagyok, úgy gondoltam még ráérek.

Egészen eddig.

Az utóbbi időben elkezdett rendesen foglalkoztatni a gondolat, hogy milyen jó is lenne, ha lenne mellettünk egy kis csöppség. Valahogy elkezdtem vágyni rá. Persze az aggodalmak megmaradtak: Albérletben élünk. Nem vet fel minket a pénz. Alkalmasak vagyunk-e egyáltalán rá, hogy szülők legyünk? Hogy tudnánk megoldani a felmerülő problémákat?
De a lényeg, hogy kezdett a gondolat megérni bennem. Már már azt mondtam E.-nek, hogy jövőre vágjunk bele. Elhagyom a gyógyit és lesz ami lesz :-)

Erre a múlt héten a cégnél felajánlottak egy másik, magasabb pozíciót.

Nem tartom magam karrieristának. De tudom, hogy ha ezt a lehetőséget elszalasztom, akkor nem lesz még egy ilyen. Sokat tanultam, mindig bennem volt a vágy a fejlődés után. Nem szeretek belefásulni dolgokba, mindig keresem a kihívást. Tudom, hogy ha nem vállalom el és elmegyek szülni, akkor már soha nem lesz az, hogy ebből a pozícióból feljebb jussak. Soha nem lesz belőlem több egy átlagos kis irodai alkalmazottnál. Ha szerencsém van, visszavesznek ide és csinálhatom amit eddig. Ha nem új munkahelyet kell keresnem és ott a nulláról kezdhetem. De nem csak magam miatt lenne ez fontos. Az anyagi része sem utolsó. Milyen jó lenne kicsit többet keresni és úgy gyereket vállalni, hogy nem kell azon aggódni, hogy mi lesz?

Szóval most itt tartunk. Rágjuk a kefét E.-vel. Azt mondja, mindenben támogat, ezt tudom is. De mit kell olyankor tenni, amikor én sem tudom eldönteni, hogy mit szeretnék, hogy mi lenne a jó nekem? És mi lenne a jó nekünk? A jövőnknek? A majd megszületendő gyerekünknek?

Reggelente annyira antiszociális vagyok, hogy még attól is összerezzenek, ha ismerőst látok a buszon.

Rettegek, nehogy beszélgetni kelljen vele.

Reggel engem hagyjanak békén, addig amíg magamtól úgy nem határozok, hogy eljött az idő, ismét az emberiség része szeretnék lenni...


Lehet, hogy kocsival kéne járnom dolgozni.

Igazából mintha megjósoltam volna ezt!

Juhhééé :-)))

Azért az kicsit érdekes, hogy 52 kwh fűtést jelentek a házmesternek, erre ő kiszámol a nekem 202 kwh fogyasztást, majd amikor ezt szóvá teszem közli, hogy van egy bizonyos veszteség a lépcsőházban a csöveknél...

Bizonyos veszteség???? 150 kwh????

WTF

26 év kellett ahhoz, hogy anyuval és apuval öcsém is ott volt de ez nem történelmi jelentőségű elmenjünk moziba.

A hétvégén megtörtént!



Szerintem tetszett nekik.

Amennyire én bojkottálom ezt a mai munkanapot, annyira szerintem senki sem...

Komolyan már szégyenlem magam, hogy ennyire látványosan nem csinálok semmit!

Bejelentkeztem a nőgyógyihoz megnézetni azt a cisztát, amit még tavasszal talált a jobb petefészkemnél....

Holnap szemészetre megyek a szempilláim tövében kinőtt bogyesz miatt...

Úgy tervezem, hogy a cisztám eltűnt, a szememről a bogyeszra kapok egy krémet amivel mondjuk kétszer bekenem és az is eltűnik.

És ezennel a 2015-t egészségügyi szempontból le is zárnám.

Régen nem szerettem az őszt.

Az esővel, a szürkeséggel a hideggel azonosítottam.

Ma már valahogy más. Kezdem meglátni a szépségeit.

Szerintem ez is olyan, mint a borivás.

Meg kell érni hozzá.

A pinceszerű irodámból nem igazán látom a napot.

Ebben a szürke időben főleg nem látom a napot.

Így, hogy fél ötkor sötétedik csak addig látom a napot,a míg hazabuszozom.

Már most hiányzik a napsütés....

Reggelem

Reggel megébredtem. Megnéztem mennyi az idő. Láttam, hogy 53 van, az ébresztőm 05:55-re van állítva. Mondom, akkor gyorsan kikapcsolom, így legalább nem zavarom E.-t, mert ő délutános. Pihenjen csak.

Felkeltem. Összeszedtem magam elkészülődtem. Elindultam a buszra. Már a lépcsőházba eszembe jutott, hogy nem raktam el cserezoknit az edző cuccomba. Ránéztem az órára, már nem volt időm visszamenni.

Ahogy közeledtem a megálló felé csodálkoztam, hogy nagyon kevesen vannak. Felszálltam a buszra. A következő megállókban is egyre kevesebben szálltak fel. Gondoltam, biztos mindenki szabadságon van így a hosszú hétvége előtt, a suliban meg már lehet, hogy szünet van.

Ránéztem az órámra.... 05:40

Kurva furcsán nézhettem ki, mikor rádöbbentem, hogy egy órával korábban keltem.

Aztán még gondolkodtam rajta, hogy végül is bejöhetek előbb is dolgozni, ha már elindultam vagy inkább visszamenjek.

De mivel a cserezoknit otthon hagytam inkább hazabuszoztam....

Leszarom a zoknit, otthon hagytam az irodakulcsomat !!!

Céges Kirándulás Shit 1

Szerintem enyhe értelmi fogyatékos 39 éves kolléganő a műanyag 2 decis pohárba a felső nagy csíkig tölti a vodkát és épphogy megszínezi egy kis narancslével. A kérdő tekintetekre válaszul mosolyogva közli: "A sok vodka jót tesz!"

Fél órával később telehányja a buszt....

A téli kabátom a tavasz óta kimosva és összehajtva arra vár, hogy elvigyem varrónőhöz, mielőtt elteszem a szekrénybe ideér a tél...

Szerintem elkéstem!

Este találkozom a gimis barátnőimmel

Délelőtt kérdezte E., hogy mit főzzünk holnap, mit kívánok, mert megy vásárolni. Írtam neki, hogy most nem kívánok semmit csak őt meg egy Islert.

Erre épp csak kifutok pisilni és mire visszajövök az asztalomhoz ott egy fehér csomag. Kinyitom. Egy Isler...


Imádom ezt a palit!!!

Kérdeztem öcsémet, hogy mi volt ma a suliban. Közölte, hogy semmi különös, csak az Anita néni betixozta a Máté száját órán. De úgy rendesen, kétszer körbetekerte...
Majd közölte, hogy villám kérdések lesznek, aki nem tudja, egyes. Feltette a kérdést, majd: Gyerünk Máté fiam mondjad!!!

Anita nénivel nagy spanok lennénk asszem :)

Azok a lányok, akiknek olyan szép fényes hajuk van, hogy az utcán sétálva is ingeren lenne megsimogatni, azok mit csinálnak a hajukkal???

Délután semmi kedvem meg erőm nem volt a mai TRX-hez.
Most, hogy túl vagyok rajta egy istencsászárnak érzem magam.

Még lehet főzni is fogok.

Vannak napok, amikor gondolkodás nélkül ütném meg a hülye embereket.

A mai nap is ilyen.

Esküszöm, hogy van egy láthatatlan kollégám, aki teleszórja az asztalom papírokkal amíg elfordulok.

 De bassza meg, mert még rendetlen is. Szétfolyik itt minden... olyan mintha lehányták volna...

Tegnap egy olyan focimeccsen voltam, ahol a falu szurkolói és a helyi játékosok összeverekedtek...

Szerintem miattuk nem járnak a családok meccsre.

Otthon jártam

Tegnap életem első babfőzeléke a WC-ben landolt.

De szeretnék egy ilyet

http://hobbyrendeles.hu/termek.2862.100db_hutomagnes_lista_szett

Csak az árát sokallom egy kicsit...

Bezzeg a pisilő tölcsér csajoknak most akciós :)))

http://hobbyrendeles.hu/termek.2355.allva_pisilo_csajoknak

Végre

Ma

Kértem pár ajánlatot esküvőre.

Lehet nem megyek férjhez jövőre.

Vagy pedig maradok az eredeti ötletemnél és bogrács party lesz.

Hogyan fejleszd a kreativitásod?

Új lakásban támadjon egy ötleted, hogy calzonet készítesz. De még mielőtt nekiállnál, rájössz, hogy nincs keverőtálad. Hazafelé a munkából, befutsz egyért. Állj neki elkészíteni. Rájössz, hogy nincs konyhamérleged.
Sebaj, van mérőpohár. Kiméred azzal. Mikor megkelt és kisodornád, rájössz, hogy se sodrófád, se nyújtódeszkád nincs.
Még szerencse, hogy nem nagyokat kell nyújtani egy nagyobb vágódeszka megteszi. Kisodorni pedig jó lesz egy még meg nem kezdett alufólia.

Éljen!

A végeredmény azért nem lett rossz. De holnap a boltban kezdek....

Tegnap olyan jó volt hazamenni.

Nemcsak, mert már hiányoztak az otthoniak, de tegnap egy különösen jó nap volt otthon. Sajnáltam volna, hogy ha kimaradok belőle.

Anya átjött értem a vontra és természetesen egy fincsi kávéval indítottunk. Ezt már réges-régen megfigyeltem, hogy annak a kávénak, amit otthon készítünk és együtt iszunk meg jó kis dumálgatások között még az íze is finomabb, mint bármelyik másiknak.

Apu, öcsi és Z (öcsi keresztapja) hazaértek a horgászatból és felpezsdült a ház. Kicsit rámoltunk az udvaron aztán Z. kitalálta, hogy grillezünk, mert úgyis jó idő van meg mindenki éhes. Fincsi kis kaját rittyentett össze.

Öcsinek anyu hozott egy gördeszkát a suliból, természetesen azt nyűttük. Mintha én is 13 éves lettem volna. Ökörködtünk, röhögtünk jó nagyokat. Kimentünk az extrém parkba is, ahova Z. is velünk jött. Nagyon élveztem, hogy végre az öcsémmel tölthetem az időt!

Mikor megjött húgom is, felköszöntöttük az öcsköst. Kicsit még korai volt, mert csak szerdán lesz a szülinapja, de most volt ott majdnem mindenki.
Olyan jó volt látni az örömöt a szemében. Kis pöcsös, már 13 éves lesz. Pedig még csak most született. Még mindig hallom, ahogy csattog a keze és a térde a járdán. Mindenhová mászott, de úgy mint az állat. :))) nem érdekelte, hogy lemegy a bőre vagy hogy fáj. Tepert ezerrel. És vigyorgott. Mindig vigyorgott. :)))

Este meg siettem haza, ugyanis tegnap végre megérkezett az ülőgarnitúránk. Juhhééééé !!!

Természetesen E. kitalálta, hogy ő anélkül nem fekszik le, hogy össze ne rakná. Biztos szimpik vagyunk a szomszédoknak, így hogy eset 11 kor kalapálunk és fúrunk. :)))

Össze-össze raktuk, de ma lesz még rajta egy kis korregáció, ugyanis nem volt teljesen a toppon aki ezt megcsinálta. A zsanér, a háttámlánál,amit le lehet hajtani, mert ágyazható, nem hajlott le, mert rosszul lett felrakva rá. Így a fiuknak egy kis plusz munkát is kell végezni, de azt tegnap már nem engedtem. :-))))

E. ma délelőtt focizik, így takarítottam, mostam, főztem, mint valami jó háziasszony.

Szeretek ám vele élni!!! Nagyon :))) <3 br="">

Rendeltem szombaton egy csizmát magamnak, ma meg már meg is érkezett.



Mégiscsak boldogság van :-)))

Biztos a tegnap esti kiborulás utóhatása volt, hogy reggel úgy elbambultam a buszon, hogy elfelejtettem leszállni a munkahelyemnél.

Tegnap megvolt a első kiborulásom az új lakásban.

Tényleg besokalltam. Nekem még itt olyan nem volt,. hogy fogjam magam és leüljek, pihenjek. Arról nem is beszélve, hogy boltról boltra járunk, rohanunk egyik helyről a másikra, listát írunk, kihúzunk valamit  a listáról, felírunk valamit a listára, kapkodunk, sietünk.

Tegnap is munka után rohantunk bevásárolni, mert megígértük a barátainknak, hogy elmegyünk együtt, így el tudjuk vinni őket nem kell nekik buszozni.Ott elcsesztünk cirka másfél órát. Rohantunk E. anyukájához üres bőrönddel, hogy megtöltsük a maradék cuccal. Simán nem volt elég , van még pár fordulóra való. Ott ketté váltunk, mert nekem még a céges leveleket postára kellett adnom. Fél óra várakozás. Kurva értékes fél óra eljátszása, remek. Bőrönd teleszórása ruhákkal. Irány haza. 

Eredeti tervünk az volt, hogy felavatjuk a konyhánkat és mivel úgyis hoztam otthonról paradicsomot, csinálunk valami kis fincsi tésztát. De ekkor még nem ajánlottuk fel a bevásárlást a barátoknak. A másik barátunk pedig, aki a netet jött megcsinálni, eset fél nyolcra ígérte magát. Tehát volt negyven percünk, hogy egy alig felszerelt, ismeretlen konyhába összehozzunk valami kaját.

Igazából nem is értem miért nem hagytuk az egészet  a picsába. De tényleg. Éjjel kérdeztem E.-t is, ő sem tudja...

Szóval kapkodtunk, siettünk idegesek voltunk. Ennek eredményeként, összetörtem a vadi új sótartót, kiborítottam a fél zacskó tésztát, lereszeltem az ujjam, kiabáltunk egymással. A csúcson fogtam magam otthagytam mindent és elmentem a fürdőbe sírni. Hihetetlen módon kimerültnek, fáradtnak, elnyűttnek éreztem magam. A helyzet mit sem változott. Azt éreztem, hogy rohanok az események után. Minden megtörténik, de nem tudom felfogni, hogy, miért, mikor. Kapkodok. Ekkor is még  a nappali közepén állt egy bőröndnyi ruha, mait el kellett volna rakni. Mi meg romokat takarítunk a konyhába. Főzünk pedig nem is vagyunk éhesek. Csengetnek. Megjött a csajszi, megcsinálnia  netet. Juhéé, legalább az meg lesz. Meglett. nem voltunk éhesek. Nem bírtunk ránézni a kajára. E. elcsomagolta mindkettőnk mai adagját ebédre. A fele bent áll a hűtőben. Elraktam a ruhákat. Majd megbeszéltük E.-vel, hogy mindketten kivagyunk már. Elfáradtunk. Szeretnénk ha már minden a helyén lenne, élvezhetnénk, amibe belevágtunk. De mg nem tudjuk. Feszültek vagyunk és türelmetlenek. Asszem ennek sosem lesz vége.

Szeretnék már végre elnyúlni a kanapén jah igen, még mindig semmi és pihenni, hozzábújni E.-hez és élvezni, a helyzetet. Attól tartok ez még nem mostanában lesz.

Szombaton töltöttük az első éjszakánkat a lakásban.

A szombat reggel otthon indult nálunk. Elég nyögvenyelősen kezdtem el belehajigálni a cuccaimat a bőröndbe. Tiltakozásképp nem is raktam többet egy hétre elegendő cuccnál. Kedden úgyis jövök haza címszóval. Majd akkor még viszek el egy fordulót.
Hülye vagyok amúgy tudom. De én nem voltam képes bőröndbe csomagolni az elmúlt 26 évet és elmenni.
Amúgy ezt a cselekedetem ma reggel már teljesen megbántam, mert fogalmam nem volt, hogy mi a szart vegyek fel ma...
Már a könnyeimmel küzdöttem, mikor hurcoltuk ki a cuccokat a kocsiba. Aztán mikor puszit adtam anyunak, hogy majd kedden jövök láttam, hogy pityereg. Több sem kellett nekem sem....
Elindultunk. Én meg csak csendben sírtam. Folytak a könnyeim lefelé. E. pedig rögtön szarul érezte magát. Közölte, hogy ő nem akar nekem rosszat, ő nem akar engem elszakítani a családomtól. Ez nem is így van. ezt a  lépést meg kell tenni, de szerintem ez mindig fáj. Akárhogy is készül rá az ember, akár mit is történik az elszakadás fáj....
Persze aztán úgy elszaladt a hétvége, mint a huzat. Még futkostunk boltokba, piacra, pakoltunk innen pakoltunk onnan. Csöveztünk a nappalinkban. Mert ugyebár az ülőgarnitúra nem érkezett meg....

Holnap meg már kedd és munka után megyek haza :-)))

Legalább nyertem a kaparós sorsjegyen egy ezrest.
Megtámogatom vele az akkumulátor vásárlást!

E. most hívott, hogy nem indul az autónk...

A szép, a jó, a soha el nem romló, a magát meg nem adó, a dejóvásártcsináltunk veled autónk!!!!

Légyszi, ne csináld ezt és ne pont most, amikor millió kiadásunk van és kurva nagy szükségünk RÁD!!

Amikor szeptember első napjaiban, cirka 30-25 fokban körbe vagyok bástyázva már használt, alig használ, még nem használt papír zsebkendőkkel és a hasfalamban izomlázam, sem a TRX-től van. Akárki jön hozzám, mind gyanúsan tekint rám, majd megkérdezi, hogy minden rendben van-e, akkor elgondolkozom, hogy van e értelme kiváltani a fogamzásgátlóm a következő 3 hónapra....

Vagy hagyjuk a picsába, nekem már úgyis mindegy???

Tegnap este fél kilenckor jutottunk el oda, hogy elmentünk a lakásba.

Tegnap délelőtt megkaptuk a kulcsokat, a srác kipakolt. Még a városban van 1 hétig, meg még jönnie is kell hozzánk. Az egyik tetőablakon ugyanis elromlott az árnyékoló, ezért rendelt újat mind a háromra, amit a hét második felében fognak kicserélni. Meg ugyebár felhívtam és megbeszéltük telefonon, hogy a számítógépasztalra nekünk nincs szükségünk, inkább étkező asztalt viszünk helyette, elfelejtette. Azt ígérte, ha jönnek a redőnyösök, akkor elviszi azt is.

Szóval este már az üres lakásba léphettünk be (jó persze nem üres, mert ugyebár félig bútorozott). 
De nem az az érzés volt, amire vágytam....
Ez még nem a mi lakásunk, nem a mi otthonunk. Ez még valaki másé, aki még a közelben van. Ha már tudom, hogy elutazott a tulaj és megjelennek benne a saját holmijaink, biztos minden más lesz. Legalábbis remélem...

Szóval még nem volt az igazi. arról nem is beszélve, ahogy átfutottuk a dolgokat derültek ki kisebb hibák. De hát ez van, azokat majd megoldjuk kijavítjuk. Jelenleg kattog az agyam folyamatosan. rengeteg holmit kell még beszereznünk. Igazából semmink nincs. Ezért nem is akarunk beköltözni,a ddig amíg minden nincs a helyén. Csak frusztráltak lennénk tőle.
Az étkező a hétvégén lesz meg, az ülőgarnitúrát a jövő hétre ígérték. Szerintem jövő hétvégén tudunk majd ott aludni először. Addigra meg igyekszem az apróbb dolgokat is beszerezni, meg kitakarítani az egészet.

Még össze kell barátkoznunk....

A hétvégén próbáltam levezetni a munkahelyi feszültséget azzal, hogy anyának gyártottam dekorációt az iskolakezdésre.

Amúgy a pillangóhajtogatás függőséget okoz.

De aztán a feszültség egy egészen új formában tért vissza. Túlzásba vittem az autóba a klímát, aminek eredményeképpen nem tudtam megmozdítani a nyakam két napig. 

Azért az mennyire gáz már, hogy:

* a szomszéd kis csaj úgy átvágja az anyját a palánkon, mint azt a bizonyost
* az anyja, hogy hiheti el,

•  hogy ő azért nem kapott bizonyítványt év végén, mert épp a ballagóknak segített mikor kiosztották, így nem tudta átvenni és egyik osztálytárásnál van.
• az a bizonyos osztálytár egész nyáron nyaralt
• augusztus 25-26. vizsgát rendeznek az egész osztálynak belügyből (rendészeti szakközépbe jár a leányzó)
• augusztus 25-n este beszél az egyik osztálytárssal, aki aznap vizsgázott. Az osztálytárs rémképeket fest, hogy nagyon durva volt a vizsga lehet, hogy meg is fog bukni, pedig készült.

És nem esik le neki, hogy a csaj pótvizsgára készül, mert kurvára meghúzták év végén.

Nem  hiszem el, hogy a kis csaj meg képes erre....

Hirtelen felindulásból elkövetett családi bicózás fagyival! ♡♡♡ szeretlek pillanatok ♡♡♡

Az elmúlt másfél hétben szabadságon voltam.

Annyira nem csináltam semmit, hogy szavakba nem lehet önteni...

Hirtelen felindulásból elkövetett 12 km biciklizés.

Érdekes ez az egész lakás, összeköltözés, albérlet dolog.

Pár hónapja még annyira nem ebben gondolkodtunk. Azt mondtuk, hogy nem megyünk albiba, mert az "kidobott" pénz. Inkább spórolunk ezerrel, rakjuk a lakástakarékot és majd veszünk szép kis házikót hitelre és inkább azt fizetjük.

Miután ezt tisztáztuk és eldöntöttük elkezdett kattogni az agy. Utáljuk az ingázást, sok pénz elmegy rá, többet szeretnénk együtt lenni, szeretnénk önállósodni. Jah és természetesen nem ingyen lakunk otthon. Mindketten hazaadunk sőt az Erzsébet utalványainkat is hazaadjuk mindketten. Utána számolva, ennyi pénzből bérelhetnénk lakást is.

Hopppáá... Na itt borult fel a megálmodott tervünk és elkezdtük nézegetni a hirdetéséket. Kezdetben csak az olcsóbb kategóriákat. De azok kiábrándítóak voltak, még képről is. Nem muszájból akartunk összeköltözni, nem a bármi jó csak legyen valami kategória kell nekünk, erre rájöttünk. Szóval a kiszabott összeg feljebb kúszott. És így is kerestünk. Végül megtaláltuk ezt a lakást, aminek már hivatalosan is a bérlői vagyunk szeptember 1-től.

Biztos, hogy bukunk pénzt, ez egyértelmű. De szerzünk tapasztalatot, sokat leszünk együtt, önállósodunk, élünk. aztán persze ugyanúgy spórolunk mellett ahogy tudunk és rakjuk a lakástakarékot. Aztán majd alakul. Úgy gondolom, hogy ez így jó. Kicsit megnyugszom majd most.

Persze nehéz elszakadni otthonról, de nem a világvégére megyek. Bármikor hazamehetek, a családom megmarad. Persze látom rajtuk is, hogy nekik is fel kell ezt dolgozni, meg kell barátkozni a gondolattal. Legbelül szerintem ők is örülnek, hogy nem csak élünk a világban céltalanul E.-vel.

Addig meg igyekszem minden időt velük tölteni :-) Még jó, hogy másfél hét szabin leszek hamarosan ismét
:-)))

Na mit írtam én alá tegnap??????

Hát egy bérleti szerződést!

Szeptemberben költözünk :-)))

Úgy néz ki buktuk a lakást...

Már kezdtem magam beleélni, hogy ilyen jó áron sikerül találni egy jó kis lakást. Most megint távolinak tűnik az összeköltözés dolog. Én nem akarok havi 90-100 ezerért albérletbe menni. A hitelfelvételhez meg még meg kell várnunk, hogy lejárjon a lakástakarékunk.

Azt hiszem amíg az iskola év el nem kezdődik az árak csak feljebb fognak menni. Így jobb lesz ha elkezdem magam összeszedni és nem az összeköltözésen agyalni....

A tegnap fénypontja

Anyáék ma elutaznak a Balatonra. Én otthon maradok "Mamiszitterkedni". E. délutános a héten, szombaton Siófokra készül a fiukkal.
Kicsit persze csalódott vagyok, hogy kimaradok a családi buliból, meg amúgy sem rajongok a délutános hetekért, így hogy a hétvégén is foglalt E. meg pláne.
Deeee azért próbálom nézni a jó oldalát. Egyedül leszek otthon. Annyi mindent beterveztem erre a 4 napra, hogy ha már a felét megcsinálom, akkor nagyon jó vagyok. Takarítanék, kertészkednék, pihennék, főznék, mamiznék.

Ma délután mentem át a zebrán. A pirosnál állt kocsival az egyik volt kollégám, akivel kezdetben jóban voltam nagyon, jókat tudtunk poénkodni. A balhé után mondjuk megromlott a viszonyunk mert amúgy egy talpnyaló és tövig a főnök seggében volt a nyelve.
De ahogy ott álltam és felismertem fülig ért a szám és magától lendült a karom. Ő észrevett, mosolygott, intett. Indult. Csak mosolyogtunk egymásra és kitartottuk a karunk egymás felé.
Akármi is volt, akárhogy is váltunk el, sok időt töltöttünk együtt.
Azóta boldog a szívem ma. Olyan mintha valami hatalmas jóérzés szétfeszítené.
Ma délután mosolyogva, integetve megállt kicsit az idő:)

Szabiiiiii :-)))

Úgy látszik, ez a nagy lépések időszaka az életemben.
Tegnap rászántam magam és elmentem gyantáztatni!
Nem mondanám, hogy életem legkellemesebb élménye, de az eredmény tetszik. Jó, hazafelé még elég furi volt a járásom és egész este égett meg fájt de reggelre csudi szép lett! I ♥Neogranormon+hintőpor♥
Amúgy szerintem az volt a gond, hogy nagyon lazán mentem oda. Egyáltalán nem paráztam. De mikor belekezdett hát a víz levert.... Szerintem legközelebb jobban fogok félni,mint most!

Jah és nem elkiabálva, de vasárnap megyünk lakást nézni!!!:)))

Tegnap esti meglepetés

Ma hét éve, hogy megismekedtem E.vel
♥♥♥♥♥♥♥

Igazából nem is tudom, mit mondjak.

Már kezdem úgy érezni magam, mint egy vén picsa, akinek semmi sem jó.

Igazából semmi baj nem volt ezzel a SAP traininggel. Sőt még jó is lett volna, ha egyedül vagyok Magyarországról.
Komolyan kiakasztanak a kolléganőim... Szerencsére ketten a pesti irodában dolgoznak, így velük többnyire csak telefonos kapcsolatom van, de az is épp elég.

1. Szerintem ő autista. Egyszerűen nem lehet szavakba önteni, mennyire nehéz vele együtt dolgozni. Az elmúlt két napban, ha ránéztem, akkor borboleta pingvinjei jutottak róla eszembe. Csak ezek a pingvinek cukik, ő meg annyira nem. Őket megdögönyöznéd, őt meg nem... De a tétova totyogás és némaság tökéletesen jellemző rá is.

2. Ő már közel van a nyugdíjhoz, de egy körülmény. Egy feladat végrehajtás 80 telefonhívással jár nála, a folyamatos megerősítés miatt. Például felhív, hogy kaptunk egy e-mailt, igen, én is megkaptam és ő erre írt választ, amit fel is olvas nekem telefonban, majd közli, hogy akkor ő most ezt elküldi és én is kapok egy másolatot.... wtf??? akkor miért is kell nekem végig hallgatnom telefonba a választ ha aztán meg el is olvashatom????

3. A "kedvenc", akiről már sokat írtam. Ő közvetlen kolléganőm. Ő a hős. Az ész. A tökély.
Tökéletesen példázza remek személyiségét, két apró történet:

-  Tud angolul, ám nem túl biztosan. Én vállalom, hogy az én angol tudásom is itt-ott hiányos, de megértetem magam másokkal, el tudok beszélgetni, viccelődni másokkal angolul. Megkért, hogy kérdezzek meg valamit az előadáson, ami az ő munkájához kapcsolódik. Meg is tettem. A választ természetesen megértette, nem kellett lefordítani neki. Egyszerűen csak nem, merte megkérdezni. Bár szerintem simán meg tudta volna.
Majd később egy hosszabb beszélgetésbe keveredtünk a többi külföldi kollégával egy elég bonyolult ügy miatt. Mikor befejeztük, megbökte a vállam és közölte, hogy az egyik mondatban rosszul használtam egy szót. Thank you for your fucking assistance!

- Sikerült az egyik szünetben pár szót váltanom az osztrák kollégákkal, akik az oktatáson nem vettek részt. Ám napi e-mail kapcsolatban vagyok velük. Eddig még sosem találkoztunk, szóval tök jól esett. Természetesen kedvenc kolléganőm jött velem. Olyan volt, mint valami puli kutyus, mindenhova követett. Végig hallgatta a beszélgetésünket. Nem zavart.
Tegnap főnök asszony megkérdezi, hogy tudtunk-e beszélgetni az osztrák kollégákkal. Erre közli, hogy igen, tök kedvesek voltak, sokat beszélgetett velük, megtudta róluk,, hogy.... és elkezdte mesélni, amit végighallgatott....

Tudom, hogy az az én nagy bajom, hogy a teszetoszaságot nem jól viselem. Kos vagyok! Szóval a pesti kolléganőkkel szemben való rossz érzésem ebből következik. Nem vagyunk egyformák. Ők olyanok, amilyenek, meg én is. Kicsit több türelemmel kell irányukba lennem, hogy elfogadjam az ő tempójukat, mentalitásukat. Igyekszem is, tényleg, de gyógypedagógus soha nem lesz belőlem. Nem véletlen....

Ám a rosszindulatot nem tudom és nem is akarom tolerálni. A legnagyobb bajom, hogy naiv vagyok és első szándékból mindig segítek. Aztán mikor hallom, hogy a hátam mögött learatják a babért vagy kigúnyolnak, azt utálom....

Ilyenkor mit lehet tenni??? Legyek bunkó? Mondjam, hogy nem segítek? Mondjam, hogy hagyjon békén? De mégiscsak együtt dolgozunk... Több, mint napi nyolc órát együtt töltünk...

Szoktam olvasni, hogy ilyen meg olyan kimutatások alapján, melyik korosztály, mit nézett a tv-ben.

Ekkor mindig rájövök, hogy engem még a kutya nem kérdezett meg, hogy ugyan mit néztem a tv-ben kedd este. Ha mások is így vannak ezzel, akkor lehet, hogy ezek a kimutatás full kamu. Vagy talán mindig ugyanazt az X embert kérdezik meg. De akkor is kamu....

Bár velem elég rosszul járnának, mert tv-t nézek a legritkábban 

Ezt a két napos SAP-tréninget annyira kívánom, mint a vízhólyagot a két lábujjam között!

Amúgy van új céges telefonom!

Szép Samsung Galaxy Ace 3. Választhattam színt - természetesen ezzel sem vívtam ki "kedves" kolléganő szeretetét- fehéret kértem.

Nagyon szép, nagyon okos, nagyon gyors és nagyon szeretem.

A sajátomat már nem is használom, összes hívás átirányítva!!!

Annyira nem szeretem az olyan embereket, akik állandóan másokat cikiznek és gúnyolnak.

"Kedvenc" kolléganőmtől ma reggel röpke fél óra alatt vagy 3 olyan sztorit hallottam, ami arra irányult, hogy kigúnyoljon másokat. Köztük olyanokat is akiket, mi a munkatársai nem is ismerünk. Például a szomszédját. Akit elvileg kedvel. Szegény állítólag nagyon kövér, nem tudom  betegségtől-e vagy sem, de szerintem nem is lényeg. És erre itt arról sztorizgat, hogy legutóbb mikor elmentek velük erre meg arra mikor mennyit evett, meg hogy éhes volt meg ilyenek és közben nagyokat kuncog.

Egyrészt kurvára leszarom másrészt meg szembe köpném magam a helyébe. Valaki szemébe puncsol, a háta mögött meg kigúnyolja.

Ma délután angol órát fogok tartani.

Kicsit parázom. Még sosem korrepetáltam senkit, semmiből, pedig párszor már kacérkodtam a gondolattal.

Most húgom vette észre, hogy egy ismerős keres angol tanárt facebook-on. Azt gondoltam, hogy valamelyik fiát kell korrepetálni a csajnak, de nem ő szeretne angolt tanulni. Még sosem tanult és most a munkájához kellene.

Remélem jól sikerül ez az első óra és nem szegi kedvét egyikünknek sem.

A tegnapi fájdalom után úgy döntöttem, hogy ez így már nem állapot és tűket rakattam a fülembe.

Hát most várom a CSODÁT....

Tegnap végleg átrendeztem a szekrényt és előkerültek az igazi nyári ruhák.

Tiszta boldog voltam, mintha vásároltam volna magamnak egész nap, mert olyan ruhák jöttek elő, amikre nem is emlékszem....

Szóval most van egy csomó klassz nyári rucim. Hepinessz :) :)

Képesek a levált talpú cipőmet cipészhez küldeni bevizsgálásra.

Persze és a végén megállapítják, hogy nem rendeltetés szerűen hordtam vagy mi???

És ezért várjak 1 hetet amikor is majd e-mailben!!! értesítenek a vizsgálat!!! eredményéről.

Vicc...

Ma visszaviszem a cipőmet a CCC-be és reklamálok.

Nem gondolom, hogy normális ha, egy zárt tavaszi cipőnek az első nagyobb eső után leválik a talpa. 

Ha pénzt nem adnak vissza veszek szép új cipőt, ami talán vízálló is....

Tegnap végre kint vacsoráztunk apuval az udvaron!

Úgy hiányzott már a jó idő!

Felborult a világ rendje!

Én a mindig pozitív, vidám nőszemély, egy depressziós, kedvetlen, élettelen valamivé lettem.

Nem tudom mikor és miért történt ez.

De az biztos, hogy nem tetszik. Nem szeretem így magam.

Bár gondolom, hogy az alap probléma ez, hogy mindig is elégedetlen voltam magammal. Mindig meg akartam felelni olyan elvárásoknak, amiket én állítok fel magamnak. Nem foglalkoztam azzal, hogy ez jó-e nekem, kell-e nekem???

Úgy érzem egy gödörben vagyok, de nem tudok kimászni, mert csak egyre lejebb kerülök.

Semmi nem sikerül, nyomi vagyok....

Én is kérek ilyen bogyót!!!

Amikor a reggelt fél 7 magasságában egy kisebb fajta kiborulással kezdem, akkor lehet, hogy valóban nincs velem valami rendben.

Mindezt parkolás közben félig sírva félig kiabálva.

Vagy szabira kell mennem vagy sürgősen összeszedni magam lelkileg valahogy.

E-t a műtét után, másnap kirakták a kórházból. Tehát többet volt bent, míg várt, mint a műtét után.

A kálvária csak ezután kezdődött. A beteg férfiakról alkotott elméletem egyre csak szilárdul...

Mert persze, egyrészt azt hiszi, hogy ha fekve nem fáj fél napig akkor hirtelen meggyógyult és mindent lehet. Aztán meg úgy vonszolja vissza magát az ágyba, mint valami kivert kutya.

Aztán meg nyavalyog, meg semmi sem jó és sehogy sem.

Meg persze kiszolgáltatottnak érzi magát, ha mosdatni kell és ezért ingerült. De velem ne legyen ingerült, mert én csak segíteni szeretnék...

Szóval hosszú lesz még ez az 5 hét...

E.-t végre megműtötték. Munka után megyek viszek neki sajtburgert :-)

Tényleg valami átok ül rajtam.

Letörött a fogam...

E.-t még mindig nem műtötték meg.
24 óra víz és étel megvonás után tegnap este fél tízkor mondták, hogy ehet - ihat 10ig, mert már nem kerül rá a sor.

Vegyetek a cigányasszonytól zoknit!

Anyu nem bír lábra állni. Már péntek este fájdította a lábát. Szombaton már sántikált. Vasárnap reggel apuval a sürgősségin kezdtek, ahol egy gyorsteszt segítségével megállapították, hogy nincs trombózisa. De hogy akkor mi lehet a baj nem is érdekelte őket. Közölték, hogy hétfőn jelentkezzen a háziorvosnál. Amúgy mire onnan hazaértek már a térde is bedagadt.

Apu már ott számlálta anyunak, hogy neki is fáj a lába meg a feje. Hazaérve lázat mért kiderült, hogy lázas. Egész nap nem ment le neki, hiába izzadt, vagy gyógyszerezett.

E.-t tegnap mentő vitte el a meccsről. Összeütközött egy sráccal, aki aztán ráesett. Kulcscsonttörés... Fasza.
Megröntgenezték a sürgősségin, majd hazaküldték. Reggel 7kor jelentkezzen az osztály, majd megműtik.
Egész éjjel alig aludtunk. Fájt neki, mint az állat. Nem csináltak vele semmit. Szabályosan látszik, ahogy el van neki törve.
A legrosszabb, hogy ő most fel sem fogta, hogy ez minimum 6 hét kényszerpihenőt jelent.

A múlthéten elhajtottam a cigány asszonyt, aki zoknit árult a belvárosban. Tuti rám küldte a prikezsiát!!!

Amúgy hétfőn a fodrászom, végig a városban fellelhető nőgyógyászokat sorolta és elemezte.

Tényleg el kéne mennem...

Hosszú évek után ismét lett frufrum. Tetszik. Szeretem.

El kellene mennem:

• Fodrászhoz

• Nőgyógyászhoz

• Fogorvoshoz 

Fodrászhoz már be is jelentkeztem.

Mindig a könnyebb megoldást választom.

Amikor úgy indul a hétfő reggeled, hogy összetörsz három tojást, akkor sejtheted, hogy ez a hét még tartogat meglepetéseket....

Biztos én vagyok a beszari, de rohadtul nincs kedvem ma délután tök ismeretlen hely bolyongani autóval a városban, a 4 órás csúcsforgalomban.

E. jófejségől bevállalta, hogy elviszi a tesója autóját szerelőhöz, mert ő nincs itthon. A szerelő hollétéről a tesó barátnőjének van infója, aki nem idevalósi nem túlzottan ismeri a várost. Elmagyarázni nem tudta hova kell menni, majd mutatja E-nek. Én meg meló után menjek értük. Aha persze....Hagyjad már!

Amúgy sem szeretek a csúcsba vezetni, nemhogy ismeretlen helyre.

De ettől függetlenül igenis beszari vagyok! Nem bízom magamban....

Rohannak a napok....

Amennyire távolinak tűnt a wellness hétvégénk mikor lefoglaltam, most olyan távolinak tűnik az a Balatonon eltöltött pár nap a múlthétről.
De legalább nagyon jól sikerült és ha ki nem is pihentük magunkat azért legalább kiszakadtunk a hétköznapokból és próbáltuk feltöltődni. Töltekezni egymásból, a tavaszi napsütésből, a sportból és a kényeztetésből.
És megtörtént az idei első fagyizásunk is :-)
 

Ilyen szép időnk volt.

Azóta meg ismét csak peregnek a napok, aminknek a 80%-t az irodában töltöm.
Sikerélmény ha eljutok edzeni vagy E-vel összehozunk két program között egy "randit". Beülünk egy kávéra vagy lődörgünk egyet.
A szabiról visszaérve fogadott a hír, hogy a tegnapi napot Pesten a 26. hetet pedig Bécsben kell töltenem. Imádom, hogy kihúzom a lábam 2 napra és mire visszaérek olyan fix programjaim vannak, amiknél választási lehetőségem sem volt...

De legalább a nyári szabadság tervemet már leadtam.

Remélem senki nem köp a levesembe...

Olyan jó, hogy először életemben vállalhatóra sikerült a halszálkafonásom és ezt ma már hárman is megdicsérték! :-)

Én ezzel az áprilisi téllel nem tudok azonosulni....

Nincs számomra megfelelő tisztítókúra!

Még soha nem csináltam semmiféle tisztítókúrát, de most megérett bennem az elhatározás.

Már csak meg kéne találni a megfelelőt...

Ma olyan szinten eltájoltam magam, hogy az hihetetlen.

Két hét kihagyás (fuck work) után ismét bejelentkeztem TRX-re fél ötre. Ehhez képest én fél ötkor még E.-vel "hemperegtem" és nyugtáztam, hogy fél hatig mire kezdődik az edzés összeszedem magam.

Feleszméltem, hogy elbasztam. Így mára 20 perc Rubint Réka comb és 20 perc hasizom edzés maradt. Ahhoz képest, hogy utálom ezt a Schobert Norbi - Rubint Réka párost, be kell ismernem, hogy elég jók ezek a videók otthoni tornázáshoz.

Imádom, hogy reggel napsütésben megyek dolgozni! Érzem, hogy itt az én időm végre :-)

Pénteken végre, 3 hét szenvedés után fogták magukat a belső ellenőreink és eltolták a talicskát.

Abban a pillanatban, ahogy kigördült az udvarról a két autó mintha kövek szakadtak volna le rólam. Nem mintha bármi módon ráparáztam volna az ellenőrzésre, de a tudat, hogy 3 héten keresztül a nyakadon ülnek azért fárasztó. Arról nem is beszélve, hogy végig majdnem egy légtérben voltunk. Folyamatosan tekinteteket éreztem a tarkómon. (Szerencsére  ezt az előző munkahelyem elhagyása óta most éreztem először, de továbbra is borzasztóan viselem)

Kedves főnökasszonyom szerintem agyfaszt idegösszeomlást kapott az ellenőrzés során. Olyan szinten be volt szarva, hogy találnak valamit és elküldik, hogy jóformán még azt is szabályzathoz akarta kötni mikor vegyél levegőt.

A biztosítékot az verte ki, mikor már itt szoptunk szenvedtünk a harmadik héten, a hivatalos munkaidő után 2-3- órával, és az ellenőröknek ebédre rendelt pizza maradék halmokban állt. Az ellenőrök vezetője közölte, hogy nagyon sok pizza maradt nyugodtan együnk mi is velük. Erre közli, hogy felejtsük el, nehogy eszünkbe jusson, majd szép nyálasan kéri a tolmácsot, hogy fordítsa le nekik, hogy hosszú még a délután, majd elfogy az a pizza. Hát menj anyádba!!! (Az egésztől azért félt, mert hogy szerinte ez egy teszt volt, hogy eszünk-e cég számlán. Hát nem!!! De persze, hogy ő 3 hétig velük kajált étteremben vagy itt szendvicset vagy pizzát az nem számít....)

Igazából a lényeg, hogy elmentek. Remélem lenyugszik ez a picsa főnök is és most már mindenki végezheti szépen nyugodtan a munkáját.

Tegnap este beleájultam az ágyba, reggel meg úgy keltem, mint akit agyon vertek éjjel.

Szerintem a kicsi testem eddig bírta a megpróbáltatásokat.

Kapkodás ide vagy oda, nem maradt itthon semmi fontos.

Viszont tanulságnak nagyon jó volt ez az utazás. Legközelebb csak E.-vel kettesben vagy nagyobb baráti társasággal utazunk. (oké még szóba jöhet ha 4en megyünk, két pár) De ilyet többet nem.

Útitársunk, aki egyébként egy tök jó barátunk de nem kell vele élnünk másképp állt a dolgokhoz, mint mi.

E-vel nekünk már már "megszokott", hogy egy-egy utazás alkalmával igyekszünk minél több helyet bejárni az adott városban, minél több időt tölteni a helyiekkel, reggel elindulni és este hulla fáradtan megérkezni. Ezzel szemben kis barátunkat nem érdekli semmi... Nem akar sétálni, mert megfájdul a lába. Nem akar épületeket nézegetni, mert minek. Nem akar a helyi piacra menni, mert minek, nem nagy cucc. Nem akar vásárolgatni, mert uncsi. Nem akar este beülni sörözni vagy borozni a helyiek közé, mert nem szereti sem ezt sem azt. "Inni akar valami keményet, beverni és elmenni discoba." Nem akar megszólalni idegen nyelven, de engem tolmácsnak használ bármilyen szituációban. Nem tudja mihez van kedve, de E és én vagyunk a tanácstalanok. Semmit nem kellett szerveznie, mert kb mint egy utazási iroda elintéztünk helyette mindent. De tudja mit, hogyan kellett volna.

Szóval  ez így nem működött. Mindezek ellenére próbáltuk jól érezni magunkat E-vel. De nehéz úgy, hogy valaki kedvében akarsz járni, akinek nem lehet....

Én utazásra ennyire összevissza még nem pakoltam be. Remélem majd ott derül ki, hogy mit felejtettem el.

Még jó hogy a fontosabb dolgokat rábízhatom E.-re.

Mikor ma reggel hatkor csörgött az ébresztő, két dolog suhant át az agyamon:

- Hála E-nek így is egy órával többet aludhattam

- Egy hét múlva ennél ezerszer fáradtabban fogok ébredni.

Jah és a faszom a tegnapi ismét 11 órás munkanapba ...

Amúgy tök büszke vagyok magamra, mert már egy hónapja minden reggel magnéziumot és C vitamint szedek.

Bár ez azért nem teljesen igaz, mert hétvégén nem csak hétköznap reggel az irodában....

A tegnapi ledorongolás után természetesen fél ötig nyúló túlóra következett, aminek a végén már annyira idegbajos voltam, hogy ha valaki hozzászólt volna tuti felpofozom.

Még szerencse, hogy E. várt rám a cég előtt és elvitt forrócsokizni :-)

Miután ő lelépett edzeni és úgy gondoltam, hogy ma megérdemlek egy kis kényeztetést, így elmentem szoliba. Utána pedig vásárolni a Lidl-be, ahol természetesen nem tudtam nem elbámészkodni az épp aktuális ajánlatok között. A kosaramban a tonhalkonzerven és a gyümölcsön kívül landolt egy leggings és egy sportmelltartó is....

Ha ez így folytatódik, akkor a belső ellenőrzés alatt teljesen elszegényedem....

Amikor másfél hónap túlóra, egy hét helyettesítés után, NAV ellenőrzés alatt, belső ellenőrzés előtt és fullon menő termelés mellet az egyik főnököd (jah igen, mert ugye van vagy három) közli veled, hogy "semmire nem figyelsz" akkor igencsak elkap a harci ideg.

Csak hogy tisztázzuk a "semmire nem figyelsz" felénk járatos jelentését:

Kiég az égő az ebédlőben amit kurvára nem használ senki, mert mindenki az asztalánál eszik te szólsz az illetékesnek, hogy cserélje már ki legyen szíves. Erre ő közli, hogy 5 méter magason ül a darun ha végzett kicseréli. Mivel, hogy emberek lévén szegény szerencsétlen elfelejti, vagy netalántán töke tele van a 7 napos munkahetekkel és minél előbb menne haza nem itt akar szopni egy szaros villanykörtével, ez elmaradt. Ma reggel te ismét szólsz, de most már nem neki, hanem az üzemvezetőnek (hoppá második főnök) hogy az égő még mindig nincs kicserélve. Erre ő közli, hogy igen mert az illetékes fullon van a melóban, de ma már délután lesz rá ideje. Na erre illetékes megjelenik, mert végzi a munkáját jön a papírokért. Tahókám meglátja kérdezi, hogy kicserélte-e már az égőt??? Mondom nem, folytatnám, hogy majd jön délután, de belém fojtja a szót és közli "semmire nem figyelsz"

A sztori vége, hogy elrohan az illetékes után és közli, hogy most cserélje ki az izzó. Illetékes pofákat vág, de megcsinálja. Persze lehettem volna rámenősebb én is, de ha tudom, hogy az én problémám csak x. a sorban akkor várok bazdmeg, mert eddig is az irodában ettél és ma is ott fogsz, hiába van világosság az ebédlőben...



 

Nem túlzottan rajongok a havazásért, de az amikor ilyen szép csendesen és nagy pelyhekben hull a ló, olyan megnyugtató.

Főleg az 3 perccel ezelőtti locsogó, ömlő eső után.

Ha most ott dolgoznék, ahol E., már nem lenne mozgóbérem legalább 3 hónapig...

Ahogy az időjárás, úgy én is behavaztam mostanában...

Valahogy úgy érzem, hogy ennek a januárnak sohasem lesz vége...

Amikor anyukád meglepetten néz rád, mikor a buszról hazafelé gyalogolsz, akkor valószínűleg a hívás elutasítása üzenettel funkció bekapcsolt a telefonodon...
Épp autót vezetek, később visszahívom!
Közben meg csak zötykölődsz a buszon.

Nevezhetjük újévi fogadalomnak is, vagy csak csupán praktikus megoldásnak, de úgy döntöttem, hogy ha készítek valami jót a konyhába annak itt megörökítem a receptjét.

Nem kell pánikba esni, nem lesz gasztro blog - ahhoz konyhai analfabéta vagyok, meg lusta is. Igazából szeretnék én jól főzni, főzőcskéznék is. De amíg nem vagyok rákényszerítve nagyon ritkán érzek késztetést ahhoz, hogy bevessem magam a konyhába és uccu neki... Szóval ha ebben az évben felkerül legalább öt recept, akkor már többet alkottam, mint tavaly :-)

De hiába főzök keveset, azt a kevéske receptet is folyton elfelejtem és a kis cetlit sem találom, amire hamar lefirkálom a hozzávalókat. Vagy megtalálom de ennyi van rajta: "20 dkg liszt, 2 dl tejföl, 2 tojás" :-)

Keveset főzök, de sütni még annál is kevesebbet. Igazából nem is vagyok nagy sütis. Néha megkívánok egy egy szeletet, de akkor inkább megveszem magamnak egy cukrászdában egy jó kis kávé mellé és ismét elvagyok nélküle vagy két hónapig.
Ellenben a sós dolgokat nagyon szeretem. Így fordult elő már második szilveszter alkalmával, hogy sós muffint sütöttem.

Legyen is ez az első recept ami felkerül ide:

Fetás - sonkás muffin


25 dkg finomliszt, 1 csomag sütőpor, 1 mokkáskanál só, 2 tojás, 2 dl natur joghurt, 2 evőkanál tejföl, 6 dkg sütőmargarin, 10 dkg feta sajt, 10 dkg gépsonka

1. A lisztet a sütőporral és a sóval összeforgatjuk. A tojást kissé felverjük, a joghurttal, a tejföllel és az olvasztott margarinnal elhabarjuk. A fetát és a sonkát apró (3-4 milliméteres) kockákra vágjuk. Az így előkészített hozzávalókat fakanállal úgy keverjük össze, hogy a fetát csak a végén adjuk hozzá, hogy ne törjön.

Megjegyzem a tészta annyira sűrűre sikerült, hogy kicsit bepánikoltam, hogy mi lesz ebből. még az is megfordult a fejemben, hogy kevéske volt a tejföl kéne még bele. De kibántam magam, hagytam ahogy volt. Így elég nyúlósra sikerült a massza. De a végeredményen nem látszott meg.

2. A muffinsütőt papírkosárkákkal is kibélelhetjük. A fetás, sonkás masszával a háromnegyedükig töltjük. Előmelegített sütőben, jó közepes lánggal (190 ºC; légkeveréses sütőben 170 ºC) kb. 20 perc alatt megsütjük.

Én minimuffin formában sütött így lett belőle 30 db. Megjöttek a vendégek és rögtön elfogyott.

Kép sajnos nem készült róla, de majd legközelebb. És ha már így belejöttem, azon gondolkozom,hogy valamit össze kéne hozni a maradék feta sajtból is... 

Ha belegondolok egész jó év volt ez a 2014.

Januárban lediplomáztam mesterképzésen logisztikából.

Februárban eljutottunk Madridba E.-vel egy fantasztikus hosszú hétvégére Real meccsel egybekötve.

Tavasszal megvettük a közös autónkat E-vel (imádom mindkettőt)

Nyáron sikerült összehozni egy nagyon jó hetet a Balaton parton az egész baráti társasággal.

Összességében egész sok időt töltöttem E-vel, a családommal, barátokkal. A munkahelyem is egész jól elvagyok.

Minden szeretett családtagom velem volt az elmúlt évben - remélem ez idén sem lesz másképp.

A szilvesztert is sikerült együtt töltenünk és végre itthon. Ennél kerekebb nem is lehetett volna az egész.

Remélem legalább ilyen lesz ez az év is. Végre szeretném elérni, hogy összeköltözhessek E.-vel és elkezdjünk "gondolkodni" a családalapításon.